NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

A legérdekesebben restaurált festmény

A legérdekesebben restaurált festmény
Írta: Gábor Ács
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Érdekes sorsú műalkotások megmentésébe enged bepillantani egy budapesti kiállítás 2019. március 14-ig.

HIRDETÉS

Érdekes sorsú műalkotások megmentésébe enged bepillantani egy budapesti kiállítás 2019. március 14-ig. A Képzőművészeti Egyetem Andrássy úti épületében rendezett tárlat címe: Hetven éves a restaurátorképzés Magyarországon.

A legérdekesebben és leglátványosabban restaurált műalkotás egy háromarcú festmény. Készítésének ideje a XVIII. századra tehető, amikor a mainál jóval drágábbnak számított a festővászon, ezért szokás volt ráfesteni egy korábban alkotott műre, hogy ne kelljen új vásznat vásárolni.

A Női arckép ismeretlen német festő munkája, bár inkább a többesszám lenne indokolt a címben: arcképek. A restaurálás megkezdésekor csak a legfelső portré látszódott, kétszáz éven át nem is gondolta senki, hogy léteznek mélyebb rétegei az esztergomi Keresztény Múzeum tulajdonában lévő festménynek.

Az úgynevezett súrló fénnyel készült felvétel vált gyanússá Forrai Kornélia végzős restaurátor hallgatónak 1979-ben (azóta ő vezeti a Restaurátor tanszéket a Képzőművészeti Egyetemen). A súrlófotó a szemek alatt további szempárt sejtetett, az alulról kidomborodó festékréteg alapján.

Röntgenfelvétel igazolta a gyanút, és a radioaktív sugarak megmutattak egy harmadik réteget is, egy még régebbi arcmással. A restaurálás megkezdése előtt az egyetem megkérdezte a tulajdonost, hogy melyik réteget kívánja láthatóvá tenni.

Szerencsére az esztergomi Keresztény Múzeum nem választott egyetlen réteget sem, így megmaradt mind a három portré. Az ablakos feltárás módszere hozta a megoldást, amikor az egyes rétegek leglátványosabb részleteit szabadítja fel a restaurátor.

A festmény érdekessége, hogy a jelenleg fejjel lefelé látható arc az eredeti, a legrégebbi portré a vásznon. Az ékszert helyettesítő szalag a nyakon és a ruha egyszerűsége a dekoltázs felső tájékán mutatja, hogy az ábrázolt személy kevésbé volt tehetős, mint a drágakő-nyakéket, gyöngyös neoreneszánsz díszöltözetet, drága fülbevalót és hajdíszt viselő hölgy, a festmény legfelső rétegén.

A restaurált mű izgalmas látványát fokozza, hogy Forrai Kornélia a középső réteg portréjából csak egy két apró részletre nyitott ablakot, a fő alak bal szeme alatt és a homloknál. A kissé elforduló arcpár dinamizmust ad a képnek, úgy érezzük, mintha a két nő között lehetséges lenne valamiféle interakció, és a különböző idősíkok átjárhatóvá válhatnának.

Az is valószínűsíthető, hogy a vászon eredetileg nagyobb méretű volt. Az eredeti, fejjel lefelé látható portrén az arcot homlokon vágja el a mostani képhatár. A nő teljes képmása csak akkor fért el, ha nagyobb volt a vászon. Így az is biztosra vehető, hogy kisebbre vágták a vásznat a második vagy harmadik réteg festésekor, feláldozva az első képet.

A Hetven éves a restaurátorképzés Magyarországon című kiállításon több izgalmas sorsú műalkotás megmentésével ismerkedhetünk meg.

A Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum, a Mátyás templom és a Belvárosi plébániatemplom is kölcsönzött műremekeket, amiket a Képzőművészeti Egyetem végzős restaurátor hallgatói mentettek meg az elmúlt hét évtized alatt.

Egy győri ház udvarán, a földben találtak rá a Tüskehúzó fiút ábrázoló, darabokra törött, XX. századi alabástrom szoborra. Egy Erasmus-ösztöndíjas hallgató, Katarzyna Korczak kezdte restaurálni 2017-ben.

A darabok összeillesztésénél kiderült, hogy az alak bizonyos részei hiányoznak. Kettős kihívással kellett megbirkózni, az erősen szennyezett, világos alabástrom tisztításával, és a megsemmisült darabok újrafaragásával.

Josef Hauzinger 1773-ban festette meg Mária Terézia egészalakos portréját. Ismeretlen alkotó műveként került az egyetemre, és a restaurálás megkezdésekor sikerült beazonosítani a művészt.

Erdei Gábor és Finta Dorottya erőfeszítéseinek jól dokumentált fázisai látványosan mutatják be a látogatóknak a megsárgult, poros lakkréteg eltávolítását, a töredezett és helyenként kipergett festékréteg helyreállítását.

A röntgenfelvételen vált láthatóvá, hogy Mária Terézia jogart tartva pózolt, de ruhájának festésekor a koronázási ékszert elfedték. 

Szabad szemmel csak ujjainak hajlított helyzetét látjuk, ami jogar nélkül furcsán hat.

A legrégebbi műtárgy egy ezerötszáz éves üvegkürt. Megmaradt darabjait még egyben őrizte meg a föld, amikor 2011-ben a régészek megtalálták a bugyi-felsőványi avar temető egyik sírjában.

HIRDETÉS

Az üregét kitöltő talaj eltávolításával azonban szilánkokra zuhant, az elkorrodálódott részek hiánya miatt.

75 nagyobb darabból és sokkal több apró szilánkból kellett újraépíteni a VI-VII. században készített, 27 cm hosszú, 8 cm széles nátronüveg tárgyat. A hiányok pótlása Paraloid B72 fóliából készült.

A restaurálást végző hallgató, Szórádi Sándorné el tudta elérni, hogy a tárgy gyenge anyaga ellenére ismét önhordóvá váljon. A töredékeket mikroszkóp alatt, óvatos, alkoholos nedvesítéssel, mechanikusan tisztította, ennek köszönhetően látjuk szépmel a kürt üveganyagát.

A restaurátorok bravúros munkáját bemutató kiállítás 2019. március 14-ig tekinthető meg a Képzőművészeti Egyetemen, a budapesti Andrássy út 69-71. szám alatt munkanapokon, 10-18 óra között.

(Fotók: Ács Gábor / Euronews)

HIRDETÉS
A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Cartoon Movie: teltházas vetítések, izgalmas szakmai fórumok a rajzfilmek szerelmeseinek

Az ügynök halála: a kisember kilátástalansága maróbb, mint valaha Alföldi legújabb rendezésében

Újabb Iverson-varázslat Budapesten