Az operaritkaságok Mekkája, a Wexford Operafesztivál. Az egyik legnagyobb presztízsű nemzetközi zenei eseménynek Írország ad otthont, immáron 66-szor. Egyedülálló a célja: újra fölfedezni olyan mesterműveket, amelyek méltatlanul feledésbe merültek.
Az idei fesztivált Luigi Cherubini Médeája nyitotta meg. A sötét erővel rendelkező félig istennő tragédiája. A mű a francia forradalom hatására, Euripidész tragédiája nyomán született. Főhőse, a félig isten, félig ember Médea megöli gyermekeit, hogy így álljon bosszút férje árulásáért.
A többszörös díjnyertes színész-rendező, Fiona Shaw modern miliőbe helyezte a történetet.
- Amikor először találkoztam a darabbal, megdöbbentett, hogy sokkal inkább szól életről mint halálról. Borzalmas történet, mégsem igazán tragédiáról van szó, talán inkább katasztrófáról. A család tönkremegy, a jövő is teljesen odalesz, de ami a leginkább izgatott engem, hogy gyönyörűen leírja, milyen értékes is a szeretet – magyarázta Shaw.
Médea szerepében az Operalia énekverseny 2015-ös győztese, a norvég szoprán, Lise Davidsen debütált.
- Az egyik legnagyobb kihívást jelentő szopránszerep Médeáé. Rendkívül széles hangfekvésre íródott. néhol nagyon magas, koloratúrszoprán-hangot igénylő a feladat, vannak benne hosszú legatók , és természetesen olyan dalrészek, amelyeket istenszerűen lebegve, pianón kell énekelni – mondta Stephen Barlow karmester.
A történet akkor vesz tragikus fordulatot, amikor Médeát elhagyja férje, hogy feleségül vegye a király lányát, Glaucét: Médea bosszúból megmérgezi a királylányt.
- Glauce sokat hallott már Médeáról. Az elejétől fogva tudja, hogy tragikus véget fog érni az élete. Fél Medától, érzi az erős jelenlétét, a hatalmát, az erejét – mondta a Glaucét éneklő Ruth Iniesta.
- A Médea egyrészt klasszikus mitológiai történet, másrészt egy nagyon is mai történet, egy párkapcsolat felbomlásának története. Az volt a célunk, hogy megtartsuk a mitológiai gyökereket, vagyis Médea ahányszor csak megemlíti a múltját, a származási helyét, a Kaukázust, akkor oda akár vissza is mehetne. Egy vad, nyers, emlékekkel teli helyre. Ez szürreális, de nagyon szigorúan tartottuk magunkat ehhez – magyarázta a rendező.
- Cherubini zenéje sok helyen erőszakos. A hangok olykor nagyon élesek, és a zenekarnak pedig az a feladata, hogy sokkoljon – mondta Stephen Barlow. – Ez egy olyan opera, amely behatol a bőr alá. Olyan nincs, hogy hazamegy valaki és el is felejti – tette hozzá.