NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Pelsőczy Réka: nem vagyok megúszós típus

Pelsőczy Réka: nem vagyok megúszós típus
Írta: Rita Konya
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Ezerrel pörög, játszik, tanít, rendez. Diploma óta az ország egyik vezető művésszínházának tagja.

HIRDETÉS

Színésznő. Rendező. A Színművészeti Egyetemen már a második osztályát vezeti. És persze játszik, nem keveset, most éppen egy feminista magazin megkeményedett, szlogenekben beszélő ál-laza főszerkesztőjét. Zsámbéki Gábor osztályában végzett, diploma óta a Katona József Színház tagja. A Portugál Masnija óta eltelt pár év – ezt a szerepét azóta is játssza! -, jelenleg – egyebek mellett – a hatalmat gyomorforgatóan szolgáló rendőrnőként (Bihari), elnyomott legjobb barátnőként (Nóra), vagy fojtogatóan fájdalmas sorsú Petra von Kantként láthatjuk őt. A Jászai Mari-díjas Pelsőczy Rékával kegyetlen társadalom-lenyomatokról, “belehalós” színészetről, ezer fokon égésről és önfegyelemről beszélgettem. INTERJÚ.

euronews: Kezdjük a legfrissebbel, a Katona Kamrájában nemrég bemutatott Munkavégzés során nem biztonságos című előadással, amely a bulvármédiát állítja pellengérre: a brit darabban szereplő főszerkesztők – nyilvánvalóan karikírozott formában – gátlástalanok, kíméletlenek, láttatva, hova süllyed a tömegkommunikáció. Hogyan esett a választás erre a darabra, és mi volt a rendező, Máté Gábor célja pontosan?

Pelsőczy Réka: Török Tamara találta a darabot, szerzője egy sikeres kortárs fiatal 32 éves lány Lucy Kirkwood. Máté Gábort először a darab kiindulása, a bulvármédia mint téma és az abban dolgozók felelőssége, a rendszer működésének megmutatása izgatta. Jól megírt darab, ez veszélyes is abban az értelemben, hogy mivel bulvárról szól, félő, hogy maga is azzá válhat. Mind a rendezésnek mind a színésznek nagyon kell egyensúlyozni az arányokkal, hogy teljesen egyértelmű legyen, miről is akar szólni az előadás. Hogy mennyire a példányszám, a nézőszám, az eladási index, a “szöveg és kép arány” határoz meg mindent, és hogy az amivel foglalkozunk, amivel pénzt keresünk, milyen hatással van a magánszféránkra. A darab látlelet arról, hogy miben élünk, mikről beszélünk, milyenek a viszonyaink, mik az értékeink, mit tartunk fontosnak.

euronews: Az Ön által megformált Miranda a második részben lép színre, és uralja is azt végig, mi több, ő “töri be” az előző munkahelyről kirúgott gyakornokot, aki az első részben még nem hajlandó arra az értékítélet-váltásra, amire ennek a nőnek az irodájában végül már igen. De még ez is mellékes, mert a második rész főszereplője maga a főszerkesztőnő. Kvázi egy mini-mondrámát látunk.

PR: Nekem fontos, hogy Dér Zsolttal játszhatom ezt a jelenetet, de igen, ez olyan, mint egy jutalomjáték… Teljesen váratlanul ért, nem gondoltam, hogy ekkora örömöm lesz benne. Felhőtlen volt a munka. Egyszerűen minden összeért. Ahogy a szöveg ajánlatokat tett nekem, ahogy rögtön kellékekkel tudtam dolgozni… minden. És az is nagyon érdekes, hogy bár kifejezetten mulatságos lett a jelenet, nekem amikor bemegyek, nem az a lényeg, hogy nevessenek a nézők.

euronews: Miranda ál-lazasága, az, hogy nem lehet tudni, mit szán viccnek, mit nem, az, hogy szlogenekben beszél, a kikarikírozott gesztusok, mindezekkel valójában egy nagyon elszomorító női sorsot vázol fel. Én személy szerint nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek rajta…

PR: Ez nagyon jó, ha így látja, mert én is ezt gondolom erről. Magaménak érzem a problémát, amit ez a nő testesít meg. Miranda tényleg azt gondolja magáról, hogy ő jó fej és nyitott. Nagy szembesülés magammal. Sokat vagyok fiatalokkal, sokat vagyok vezető szerepben, tanítok, rendezek. Kívülről kezdtem el nézni magamat, és belegondoltam, milyen is lehet az, amikor közvetlen vagyok, és ezt el is hiszem magamról. Hatalmi helyzetben ez ugyanúgy erőszak tud lenni egy másik ember fölött, visszaélés azzal, hogy ilyen, mert egyben kiszámíthatatlanságot is jelent a pozíciójából következően. Emellett az életkor kérdése, az öregedés, az idő múlása is alapkérdés nálam. Nagyon boldog vagyok, hogy beszélhetek ezekről.

euronews: Miranda a szegecsekkel kivarrt magas nyakú fekete ruhából egyszer csak egy hófehér balettjelmezbe bújik bele. Ez kinek az ötlete volt?

PR: Az eredeti darabban egy Erzsébet-kori jelmez lett volna, ami a magyar nézőknek nem jelent túl sokat, ezenkívül nagyon “jelmez” szerű lett volna. Füzér Anni tervező sem akarta, hogy az legyen. Elkezdtünk gondolkodni. Gondolkodott a rendező, gondolkodott Török Tamara dramaturg, és gondolkodtam én (nevet)… végül Máté Gábornak jutott eszébe. A tüllszoknya, a balett, a tánc, úgy általában a mozgás nekem nagy szerelmem, kiskoromban balerina szerettem volna lenni, úgyhogy most tulajdonképpen a gyerekkori álmom teljesült, Mirandának hála (nevet).

euronews: Rendezőként is sűrű időszakon van túl. Legutóbbi munkája, a Kemping bemutatója szeptember végén volt a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatával.

PR: Háy János szövegeit, a Hozott léleket és A mélygarázst felhasználva született meg az előadás, amely egy kempingben játszódik, egy szimbolikus térben. A kemping, mint az ideiglenesség jelképe adja a teret arra, hogy humorral, játékosan a társadalmi rend által meghatározott párkapcsolati típusokat mutassunk meg, a fázisaikat. Persze vannak torokszorító részek is. Nem könnyű téma, és senki sem szabadul.

euronews: Az Orlai-produkciós Kétely, John Patrick Shanley darabjának bemutatója még nyáron volt az Ördögkatlan Fesztiválon, illetve a Kultkikötőben, Budapesten ősztől játsszák. Egy pedofíliával megvádolt pap és egy apáca-igazgatónő összefeszülésének története. Az atyát Fekete Ernő alakítja, vele színészként és rendezőként egyaránt dolgozott már, az apácát megformáló Udvaros Dorottyával viszont még nem…

PR: Ez így van. Örültem a közös munkának, tanulságos volt látnom őt próbálni, Megerősített abban, hogy hiába van valami jól megírva, nem szabad, hogy a poénkodás, a humor felé csalja el a színészt. Hogy mindig az igazságát kell keresni egy alaknak. Dorottya egyáltalán nem a papírformát hozta, nem úgy mondta a mondatokat, ahogy én azt elsőre hallottam fülemben. Egyszerűen csodálatos volt, ahogy ellene ment a szövegnek, ahogy kereste ennek a nőnek motivációit, azt, hogy ez a nő hisz abban, amit csinál. Ettől csak még félelmetesebb lett. Személyes és eredeti. Ugyanúgy, mint a Kirkwood darabnál, itt is vigyázni kell, hogy az ügyesen megírt fordulatokkal, és párbeszédekkel ne elégedjen meg a színész, hogy menjen mélyebbre, mert ha a tetején maradunk, akkor ez is csak egy bulvár.

euronews: A néző totálisan elbizonytalanodva megy haza ez után az előadás után. Na de merre hajlik a rendező? Ha valakinek, neki tudnia kell, hogy bűnös-e a pap vagy sem…

PR: Dehogy. Nem tudom. Nem tudjuk. Pont ez a lényeg, hogy mi sem tudjuk. Ezért nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt – tud is csúszkálni rendesen. Nem szabad, hogy a pap egyértelműen ártatlan legyen, és az igazgatónőnek sem szabad megdicsőülnie. Az a jó, ha egyik mondat megingatja a másikat, és a néző kétpercenként mást gondol.

HIRDETÉS

euronews: A rendezés egy színésznek egyfajta kegyelmi állapot, nem? Úgy értem, sokkal több szerepről gondolkodhat, mint amennyi “csak” színészként megadathat egy pályán…

PR: Persze. Olyan alakokban is gondolkodhatok, amelyeket soha nem kapnék meg, az alkatomnál vagy a koromnál fogva, vagy egyszerűen csak azért, mert férfiszerepek. A rendezés mindenképpen ajándék.

euronews: Azt hallottam nemrég egy színésztől, hogy mindig óriási a különbség aközött, hogy színész rendezi-e vagy olyan valaki, aki “csak rendező”. Mert a színész-rendező hajlamos lehet beállítani, sokkal inkább színészi megoldásokban gondolkodni, mint egy “alapjáraton” rendező…

PR: Mit mondjak, persze, én is abszolút “színészből” rendezek. De ezt ne úgy értse, hogy ráerőltetem a másikra, hogy én hogyan csinálnék meg egy adott jelenetet! Viszont tény, hogy abszolút arra gondolok közben, hogy mit érezhet a színész, hogy mik a menetek… Ezt nem lehet kikapcsolni, de talán nem is kell (nevet). Lényeg az, hogy én úgy rendezek, ahogy szeretem, ha engem rendeznek: színészekkel együtt agyalós rendezőnek tartom magam.

HIRDETÉS

euronews: A Színművészetin osztályfőnök is, Rába Rolanddal közösen vezetett prózai osztálya most másodéves. Ez még bőven az az időszak, amikor sokat kell velük lennie… Honnan, hogyan jut erre is energiája?

PR: Valóban, ez most sűrű időszak az életemben. Jó, hogy ennyi dolgom van, de gyakran szólnom kell saját magamnak, hogy élvezzem, és ne “megszenvedjem” ezt a periódust. Sokszor szorongok emiatt. Hogy csak megyek, megyek, hogy csak adok, adok és menet közben nem töltődöm, nem kapok. Úgy kell élnem, mint egy sportolónak, jó időbeosztással, hogy legyen időm edzeni is, hogy fizikailag bírjam a tempót. Hogy legyen időm lenyugodni, megnyugodni. Az internetet például amennyire csak lehet, próbálom mostanában kikapcsolni az életemből, hogy ne pörögjek folyton valamin. Kiégni semmiképpen nem szeretnék, nem szeretek úgy dolgozni, mint egy gép, csak azért mert kell.

euronews: Erre a beszélgetésre a Petra von Kant felújító próbájáról érkezett. A mostani szerepei közül talán a viszonzatlanság miatti kiszolgáltatottságban vergődő divattervezőnő a legnyomasztóbb karakter, ami ráadásul címszerep…

PR: Csodálatos, egyben borzasztóan megvisel. Ez nem olyan szerep, amit csak úgy, elegánsan oda lehet tenni, mert akkor nem lesz olyan, amilyennek lennie kell. Én pedig sosem voltam az a megúszós színész.

HIRDETÉS

RIPORTER: Kónya Rita Veronika
FOTÓK:
Munkavégzés során…, Nóra, Petra von Kant – Katona József Színház
Kétely – Szokodi Bea

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Cartoon Movie: teltházas vetítések, izgalmas szakmai fórumok a rajzfilmek szerelmeseinek

Az ügynök halála: a kisember kilátástalansága maróbb, mint valaha Alföldi legújabb rendezésében

Újabb Iverson-varázslat Budapesten