A rendszer ellen fellázadó kisember története: Én, Daniel Blake
Kommentek
Ezen a héten Ken Loach Arany Pálma-díjas Én, Daniel Blake című filmjét ajánljuk a figyelmükbe. Az angol rendező az egymást követő kormányok által csontig lefaragott brit szociális rendszer hétköznapi valóságát mutatja be.
FILM OF THEDAY: Still not seen the
KenLoachSixteen</a> directed <a href="https://twitter.com/idanielblake">idanielblake ? Extra screeningElectricBham</a> today <a href="https://t.co/IdFHbTGASN">https://t.co/IdFHbTGASN</a> <a href="https://t.co/bj8sD1kE6X">pic.twitter.com/bj8sD1kE6X</a></p>— BirminghamWire (WireBirmingham) November 22, 2016
Az 59 éves Daniel Blake egész életében szorgalmasan dolgozott, asztalosként fizikai munkából élt. Egy szívroham miatt életében először tétlenségre ítélték, így a rehabilitációs idő alatt rokkantsági ellátásért kell folyamodnia. Ám a kérelmet elbíráló ügynökség szerint Blake munkaképes, tehát a munkanélküli segély tűnik az egyetlen megoldásnak. Ám a szociális rendszer kaffkai útvesztőjében nem nehéz elveszíteni a fonalat és a türelmet.
Seen I, Daniel Blake? Well see it again! Today's #IDanielBlakeDay, so join the movement & head to a cinema near you: https://t.co/VenRolWyVTpic.twitter.com/D5aIhvobwn
— I, Daniel Blake (@idanielblake) November 17, 2016
Az Én, Daniel Blake keresetlen és kemény film, amelyben Loach a profi színészek mellett amatőröket is alkalmazott, aminek köszönhetően még hitelesebbek a dialógusok.
A brit rendező egy elkeseredett országot tár elénk, ahol az emberek élelmiszersegélyre szorulnak, ahol a dolgozók nem kapnak rendes szerződést, nincs munkarend, sem garantált bér, és sms-ben értesítik őket, ha be kell menni dolgozni.
A nyolcvanéves Ken Loach mesterműve az emberi méltóságról és az igazságtalanság elleni zsigerből jövő lázadásról szól.