West Side Story Salzburgban: musical az opera fellegvárában
Kommentek
A musical rohammal vette be Salzburgot: Leonard Bernstein remekműve, a West Side Story nyitotta meg a Salzburgi Fesztivált az idei Shakespeare-évben. Cecilia Bartolli, a fesztivál művészeti igazgatója állt a merész döntés mögött. Legendás zenekarát, a Simón Bolivár Orchestrát a karizmatikus Gustavo Dudamel vezényelte.
- Ez a zene tele van ritmussal. Sok latin íz, sok amerikai összetevő van a tempóban és a dallamban is – mondta Dudamel a West Side Storyról. – Csudálatos keverék, tökéletes találkozás a zenekarunk számára. Bernstein zenéje a vérünkben van.
A Musica az előadás kosztümös próbáján forgathatott. Maria szerepét megkettőzték, hogy a majdnem ötven éves Bartolli afféle szellemfiguraként énekelhesse a tizenéves Mariát, akit a színpadon egy fiatalabb színésznő testesít meg. A koncepció szerint Maria húsz évvel később emlékszik vissza a tragikus eseményekre.
- Maria szerepe mindig lenyűgözött – mondta Bartolli a Musicának. – Először is azért, mert zeneileg elképesztőnek tartom. Másrészt mert María lenyűgöző személyiség. Értelmes, persze naiv, ugyanakkor szenvedélyes, egy fiatal latin nő. Sok szempontból hasonlít rám az én olasz, római karakteremre.
A rendezés feladatát a Broadway veteránja, Philip Wm. McKinley kapta.
- A darab az előítéletről és a vakbuzgóságról szól, ami ma is jelen van, most épp a menekültek kapcsán – mondta McKinley. – Akkoriban a portorikóiak jöttek tömegesen New Yorkba, és a new yorkiak nem kértek belőlük. A helyzetek ismétlődnek, a darab ma is ugyanolyan erős, ugyanolyan releváns, mint ötvenkilenc évvel ezelőtt.
- Dudamel olyan kivételes művész, annyira szenvedélyes – mondta a karmesterről Bartolli. Számára a vezénylés létszükséglet, ez minden mozdulatán, minden pillantásán átsüt – ez az élete. Nagyszerű dolog megosztani vele ezta zenei élményt. Közös bennünk a latinos temperamentum, a tűz, a szenvedély, de az élethez való vidám, derűs hozzáállásunk is.
A salzburgi West Side Storyt a kritika darabokra szedte. Megkapta a magáét a rendezői koncepció és az énekesek is – egyedül a zenekar teljesítményét ismerték el. A közönség ezzel együtt – vagy éppen ezért – viszont imádta a sztárparádét.