A barokk zeneműveket az autentikus hangzás kedvéért általában korabeli hangszereken szólaltatják meg. Az instrumentumok többségét azonban egyáltalán
A barokk zeneműveket az autentikus hangzás kedvéért általában korabeli hangszereken szólaltatják meg. Az instrumentumok többségét azonban egyáltalán nem ismeri a nagyközönség. A Vallettai Barokk Zenei Fesztivál kiváló alkalmat adott arra, hogy közelebbről is szemügyre vehessük őket.
Mahan Esfahani a Vallettai Nemzeti Könyvtárban Bach Goldberg-variációit adta elő. A teheráni születésű muzsikus az Egyesült Államokban nőtt fel, és kamaszkorában váltott zongoráról csembalóra.
A XIX. századra a zongora szinte teljesen kiszorította a használatból a csembalót. A XX. században azonban a zeneszerzők újra felfedezték a hangszert. Mahan Esfahani egyik kedvenc komponistája a francia Francis Poulenc.
- Számos modern zeneművet csembalóra írtak; komoly modern zenei repertoárunk van. Ez is csembalóra íródott, de nagyon más, mint Bach. Ő sosem írt volna ilyet… Ez egy modern nyelv, de a csembaló ezt is meg tudja szólaltatni. Szeretném, ha az emberek ráébrednének arra, hogy ennek a hangszernek nincsenek korlátai – mondta Mahan Esfahani.
Nikolai Vuković csembaló- és zongorahangoló. Sok teendője van a barokk fesztiválon.
- A csembaló a zongora előfutára, amelytől leginkább abban különbözik, hogy nem szabályozható a hangerő, csak egyféle hangerősséggel tud szólni. Épp ezért alkották meg a zongorát. Ezt a hangszert a húrok megpendítésével szólaltatjuk meg. A billentyű belső végén áll az, amit bábunak nevezünk, és amelyen egy tüskeszerű pengetőt találunk. Régen ez tollszárból készült, de a modern hangszerekhez már műanyagot használnak. A zongora más, mert ott kalapács szólaltatja meg a húrt – magyarázta Nikolai Vuković.
Az 1741-ben keletkezett Bach-mű, a Goldberg-variációk komplexitása Mahan Esfahani szerint minden zenész számára óriási kihívást jelent.
- Amikor Bach műveit játszom, vagy a nézőtéren hallgatom, mindig az az érzésem, hogy sosem fogjuk megérteni igazán, mi is történik itt valójában. Ezért hallgatjuk meg újra és újra – mondta Mahan Esfahani.
A spanyol La Ritirata együttes éppen a vallettai Ta’ Gieżu-templomban próbál. A zenekar művészeti igazgatója, Josetxu Obregón barokk csellón játszik, amely különbözik a mai gordonkától.
- A fémből készült láb, amellyel a modern csellókat a földre támasztják, még nem létezett. Ahogy látják, ennek a csellónak a végéről hiányzik az a hegyes rúd. Ennek a csellónak a hangja is különböző kissé, mert bélhúrjai vannak. Ez finomabb, puhább hangot eredményez, amely talán kevésbé hangos, viszont a hangszíne, a hang textúrája izgalmasabb számomra – magyarázta Josetxu Obregón.
- Ennek a hangszernek a neve teorba, és a lantfélék családjához tartozik. Olyan, mint egy jókora lant meghosszabbított nyakkal és egy második kulcsszekrénnyel, ennélfogva a húrok hosszabbak, így a hangszer mélyebb hangon szól. Amikor teorbán játszunk, akkor gyakran kell használnunk a hüvelykujjunkat, miután a basszushúrokat bal kézzel nem tudjuk lefogni. A bal kéz ujjai szólaltatják meg az akkordokat és a skálákat – mutatta Daniel Zapico.
A madridi együttes itáliai és spanyol zeneszerzők műveivel érkezett Vallettába. A fiatal muzsikusok rendszeresek fellépnek a világ nagy fesztiváljain.