A barokk zeneműveket az autentikus hangzás kedvéért általában korabeli hangszereken szólaltatják meg. Az instrumentumok többségét azonban egyáltalán
HIRDETÉSA barokk zeneműveket az autentikus hangzás kedvéért általában korabeli hangszereken szólaltatják meg. Az instrumentumok többségét azonban egyáltalán nem ismeri a nagyközönség. A Vallettai Barokk Zenei Fesztivál kiváló alkalmat adott arra, hogy közelebbről is szemügyre vehessük őket.
Mahan Esfahani a Vallettai Nemzeti Könyvtárban Bach Goldberg-variációit adta elő. A teheráni születésű muzsikus az Egyesült Államokban nőtt fel, és kamaszkorában váltott zongoráról csembalóra.
A XIX. századra a zongora szinte teljesen kiszorította a használatból a csembalót. A XX. században azonban a zeneszerzők újra felfedezték a hangszert. Mahan Esfahani egyik kedvenc komponistája a francia Francis Poulenc.
- Számos modern zeneművet csembalóra írtak; komoly modern zenei repertoárunk van. Ez is csembalóra íródott, de nagyon más, mint Bach. Ő sosem írt volna ilyet… Ez egy modern nyelv, de a csembaló ezt is meg tudja szólaltatni. Szeretném, ha az emberek ráébrednének arra, hogy ennek a hangszernek nincsenek korlátai – mondta Mahan Esfahani.
Nikolai Vuković csembaló- és zongorahangoló. Sok teendője van a barokk fesztiválon.
- A csembaló a zongora előfutára, amelytől leginkább abban különbözik, hogy nem szabályozható a hangerő, csak egyféle hangerősséggel tud szólni. Épp ezért alkották meg a zongorát. Ezt a hangszert a húrok megpendítésével szólaltatjuk meg. A billentyű belső végén áll az, amit bábunak nevezünk, és amelyen egy tüskeszerű pengetőt találunk. Régen ez tollszárból készült, de a modern hangszerekhez már műanyagot használnak. A zongora más, mert ott kalapács szólaltatja meg a húrt – magyarázta Nikolai Vuković.
Az 1741-ben keletkezett Bach-mű, a Goldberg-variációk komplexitása Mahan Esfahani szerint minden zenész számára óriási kihívást jelent.
- Amikor Bach műveit játszom, vagy a nézőtéren hallgatom, mindig az az érzésem, hogy sosem fogjuk megérteni igazán, mi is történik itt valójában. Ezért hallgatjuk meg újra és újra – mondta Mahan Esfahani.
A spanyol La Ritirata együttes éppen a vallettai Ta’ Gieżu-templomban próbál. A zenekar művészeti igazgatója, Josetxu Obregón barokk csellón játszik, amely különbözik a mai gordonkától.
- A fémből készült láb, amellyel a modern csellókat a földre támasztják, még nem létezett. Ahogy látják, ennek a csellónak a végéről hiányzik az a hegyes rúd. Ennek a csellónak a hangja is különböző kissé, mert bélhúrjai vannak. Ez finomabb, puhább hangot eredményez, amely talán kevésbé hangos, viszont a hangszíne, a hang textúrája izgalmasabb számomra – magyarázta Josetxu Obregón.
- Ennek a hangszernek a neve teorba, és a lantfélék családjához tartozik. Olyan, mint egy jókora lant meghosszabbított nyakkal és egy második kulcsszekrénnyel, ennélfogva a húrok hosszabbak, így a hangszer mélyebb hangon szól. Amikor teorbán játszunk, akkor gyakran kell használnunk a hüvelykujjunkat, miután a basszushúrokat bal kézzel nem tudjuk lefogni. A bal kéz ujjai szólaltatják meg az akkordokat és a skálákat – mutatta Daniel Zapico.
A madridi együttes itáliai és spanyol zeneszerzők műveivel érkezett Vallettába. A fiatal muzsikusok rendszeresek fellépnek a világ nagy fesztiváljain.