Az olasz Antonio Castrignanò Dél-Olaszországtól Franciaországig mindenkit megtáncoltat. Az énekes-zenész-dalszerző turnéján a múlt és a jelen
Az olasz Antonio Castrignanò Dél-Olaszországtól Franciaországig mindenkit megtáncoltat. Az énekes-zenész-dalszerző turnéján a múlt és a jelen izgalmas házasságának tanúja lehet a közönség.
Antonio Castrignanò a dél-itáliai földművesek több évszázados hagyománya, a tarantellák családjába tartozó pizzica néven ismert zene és tánc mestere.
- Ez egyfajta gyógyszer, természetes erő. Az emberi odafigyelés gyümölcse. Ezek az emberek megtalálták a módját annak, hogy gondokkal küszködő, boldogtalan társaikat hogyan integrálják vissza a társadalomba, a közösségbe. Ez a tánc olyan, mint egy sámánisztikus rituálé tánccal és különleges zenével. Ez a pizzica taranta.
Három évtizeddel ezelőtt az olaszok még azt sem tudták, hol van Salento, még az időjárásjelentésben sem szerepelt az olasz csizma sarkán található csöpp félsziget. A 90-es években indult az a mozgalom, amely megmutatta Salento erejét, vitalitását és méltóságát. A világ most már úgy ismer bennünket, mint akik bár sokat szenvedtek, mégis tele vannak életörömmel, amit mindenkivel megosztanak.
A múlt sok mindenre megtanít bennünket: visszaadja azoknak az értékeknek a lényegiségét, amelyeket mára elvesztettünk. A valódi kommunikáció értékét a közösségi hálókon keresztül nem tapasztalhatjuk meg, csak akkor érezzük, ha egymás szemébe nézünk. Meg kell tanulnunk újra ennek a jelentőségét. Ne az okostelefon kijelzőjét bámuljuk folyton, hanem találkozzunk, csak így tudunk fejlődni.
Mindig készen állunk arra, hogy ujjal mutogassunk azokra, akik másmilyenek, a szükséget szenvedőkre, a társadalom peremén élőkre, pedig nem ismerjük a teljes történetüket. Mindig olyan megoldásokat keresünk, amelyek jóleső érzésekkel töltenek el bennünket, ahelyett, hogy meghallgatnánk, hogy valójában mire van szükségük, és mi miatt keresik máshol a méltóságukat.
Leccében azt mondják, „aki pizzicát táncol, az sosem hal meg”. Ebben benne van mindaz, amiről beszéltem: a zenén keresztül megélt élet értelmének, értékének és örömének teljes univerzuma.