Harminc országból száz alkotó jött el, hogy bemutassa munkáit a nagyközönségnek.
Kocsín városa az indiai Kerala államban. Egy kikötő, amely viharos történelme során látott már portugál, holland és brit gyarmatosítókat, arab és kínai kereskedőket is. Az egykori tengerparti fűszerraktár épületében rendezik a világ egyik legjelentősebb kortárs művészeti fesztiválját. Harminc országból száz alkotó jött el, hogy bemutassa munkáit a nagyközönségnek.
Az alkotás olyan, mint egy tükör.
Jitish Kallat, a fesztivál művészeti igazgatója: – Azokat az elképzeléseiket tárják elénk, amelyek az idő és a történelem fogalmával kapcsolatosak. Nagyon egyszerűen fogalmazva: a Biennále ugyanazt teszi, amit mindannyian teszünk, amikor megpróbálunk megérteni valamit. Fogunk egy tárgyat, és magunk elé tartjuk, hol közelebb, hol távolabb. Nézzük és eltűnődünk rajta. A Biennále csak eltúlozva mutatja be ezt.
Megtalálható itt a világ legrövidebb versét. A látogatók szappanbuborék-installációkban is gyönyörködhetnek. Egy fel-felvillanó narancsszínű fény pedig bolygónk sebességét hivatott érzékeltetni.
A kiállított műalkotások mindegyike kapcsolódik az utazás, a kereskedelem, a gyarmatosítás témájához, vagy egyenesen kozmológiai ihletésű.
Az indiai Valsan Koorma Kolleri képzeletét leginkább a geometrikus absztrakciók ragadják meg: – Persze soha sem tudhatjuk, hogy honnan jön az ihlet. Úgy érzem, én az intuíciók embere vagyok. Egyszer csak támad egy ötletem, olyasmi, amin utána szívesen dolgozom. Ebből születnek a műveim. Ha elrontok valamit, ha gond van velem, ki tudom javítani. Az alkotás olyan, mint egy tükör.
A legismertebb meghívott az indiai születésű, Londonban élő Anish Kapoor egy örökös örvénnyel jelentkezett a tárlaton. Egyik indiai művésztársa ötvenórás performance-t tartott. Börtönt festett maga köré. Rácsokat a falra, tájat a rácsok mögé.
A Berlinben élő norvég Sissel Tolaas még merészebb újító: szagokat állít ki. Olyan emberekkel dolgozott, akiknek pánikrohamaik voltak. Közben szakadt róluk a veríték. A művész összegyűjtötte az izzadságukat. Azután mesterségesen, vegyi úton reprodukálta az izzadságszagot.
A vietnami Dinh Kju Lee munkája. A menekültek kétségbeesését ábrázolja. A kiállított fotók Kambodzsában, a vörös khmerek rémuralma idején készültek, a művész csupán összeszedte őket.
Riyas Komu, Biennále alapítója: – Indiában ez az egyetlen nagy művészeti fesztivál, amelyik nem üzleti alapon működik. Itt minden a kísérletezésről szól. A művészek belevághatnak nagyszabású alkotásokba anélkül, hogy azon kéne gondolkodniuk, ki fogja megvásárolni. A Biennále megrendezésével a változást akarjuk előmozdítani.
Ha bárki úgy képzelné, hogy a kortárs művészet a kutyát sem érdekli, nos, nem árt tudni, hogy a legutóbbi kiállítást csaknem egymillióan tekintették meg. Az idei, 108 napon át tartó seregszemle mottója „örvénylő felfedezés”. Március végéig látogatható Kocsín városában, Indiai nyugati partvidékén.
