Richard Strausst közeli kapcsolat fűzte Drezdához, sok operájának itt volt a premierje, köztük az Arabellának is. A művet a szerző születésének százötvenedik évfordulóján a Semper Opera tűzi műsorra.
Richard Strausst bensőséges, évtizedekig tartó kapcsolat fűzte Drezdához. Operáinak felét itt mutatták be először. Emlékét ma is odaadóan ápolja a szász főváros.
A zeneszerző születésének százötvenedik évfordulóján a Semper Opera két világsztár – Anja Harteros és Thomas Hampson -főszereplésével állította színpadra Arabella című operáját.
- Richard Strauss nagy zeneszerző és gondolkodó volt, imádta az operát – mondta az Euronews-nak Thomas Hampson. – Nagyon sikeres is volt, imádta a zene és a szöveg kapcsolatát, a zenét, mint nyelvet, és a szavakat, mint metaforát.
Strauss Drezdában ülte végig az Arabella próbáit az 1933-as premier előtt – és csak a maximális teljesítménnyel volt elégedett.
- A zenéjében nagyon sokszor jelen van egyfajta komplexitás: meg kell oldani a ritmus és a tonalitás nehézségeit. Egyébként a műveit nagyon nehéz megtanulni – fűzte hozzá Anja Harteros. – De ha túljutunk a technikai nehézségeken, egyszercsak élvezetes lesz, elkezd működni az a magával ragadó lendület, amely arra ösztönzi az embert, hogy dőljön hátra nyugodtan és álmodozzon.
Vágy, féltékenység, szerelem, váratlan fordulatok – a romantikus történet főszereplője Arabella, aki szerelmi házasságról álmodik.
- Különösen tetszik, hogy játszhatok ezzel a kacérsággal, mert Arabella körülbelül úgy játszik a kérőkkel, mint macska az egérrel -magyarázta a szoprán. – De mikor a megfelelő jelölt – Mandryka – megjelenik, rögtön tudja, hogy ő az igazi.
- Szerintem ez a férfi nagyon érdekes karakter – mesélt az általa alakított szereplőről Hampson. – Elképesztően idealista. Nagyon természetes módon érzi, mi helyes és mi nem, és ezzel elég könnyen tudok azonosulni.
- A férfi teljesen elbűvöli, elrabolja a szívét – elemzi szerepét az Arabellát alakító Anja Harteros. – A lányban egyre nő a vágy, és kiderül számára, mit is jelent az igaz szerelem.
- Az opera boldog véget ér, mert együtt átvészelik a nehézségeket, és rájönnek, hogy csak akkor van jövőjük, ha elfogadják egymás hibáit. – mondta Hampson. – Elfelejtenek mindent, amit korábban az életről és a szerelemről gondoltak, létrehozzák az új, közös életüket és továbblépnek. Időtlen tanulság.