Az újabb, rekordmelegekkel, aszállyal és erdőtüzekkel sújtott nyár súlyos számlát hagy az európai kormányokra, amely csak hónapok múlva fut be: rendkívüli segélyek, gazdatámogatások, infrastruktúra-helyreállítás, kieső adóbevételek és élelmiszerár‑emelkedés formájában.
Az európai hőhullám és aszály, valamint az ezek nyomán pusztító erdőtüzek valódi költségei csak hónapokkal később jelennek meg a nyilvános elszámolásokban.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Amikor a tüzek már kialudtak és a folyók vizét pótolták, a pénzügyminisztériumokra marad a gazdák kártalanítása, az utak és vasútvonalak újjáépítése, az egészségügy megtámogatása, valamint be kell nyelniük azt a kieső bevételt is, amelyet a lelassult gazdaság soha nem hozott létre.
Ez a teher már meghaladja azokat a tartalékokat, amelyeket a kormányok ennek fedezésére félretettek, és az idei megpróbáltatás különösen súlyos.
Július végén az EU és az Egyesült Királyság területének fele aszály sújtotta, 9% a legszélsőségesebb, „riasztási” fokozatban volt – derül ki a Copernicus Európai Aszályfigyelő megfigyeléseiből –, miközben augusztusban a Loire, a Pó, a Rajna és a Duna is történelmi mélypontra süllyedt.
Augusztus elejére már több mint 505 000 hektárnyi területet égettek fel az erdőtüzek – közölte az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja –, és ezzel túlszárnyalták a 2025-ös év azonos időszakát, amely eddig a legrosszabbnak számított a feljegyzésekben.
A szélsőséges időjárás 1980 és 2024 között összesen 822 milliárd eurónyi közvetlen kárt okozott az EU-ban, amelynek egynegyede az utolsó négy évre jutott – áll az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) adataiban.
Az Euronews kérdésére, hogy ez a koncentráció valódi szakítást jelent-e a múlttal, az ügynökség egyértelmű választ adott. „Ez minőségi ugrást jelent” – közölték, hozzátéve, hogy a hosszú távú trend kirajzolásához egy 30 éves mozgóátlaggal simítják ki az évente jelentősen ingadozó adatokat.
„A gazdasági veszteségekre vonatkozó európai adatok trendje éves szinten 3,4%-os növekedést mutat, és azt látjuk, hogy ez a felgyorsulás az adatokban is megjelenik. Az első, 2025-re vonatkozó becslések szerint a trend tovább gyorsul.”
Ezeknek a károknak mindössze körülbelül az ötödét fedezték biztosítások, aszály, hőhullámok és erdőtüzek esetén pedig a biztosítási fedezet 10–11%-ra zsugorodik.
A magyarázat – közölte az EEA az Euronewsnak – az, hogy ezek a kockázatok „nagyrészt közvetett veszteségekhez kapcsolódnak, például csökkent mezőgazdasági terméshozamhoz, emberéletek elvesztéséhez, az ökoszisztémák leromlásához, kieső munkaórákhoz…, és ezeket gyakran nehéz számszerűsíteni”.
„A biztosítási védelmi rés egyre nő, ami azt jelenti, hogy a veszteségek összértékének emelkedését nem kíséri a biztosítási fedezet bővülése” – tette hozzá az EEA.
Így végső soron a kormányok maradnak a legutolsó biztosítók. Dedikált katasztrófaalapot azonban mindössze négy uniós tagállam, Ausztria, Franciaország, Magyarország és Olaszország tart fenn, a többiek ad hoc átcsoportosításokra támaszkodnak, amelyek lassan jutnak el a rászorulókhoz.
Ráadásul az uniós források sem jelentenek komoly védőhálót. A brüsszeli Bruegel gazdaságkutató intézet számításai szerint az EU 2028–2034 közötti katasztrófaalapja nagyjából 5 milliárd euró lesz, ami önmagában is csak 10–15%-a a 2021-es nyugat-európai árvizek által okozott kárnak.
A kormányok rosszul számolják a számlát
Franciaország állt elő a legmerészebb becsléssel. Az augusztus 12-i aszályválság-ülés megnyitásakor Monique Barbut, az ökológiai átmenetért felelős miniszter úgy vélte, az idei nyári hőhullámok 10–15 milliárd eurónyi közvetlen és közvetett költséggel járnak, ami a GDP 0,3–0,5%-ának felel meg, szemben a mindössze 0,7%-os növekedési prognózissal.
A számot azonban azonnal vitatták.
Az INSEE nemzeti statisztikai hivatal, amelyhez a becslést eleinte kötötték, tagadta, hogy készített volna ilyen előrejelzést. A minisztérium ezután pontosított: az extrapoláció saját számítás, amelyet az INSEE korábbi évekre vonatkozó adataiból vezettek le, Barbut pedig elismerte, hogy a számokat óvatosan kell kezelni.
Spanyolországban július végéig mintegy 172 400 hektárnyi terület égett le, nagyjából a fele az előző évi összesnek. Ha a navarrai erdészeti ügynökség és az Asemfo iparági szövetség hektáronkénti költségszorzóit alkalmazzuk, akkor már önmagában a tűzoltás 1,7–3,3 milliárd euróba kerülhet – a helyreállítás előtt –, amelyről az erdészmérnökök azt mondják, rendszerint többe kerül, mint maguknak a tüzeknek az eloltása.
Brüsszel múlt hónapban 120,55 millió eurónyi rendkívüli támogatást hagyott jóvá Spanyolország számára, amely kizárólag az előző nyár kárait fedezi.
Portugália jól példázza az erdőtüzek valódi költségeire vonatkozó megfelelő számítások hiányának mélyebb problémáját.
A polgári védelmi hatóság nyilvánosan elismerte, hogy „nem lehetséges szigorúan meghatározni egy adott esemény teljes költségét”, mivel a pénzügyi és operatív adatok külön rendszerekben vannak.
Az augusztusi, 2025-ös tüzeket vizsgáló független bizottság összesítve körülbelül 18,8 millió eurós adatot kapott, amelyet nem lehetett tűzesetenként lebontani. A számvevőszék 2021-ben ugyanerre a hiányosságra hívta fel a figyelmet.
Az EEA az Euronewsnak azt mondta, hogy a közvetett költségek pontos felméréséhez az eseményekről vezetett nyilvántartásokat össze kellene kapcsolni „a munkaerőre, az egészségügyre, a közlekedésre, az energiára, a mezőgazdaságra és a makrogazdaságra vonatkozó, az ágazati szervezetek által szolgáltatott adatokkal”.
A bevétel, amely soha nem érkezik meg
A kiadások csak az egyenlet egyik felét jelentik.
A Bruegel rendelkezésre álló adatokra épülő elemzése szerint a gazdaságok még évekkel később is zsugorodott állapotban vannak: a GDP két évvel egy hőhullám után 1,5%-kal, négy évvel egy aszály után pedig 3%-kal alacsonyabb. A 2022-es aszály önmagában 1,35%-kal vetette vissza az egy főre jutó uniós GDP-növekedést, ami 203 milliárd eurós veszteséget jelentett.
Az idei nyárra a Triodos Bank úgy becsüli, hogy a szélsőséges hőség körülbelül 180 milliárd euróba, vagyis nagyjából a kibocsátás 1%-ába kerül az uniós gazdaságoknak.
A közvetlen gazdasági sokk azonban meglepően enyhének tűnhet.
Az Oxford Economics számításai szerint a rekordalacsony Rajna-vízállás 0,2%-kal faraghatja le a német gazdaság harmadik negyedéves növekedését, de nem számít szélesebb körű összeomlásra.
„Itt inkább arról van szó, hogy a gazdaság más területein ellensúlyozódnak a hatások” – mondta Tomas Dvorak, az Oxford Economics vezető közgazdásza az Euronewsnak, példaként említve a védelmi ipart, a közlekedési eszközgyártást, a kiskereskedelmet és a lakossági szolgáltatásokat.
A nyári gyárleállások szintén csökkentik a kapacitáskihasználtságot. „A Rajna fontos közlekedési és logisztikai ütőér, de végső soron csak a gazdaság egy viszonylag kis részét érinti” – magyarázta Dvorak.
Az élelmiszerek piacán jelennek meg igazán – és fokozatosan – a károk.
Az Európai Bizottság 5%-kal csökkentette az uniós olívaolaj-termelésre vonatkozó előrejelzését, elsősorban a görögországi 18%-os visszaesés miatt, miközben Spanyolország arra számít, hogy gabonatermése a jelenlegi 24 millió tonnáról alig több mint 18,5 millió tonnára esik vissza. Az Oxford Economics becslése szerint a hőség és az aszály jövőre akár 1%-ot is hozzáadhat az euróövezeti élelmiszer-inflációhoz.
„Az élelmiszerek árazása egyszerűen így működik” – mondta Dvorak az Euronewsnak. „Egyfajta láncolatot követ a nyersanyagoktól a mezőgazdaságon és a feldolgozáson át egészen a kiskereskedelemig. Minden lépésnél általában egy-két hónapba telik, mire átgyűrűzik a hatás” – tette hozzá.
Az előrejelzések készítői már nem tekintik kivételesnek ezeket a nyarakat. Az Oxford Economics már beépítette a költségeket az alapforgatókönyvébe, és középtávon átlagosan 2,5% körüli élelmiszer-inflációval számol.
A veszély abban is rejlik, hogy ezek a nyomások egymást erősítik.
A Bruegel egy úgynevezett „climate sovereign doom loopot”, vagyis klíma okozta államadósság-ördögi kört ír le, amelyben a katasztrófák okozta veszteségek visszafogják a növekedést és az adóbevételeket, növelik a hiányt és a hitelfelvétel költségét, így egyre kevesebb mozgástér marad a megelőzésre fordított kiadásokra, amelyek mérsékelhetnék a következő katasztrófa hatását.
Az EKB számításai szerint egy 25 évente egyszer előforduló aszály a teljes euróövezeti kibocsátás csaknem 15%-át sodorná veszélybe.
Ennek ellenére az EU évente nagyjából 29 milliárd eurót költ alkalmazkodásra, miközben a becsült igények 35 és 500 milliárd euró között mozognak, holott az ENSZ szerint minden egyes elköltött euró akár tízszeresen térül meg az elkerült károkban.