Svédország 2023-ban a GDP 6,8%-át fordította oktatásra, Romániában ez alig 3%. Nem biztos, hogy a nagyobb ráfordítás jobb készségeket és felkészültebb fiatalokat ad a változó európai gazdaságban.
A nagyobb oktatási kiadások nem feltétlenül eredményeznek jobb teljesítményt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A legfrissebb uniós oktatási adatok egyik tanulsága, hogy a blokk egyes legnagyvonalúbb költekezői lemaradnak takarékosabb szomszédaik mögött a tanulók alapkompetenciái terén.
Norvégia az összehasonlított országok között az egy tanulóra jutó kiadások tekintetében a legbőkezűbbek közé tartozik. Lettország ehhez képest jóval kevesebbet költ.
Az európai oktatási költségvetésekről és eredményekről szóló legfrissebb adatok szerint a lett diákok mégis jóval jobban teljesítenek alapkompetenciákban, mint a norvég tanulók.
Hol a legmagasabb az egy tanulóra jutó oktatási kiadás?
Az uniós kormányok összességében 2023-ban 806 milliárd eurót költöttek oktatásra, ami a blokk GDP-jének 4,7 százalékának felel meg.
Az állami oktatási kiadások GDP-hez viszonyított aránya az elmúlt évtizedben enyhén csökkent: 2014-ben még 4,96 százalék volt, 2023-ban azonban már csak 4,65 százalék – derül ki az Eurostat legfrissebb adataiból.
2020-ban rövid időre elérte az 5,02 százalékot is, elsősorban azért, mert a világjárvány idején visszaesett a gazdaság, nem pedig azért, mert az oktatási költségvetések hasonló mértékben nőttek volna.
Az Eurostat által lefedett európai országok közül Svédország költötte a legnagyobb GDP-arányt oktatásra, 6,8 százalékot. Finnország, Izland, Belgium és Dánia szintén 6 százalék feletti összeget fordított oktatásra. A rangsor végén Románia és Görögország állt, 2,97, illetve 3,33 százalékkal.
Az oktatási kiadások GDP-hez viszonyított arányának összehasonlítása nem veszi figyelembe az egyes országok gazdagságában vagy a diáklétszámban mutatkozó különbségeket.
A GDP-arány azt mutatja, mekkora pénzügyi erőfeszítést tesz egy ország összességében, az egy tanulóra jutó kiadás pedig azt jelzi, mekkora vásárlóerő áll egy-egy, oktatásban részt vevő ember mögött.
A gazdaság mérete, a diákok száma és az, hogy a forrásokat hogyan osztják el az egyes oktatási szintek között, mind befolyásolhatja a rangsort.
Az értékeket vásárlóerő-standardban (PPS) fejezték ki – ez egy mesterséges közös egység, amely korrigálja a nemzeti árszintek közötti különbségeket, és összehasonlíthatóbbá teszi a kiadásokat. (Az Euronews Business a 2022-es adatokat használta, ez az utolsó év, amelyre az EU valamennyi nagy gazdaságára rendelkezésre állnak számok.)
Az összevetés feltűnő különbségeket mutat az oktatásra fordított nemzeti jövedelem aránya és az egy tanulóra jutó erőforrások között.
Luxemburg 2022-ben a GDP mindössze 3,74 százalékát költötte oktatásra, vagyis az uniós átlag, a 4,66 százalék alatt maradt. Az egy tanulóra jutó kiadás viszont a blokkban a legmagasabb volt: 18 422 PPS, több mint kétszerese az uniós átlagnak (8 246 PPS).
Bulgária ezzel szemben fordított mintázatot mutatott: oktatási kiadásai a GDP-arányt tekintve, 4,5 százalékkal, közel voltak az uniós átlaghoz, az egy tanulóra jutó kiadás azonban a legalacsonyabb volt a blokkban, 3 097 PPS.
Az EU legnagyobb gazdaságai közül Franciaország 2022-ben a GDP 5,33 százalékát fordította oktatásra, ami az elérhető adatokkal rendelkező uniós országok között az ötödik legmagasabb arány. Az egy tanulóra jutó kiadás viszont 8 151 PPS volt, vagyis kissé az uniós átlag alatt.
Olaszország ennél lényegesen kevesebbet költött: az oktatási kiadások a GDP 4,07 százalékát tették ki. Az egy tanulóra jutó 7 945 PPS-szintű ráfordítás közvetlenül Franciaország mögé sorolta az országot, de szintén némileg az uniós átlag alá.
Németország az oktatásra a GDP 4,79 százalékát fordította, ami közel van az uniós átlaghoz, ugyanakkor egy tanulóra 10 363 PPS-t költött – mintegy 26 százalékkal többet az uniós átlagnál.
Más eltérések is jól láthatóak: Málta a GDP viszonylatában, 4,12 százalékkal, az átlag alatt költött, miközben az egy tanulóra jutó kiadás az átlag felett volt. Szlovákia az oktatásra ugyanakkora GDP-arányt fordított, mint az uniós átlag, ám tanulónként 22 százalékkal kevesebbet költött.
Eredmények kontra kiadások
A nagyobb költekezés önmagában nem hoz automatikusan jobb eredményeket. Európa legnagyobb oktatási kiadói nem feltétlenül azok az országok, ahol a tanulók alapkompetenciái a legerősebbek.
Az OECD Nemzetközi tanulói teljesítménymérési programja, ismertebb nevén PISA, az egyik eszköz az eredmények összehasonlítására. A felmérés a 15 évesek olvasási, matematikai és természettudományos készségeit vizsgálja, jóllehet egy oktatási rendszer minőségét nem tudja minden részletében megragadni.
A PISA azokat a tanulókat sorolja az alulteljesítők közé, akik nem érik el a 2. szintet. A 2. szint jelenti azt az alapküszöböt, amelyet az OECD a társadalmi életben való teljes értékű részvételhez szükségesnek tart.
2022-ben feltűnően magas volt az alulteljesítők aránya: az EU-ban a diákok 26,2 százaléka minősült gyengén teljesítőnek olvasásból, és 29,5 százalék matematikából. Mindkét adat romlott a 2012-es helyzethez képest, amikor ezek az arányok 18, illetve 22,1 százalék voltak.
Az egy tanulóra többet költő országokban általában jobbak a matematikai eredmények, de a kapcsolat korántsem mechanikus.
Észtországban volt a legalacsonyabb az alulteljesítők aránya matematikából, mindössze 15 százalék. Utána Írország és Dánia következett, nagyjából 19–20 százalékos értékkel. Ugyanez a három ország érte el a legalacsonyabb arányt olvasásban is.
Dánia Európa egyik legnagyobb oktatási költekezője. Észtországra és Írországra azonban az Eurostat nem közöl minden szükséges adatot.
Lettország korlátozott források mellett ért el viszonylag jó eredményeket: tanulónként 4 999 PPS-t költött, vagyis mintegy 39 százalékkal kevesebbet az uniós átlagnál, miközben az alulteljesítők aránya matematikából és olvasásból egyaránt az EU-átlag alatt maradt.
Málta ezzel szemben tanulónként 9 658 PPS-t költött, vagyis körülbelül 17 százalékkal többet az uniós átlagnál, ám az eredmények gyengébbek voltak az átlagnál: a diákok 32,6 százaléka alulteljesítő volt matematikából, 36,3 százaléka pedig olvasásból.
Ciprus tanulónként az uniós átlaghoz közeli összeget költött, mégis a blokk egyik leggyengébb eredményét érte el: a diákok több mint fele, 53,2 százaléka számított alulteljesítőnek. Bulgáriában hasonló, 53,6 százalékos arányt mértek, ráadásul alacsony kiadási szint mellett.
Luxemburgra és Svájcra vonatkozóan az Eurostat nem közöl PISA-adatokat 2022-re. 2018-ban, amikor Luxemburgban az egy tanulóra jutó kiadás a legmagasabb volt, a 15 évesek 27,2 százaléka minősült alulteljesítőnek matematikából, és 29,3 százaléka olvasásból – ez is jelzi, hogy a magas költekezés nem garantálja automatikusan a jó eredményeket.
Az EU nagy gazdaságai közül Franciaországban az alulteljesítők aránya olvasásból 26,9 százalék volt, vagyis valamivel az uniós átlag felett. Németországban a matematikai alulteljesítési ráta pontosan megegyezett az EU átlagával (29,5 százalék), míg Olaszországban kismértékben magasabb, 29,6 százalék volt.
Európa még messze van a 2030-ra kitűzött készségcéloktól
Az EU-ban a tanulók csaknem háromtizede nem éri el a matematikából megállapított alapküszöböt, így Európa még mindig távol van attól a céltól, hogy 2030-ra 15 százalék alá szorítsa az alulteljesítést az alapkompetenciák terén.
Az eredmények jelentős társadalmi-gazdasági szakadékra is rámutatnak: a PISA 2022 szerint az EU-ban a leginkább hátrányos helyzetű negyedből érkező tanulók 48 százaléka alulteljesített matematikából, míg a legkedvezőbb helyzetű negyedbe tartozók közül mindössze 11 százalék.
A demográfiai változások megváltoztathatják az oktatás finanszírozásának módját is. Az Európai Bizottság „Investing in Education 2025” című jelentése szerint 2030-ra az EU-ban körülbelül 2,5 millióval kevesebb három és 18 év közötti személy lesz, mint 2022-ben.
Ez a korosztály összességében várhatóan 3,5 százalékkal zsugorodik. A legnagyobb visszaesés Olaszországban (13 százalék), Görögországban (12 százalék) és Spanyolországban (11 százalék) várható. Németországban ezzel szemben 9 százalékos növekedéssel számolnak.
Az iskoláskorú népesség csökkenése teret adhat annak, hogy többet fektessenek be egy-egy tanulóba. A Bizottság számításai szerint, ha az oktatási költségvetések összességében csupán az évi 2 százalékos infláció ütemét követnék, az egy tanulóra jutó kiadások átlagosan 19 százalékkal emelkednének 2030-ra.
A Bizottság jelentése szerint az alapkompetenciák javítása a termelékenységet, az innovációt és a gazdasági növekedést is támogatná. Olyan becsléseket idéz, amelyek alapján az európai országok GDP-je 2030-ra 8–10 százalékkal lehetne magasabb a jelenlegi előrejelzéseknél, ha többen érnék el az alapkompetenciák megfelelő szintjét.
A jelentés szerint ehhez kisebb létszámú osztályok, személyre szabottabb oktatás, korszerűsített tantervek, a pedagógusképzés és a munkakörülmények javítása, valamint a technológia hatékonyabb alkalmazása vezethet el.
Az országok közötti összehasonlítás azonban azt jelzi, hogy a siker nemcsak attól függ, mennyit költenek a kormányok, hanem attól is, hová kerülnek ezek a források, és valóban javítják-e a tanulás minőségét.