Európa: 2025-ben jelentősen eltérnek a személyi jövedelemadókulcsok, több országban az eltartott gyermekek mérséklik az adóterhet
A személyi jövedelemadó kulcsai Európában rendkívül eltérőek. Az adópolitika és az adórendszer felépítése egyaránt hozzájárul ezekhez a különbségekhez.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Meghatározó szerepe van a jövedelem szintjének, a családi állapotnak és az eltartott gyermekek számának is abban, hogy a bruttó bér mekkora része megy adóra.
De mely európai országok szabják ki a legmagasabb, illetve a legalacsonyabb személyi jövedelemadót a bruttó bérekre?
Az OECD Taxing Wages 2026 című jelentése alapján az Euronews Business közelebbről is megvizsgálja a jövedelemadó-kulcsokat. Ezek az adatok nem tartalmazzák a társadalombiztosítási járulékokat.
Gyermektelen egyedülálló
Az első forgatókönyv egy gyermektelen, egyedülálló munkavállaló, aki a nemzeti átlagbér 100 százalékát keresi. 2025-ben ebben az esetben a személyi jövedelemadó (PIT) 27 európai ország között – amelyek közül 22 uniós tagállam – Lengyelország 6,6 százalékától Dániáig, 35,3 százalékig terjed.
Az EU-22 átlaga 17,2 százalék, míg az OECD-átlag ennél valamivel alacsonyabb, 15,5 százalék.
30 százalék fölé csak Dánia megy, míg Izland (27,1 százalék) és Belgium (25,6 százalék) 25 százalék felett vannak. 20 százalék fölötti kulcsot alkalmaz Észtország (21,6 százalék), Finnország (21,1 százalék), Írország (21 százalék) és Norvégia (20,4 százalék) is.
Európa legnagyobb gazdaságai közül Olaszország (19,1 százalék) és az Egyesült Királyság az uniós átlag fölött adóztat, Németország (17,2 százalék) pedig nagyjából megegyező mértékben. Spanyolország (17,1 százalék) és Franciaország (16,7 százalék) valamivel ez alatt marad.
Lengyelország mellett Csehország (9,7 százalék) is egy számjegyű kulcsot alkalmaz. Svájc és Szlovákia szintén 12 százalék alatt marad.
Egykeresős, kétgyermekes házaspár
A legtöbb esetben egy kétgyermekes, egykeresős házaspár kevesebb adót fizet, mint egy gyermektelen egyedülálló. Ezt tükrözik az uniós (17,2 kontra 11 százalék) és az OECD-átlagok (15,5 kontra 11 százalék) is.
Ebben a felállásban a jövedelemadó kulcsa Szlovákia mínusz 6,5 százalékától Dánia 31,8 százalékáig terjed. A negatív kulcs azt jelenti, hogy az állam nem von, hanem visszatérít adót. Németország ehhez a határhoz közelít, ott mindössze 0,7 százalék az adóteher.
Az egykeresős, kétgyermekes család Lengyelországban (1,1 százalék), Csehországban (3,3 százalék), Portugáliában (4,5 százalék) és Szlovéniában (4,7 százalék) is 5 százaléknál kevesebb adót fizet.
Ebben a forgatókönyvben azonban Észtországban (21,6 százalék), Finnországban (21 százalék), Izlandon (20,4 százalék) és Norvégiában (20,4 százalék) továbbra is 20 százalék fölött marad a kulcs.
Kétkeresős, kétgyermekes házaspár
A harmadik esetben egy kétkeresős, kétgyermekes házaspár mindkét tagja a nemzeti átlagbér 100 százalékát keresi, és összességében valamivel kevesebb adót fizetnek, mint egy gyermektelen egyedülálló. Az EU-22 és az OECD átlaga ebben az esetben 15,5, illetve 14,3 százalék.
Itt az adókulcsok Szlovákia 4,7 százalékától Dánia 35,3 százalékáig terjednek.
Alex Mengden, a Tax Foundation közgazdásza elmagyarázta: általában véve, egykulcsos jövedelemadó esetén a kétgyermekes háztartásokra ugyanaz a személyi jövedelemadó (PIT) vonatkozik, függetlenül attól, hogy egy vagy két kereső van a családban. Progresszív adórendszerben viszont a kétkeresős párok magasabb adót fizetnek.
Miért számít az adóstruktúra az országok közti különbségeknél
Edoardo Magalini, az OECD elemzője és statisztikusa, a jelentés társszerzője több tényezővel magyarázza az országok közötti eltéréseket.
„Először is, az országok eltérően alakítják úgynevezett adóstruktúrájukat, a »tax mixet«, attól függően, mekkora bevételre van szükségük, milyen a gazdaságuk szerkezete, és hogyan fejlődtek történelmileg a fiskális intézményeik” – mondta az Euronews Businessnek.
„Egyes országok inkább az áfára vagy a különböző jövedelemtípusokat terhelő adókra – például a társasági adóra, a tőkejövedelmek adójára stb. – támaszkodnak, míg mások nagyobb mértékben a munkát terhelő adókból élnek.”
Önmagában a jövedelemadó nem mond el mindent
Magalini arra is felhívta a figyelmet, hogy a munkajövedelmek teljes adóterhelése nemcsak a személyi jövedelemadótól (PIT) függ, hanem más befizetésektől is, például a munkavállalók és a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulékoktól (SSC).
Dánia például a legmagasabb személyi jövedelemadóval tűnik ki, ugyanakkor a munkavállalók ott szinte semmilyen társadalombiztosítási járulékot nem fizetnek. Franciaország ezzel szemben az EU-22 átlaga alatt szerepel a PIT tekintetében, miközben a társadalombiztosítási járulékok aránya ott kifejezetten magas.
Mengden szerint is elsősorban az dönt az országok közötti különbségekről, hogy mennyire támaszkodnak a társadalombiztosítási járulékokra. Ezek összege országonként jelentősen eltér, és erősen befolyásolja, mekkora jövedelem marad a dolgozóknál.
John Hurley, az Eurofound vezető kutatási menedzsere hozzátette: általánosságban azokban az országokban, ahol nagyobb a munkát terhelő adók súlya, a rendszer is progresszívebb – a magas jövedelműeket erősebben, az alacsony keresetűeket pedig enyhébben, vagy egyáltalán nem adóztatják.
Hol számítanak leginkább a gyerekek?
Ha a gyermektelen egyedülállót és az egykeresős, kétgyermekes házaspárt hasonlítjuk össze, egyes országokban kifejezetten nagy az eltérés. Szlovákiában a különbség 17,4 százalékpont, ezt követi Németország (16,5 százalékpont), Luxemburg (12 százalékpont) és Belgium (11,8 százalékpont) – mind 10 százalékpont felett.
Amint a grafikon mutatja, Észtországban, Norvégiában, Litvániában, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Svédországban és Törökországban az adókulcs megegyezik.
Mengden szerint a gyermektelen egyedülálló és a kétgyermekes házaspárra vonatkozó jövedelemadó-kulcs közötti különbség leginkább azt tükrözi, mennyire bőkezűek azok a családtámogatások, amelyeket az adórendszeren keresztül nyújtanak.
„Az olyan országokban, mint Észtország, Litvánia, Norvégia, Svédország vagy Törökország, ugyan nem látszik különbség a kulcsokban, ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy ne lennének bőkezű családtámogatások. Sokkal inkább arról van szó, hogy ezeket más csatornákon keresztül – például közszolgáltatások, közvetlen pénzátutalások vagy a gyermekek ingyenes társbiztosítása formájában – nyújtják” – tette hozzá.