Brit államadósság: 30 éves kötvényhozam 1998 óta nem látott szinten, befektetők jóval magasabb hozamot kérnek – mit jelent ez a brit pénzügynek?
A brit kötvénypiac jelenleg rendkívüli volatilitás időszakát éli, a 30 éves futamidejű államkötvények, az úgynevezett „giltek” hozama pedig 1998 óta nem látott csúcsra emelkedett.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Kedden a 30 éves giltek hozama egészen 0,14 százalékponttal, 5,79 százalékra ugrott, ezzel elérte a század eddigi legmagasabb szintjét, majd a cikk írásakor kissé visszacsúszott, nagyjából 5,6 százalékra.
A 10 éves giltek hozama is 0,15 százalékponttal, 5,11 százalékra kúszott fel, nagyon közel ahhoz az 5,12 százalékos, 18 éves csúcshoz, amelyet korábban, az iráni háború elején ért el. Azóta valamelyest mérséklődött, csütörtökre nagyjából 4,93 százalékra.
A kötvényárfolyamok és hozamok fordítottan mozognak egymáshoz képest. Amikor az árak esnek, a hozamok emelkednek, hogy vonzóbbá tegyék a befektetést, miközben a kereslet a kötvények iránt gyengül.
A gilthozamok megugrása arra utal, hogy a befektetők jelenleg a brit államadósságot kockázatosabbnak ítélik más hitelnyújtási lehetőségeknél, ezért nagyobb felárat kérnek tőkejük hosszú távú lekötéséért.
Jelenleg több oka is van ennek a nyilvánvaló, de szokatlan bizalomhiánynak.
A fő mozgatórugó az a félelem, hogy a Bank of England kénytelen lesz tartósan magasabban tartani a kamatlábat, hogy mérsékelje annak kockázatát, hogy az infláció „beragad”, és nem tér vissza olyan gyorsan a 2 százalékos célhoz, mint korábban remélték.
Ezt a becslést az iráni háború okozta zavarok miatt megugró energiaárak táplálják. A gilteket a konfliktus során folyamatosan adják.
Az Euronewsnak nyilatkozva Richard Carter, a Quilter Cheviot fix kamatozású befektetésekkel foglalkozó kutatási vezetője hozzátette: „Arra számítanak, hogy a fejlett gazdaságok közül az Egyesült Királyságot érintik majd a legsúlyosabban a közel-keleti események, mivel nagymértékben függ az energiaimporttól, így minél tovább maradnak magasan az energiaárak, annál nagyobb lesz az országra nehezedő teher.”
A geopolitikai kockázatokon és a globális energiapiacokon túl számos hazai tényező is hozzájárul jelenleg a brit államadóssággal szembeni rendkívüli bizalmatlansághoz.
Keir Starmer, fiskális politika és helyhatósági választások
A politikai bizonytalanság és a fiskális politika is központi szerepet játszik a giltek közelmúltbeli, súlyos eladási hullámában.
2024-ben, Keir Starmer megválasztása után a Munkáspárt „költségvetési fegyelmet” ígért, és az őszi költségvetésben hosszú távú keretrendszert állított fel, hogy megkülönböztesse az új kormány gazdaságpolitikáját az előzőétől.
A terv bevezette a „stabilitási szabályt”, amely előírja, hogy a folyó költségvetésnek – amely a mindennapi kiadásokat, például a közszféra béreit és a szociális juttatásokat fedezi – 2029/30 végére többletet kell mutatnia. Ez gyakorlatilag megtiltja, hogy a brit állam a működési kiadásait hitelből finanszírozza.
Emellett életre hívták a „beruházási szabályt” is, amely az állami mérleget célozza. Eszerint a közszféra pénzügyi nettó kötelezettségállományának (Public Sector Net Financial Liabilities, PSNFL) a GDP-hez viszonyítva ugyanebben az időszakban csökkenő pályára kell állnia, mint amelyet a stabilitási szabály kijelöl.
A nettó államadósság hagyományos mutatója helyett a PSNFL alkalmazásával a brit pénzügyminisztérium nagyobb mozgásteret kap a hosszú távú tőkebefektetések, például az infrastruktúra- és zöldenergia-projektek hitelből történő finanszírozására, mivel ezeket technikailag „beruházásként”, nem pedig „kiadásként” tartják nyilván.
Végül a 2024-es Költségvetési Felelősségről szóló törvény„fiskális zárat” vezetett be, amely jogilag megakadályozza, hogy bármiféle jelentősebb adó- vagy kiadási változtatást az önálló Költségvetési Felelősségi Hivatal (Office for Budget Responsibility, OBR) értékelése nélkül vezessenek be.
Mindezen szigorú korlátok ellenére a kötvénypiacok most szkeptikusak, mert a befektetők attól tartanak, hogy a politikai kényszer végül felülírja a fiskális óvatosságot.
A Starmerrel szembeni vizsgálódás az utóbbi időben felerősödött, mivel pártja balszárnyáról egyre nagyobb kihívással néz szembe: a kritikus hangok a „fiskális konzervativizmustól” való elmozdulást sürgetik az NHS és az önkormányzatok finanszírozási válságának kezelése érdekében.
Mindezt tetézi Peter Mandelson katasztrofális kinevezése Nagy-Britannia washingtoni nagykövetévé, valamint korábbi barátságának leleplezése Jeffrey Epsteinnel, ami az elmúlt hónapokban súlyosan megtépázta Starmer kormányának megítélését.
A problémák a csütörtökön tartott helyhatósági választásokban csúcsosodtak ki, amelyeken 136 önkormányzat több mint ötezer képviselői helyéről döntenek. A héten megméretett mandátumok több mint felét Starmer pártja próbálja megvédeni.
Elemzők arra számítanak, hogy a Munkáspárt súlyos veszteségeket szenved, és akár több mint ezer önkormányzati képviselői helyet is elveszíthet. Bármilyen komoly kudarc biztosan felerősíti majd a párton belüli nyomást Keir Starmer leváltására, ami akár előrehozott választásokat is kiválthat.
Az AJ Bell piaci részlegének vezetője, Dan Coatsworth az Euronewsnak elmondta: „A befektetők sasszemmel figyelik majd a kötvénypiacokat a következő napokban, ahogy sorra érkeznek a brit helyhatósági választások eredményei. Bármilyen nagyobb visszaesés a Munkáspárt számára erősíteni fogja azokat a hangokat, amelyek Keir Starmer miniszterelnök leváltását követelik, és ha ez bekövetkezik, a kötvénypiacok azonnal tudni akarják majd, ki veszi át a helyét.”
„A legkézenfekvőbb kihívók, Angela Rayner és Andy Burnham olyan jelölteknek számítanak, akik nagyobb állami hitelfelvételt és költekezést szorgalmazhatnak, ami tovább emelheti a gilthozamokat. Alapvetően nagyon is valós kockázata van annak, hogy a giltek hozama elszáll, ha a Munkáspárt súlyos vereséget szenved a helyhatósági választásokon” – tette hozzá Coatsworth.
A Quilter Cheviot fix kamatozású eszközökkel foglalkozó kutatási vezetője, Richard Carter az Euronewsnak hasonló aggodalmakat fogalmazott meg.
„A bizonytalan brit politikai környezet szintén szerepet játszott a helyhatósági választások előtt: a giltek befektetőit az aggasztja, hogy a Munkáspárt balra tolódhat, ha Keir Starmert leváltják, vagy a kedvezőtlen eredmények nyomán kénytelen lesz engedményeket tenni a saját hátsó padsoraiban ülő képviselőinek.”
Így ezek a helyi választási eredmények már nem csupán a regionális népszerűség mércéjét jelentik, hanem nagy tétű ítéletet a politikai életképességről, amely a brit államadósság-finanszírozás hosszú távú stabilitását is meghatározhatja.
Költség a brit pénzügyminisztériumnak, a vállalkozásoknak és a háztartásoknak
A brit kormány számára a jelenlegi kötvénypiaci elmozdulás következményei milliárd fontokban mérhetők, mivel az Egyesült Királyság kamatteher-számlája rendkívül érzékeny a gilthozamok ingadozására.
A költségvetési felügyeleti szervek becslései szerint minden 0,25 százalékpontos emelkedés az állami hitelfelvétel költségében nagyjából 2,5 milliárd fonttal (2,9 milliárd euróval) növeli az éves adósságszolgálati terhet. A 0,5 százalékpontos drágulás – amelyre már idén tavasszal sor került – így évente további 5 milliárd fontot (5,8 milliárd eurót) kell hogy előteremtsen a brit pénzügyminisztérium pusztán kamatfizetésre.
A gilthozamok emelkedése közvetlen és azonnali hatással van a reálgazdaságra is, mivel számos pénzügyi termék, mindenekelőtt a fix kamatozású jelzáloghitelek árazásának referenciapontjaként szolgálnak.
Ahogy a hozamok emelkednek, a hitelezők hozzáigazítják swapkamatlábukat, ami elkerülhetetlenül magasabb havi törlesztőrészleteket jelent több millió lakáshiteles számára, akik hitelük refinanszírozására kényszerülnek.
A vállalkozások is érzik a szorítást. A vállalati hitelek és a kereskedelmi kölcsönök költsége gyakran a hozamgörbéhez kötődik. Amikor az állam drágábban jut hitelhez, a magánszektor is kénytelen követni, ami visszafoghatja a beruházásokat és lassíthatja a gazdasági növekedést.
„A gilthozamok sokkját akár rejtett adónak is lehetne nevezni, de nem szándékos teher” – mondta Coatsworth az Euronewsnak. „Ez a kötvényárak esésének és a hozamok emelkedésének mellékhatása, amely negatívan hathat az eszközárakra és szigoríthatja a pénzügyi feltételeket.”
„A fogyasztók magasabb jelzáloghitel-költségekkel szembesülnének, és feltehetően kevesebbet költenének, különösen akkor, ha a vállalatok visszafognák a munkaerő-felvételt amiatt, hogy a gilthozamok emelkedése miatt nőnek a hitelfelvételi költségeik – a két jelenség ugyanis összefügg” – tette hozzá Coatsworth. „Mindez alacsonyabb állami kiadásokhoz és végső soron adóemelésekhez is vezethet.”
Az adósság drágulásának minden egyes lépcsője szűkíti a magánszektor innovációjára rendelkezésre álló tőkét, és csökkenti azoknak a háztartásoknak a rendelkezésre álló jövedelmét, amelyek már most is küzdenek a megélhetési költségekkel.