Közel-keleti konfliktus elvben emeli a nemesfémeket, de olaj- és kamatfélelmek miatt az ezüst 40%-ot zuhan, az arany is gyengül
Az elmúlt egy évben válság idején első számú menedéknek tartott arany hírneve most komoly csorbát szenved, miközben a Közel-Keleten dúló háború az eszkalációval fenyeget, és meginognak a pénzpiacok.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A hétfői korai kereskedésben az azonnali szállítású arany jegyzése idei, 2026-os mélypontra, 4 100 dollár közelébe zuhant, majd meredeken visszakapaszkodott 4 400 dollár fölé, miután Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy az „nagyon jó és eredményes tárgyalásokat” követően öt nappal elhalasztja az iráni erőművek elleni katonai csapásokat – vagyis néhány órán belül mintegy 300 dolláros kilengést produkált.
A nemesfém így is több mint 20 százalékot veszített értékéből azóta, hogy január 29-én történelmi csúcsra, unciánként 5 594,82 dollárra emelkedett.
Az ezüst értékének csaknem a felét elveszítette, mióta januárban történelmi csúcsra, 121,67 dollárra emelkedett, ami a nemesfém modern kori történelmének egyik leghevesebb összeomlása.
Az azonnali szállítású ezüst 8,9 százalékkal 61,76 dollárra esett – ez idei mélypont, és majdnem a fele annak a 117 dolláros szintnek, amelyen február 28-án állt, amikor kitört az iráni háború.
A sokak számára érthetetlen eladási hullám megrázta azokat a befektetőket, akik azért vásároltak nagy tételben nemesfémeket, mert arra számítottak, hogy azok tartják az értéküket.
A Trump nyilatkozata után a dollár gyengült az euróval szemben, hétfő délután az euró árfolyama nagyjából 1,1572 dollár volt, miközben a font 1,3341 dollárra erősödött. A jen árfolyama dolláronként körülbelül 159,47 jen körül mozgott.
Az olajár-sokk hatása tovább gyűrűzik
A fő ok az olajár-sokk. Ahogy a kőolaj ára hordónként 100 dollár fölé szökik, a kötvényhozamok emelkednek, az amerikai dollár erősödik, így a nemesfémek jóval kevésbé vonzók azoknak a befektetőknek, akik magasabb kamatokra készülnek.
A dollár az egyik legnyilvánvalóbb menedékeszköz-nyertesnek bizonyult, eddig ebben a hónapban több mint 2 százalékkal erősödött.
Az olyan, hozamot nem fizető eszközöknek, mint az arany, ez kettős csapás.
A háború nyomán várható magasabb kamatok kilátása a nemesfémek rovására az államkötvényeket is vonzóbbá teszi a befektetők szemében.
A tapasztalt piaci megfigyelők azonban óvatosságra intenek, mielőtt bárki lezártnak tekintené az arany történetét.
Russ Mould, az AJ Bell befektetési igazgatója emlékeztet arra, hogy az arany csupán a harmadik nagy bikapiacának közepén jár 1971 óta, és az előző kettőt is gyomorforgató kilengések kísérték.
„Sem a tartósan magas kamatszint, sem az erősebb dollár nem kedvez a nemesfémekbe történő befektetésnek, de az 1971–1980-as és a 2001–2010-es bikapiac során is több visszaesést láttunk, amelyek végül nem tették semmissé és nem is akadályozták meg a jelentős árfolyamnyereségeket” – mondta Mould.
„Lehet, hogy még túl korai lenne lemondani az aranyról” – tette hozzá.
Az első bikapiac idején, amelyet Richard Nixon 1971-es döntése indított el, amellyel leválasztotta a dollárt az aranyalapról, az arany unciánkénti ára 35 dollárról egészen 835 dolláros csúcsra szökött 1980 januárjára, ám menet közben három kisebb medvepiacot és öt, legalább 10 százalékos korrekciót is át kellett vészelnie.
A második nagy emelkedő szakasz, amely 2001-ben, a dotkomlufi kipukkanása utáni romok között indult, és a 2008-as pénzügyi válság idején gyorsult fel, ugyancsak rendkívül volatilis volt: két medvepiac és további öt, két számjegyű esés tarkította, mielőtt az arany ára 2011-ben közel 1 900 dolláron tetőzött.
A mostani, harmadik emelkedő szakasz sem bizonyult simábbnak.
„A több mint 20 százalékos zuhanás 2022-ben váratlanul érte az optimista befektetőket, amikor a világ kilábalt a lezárásokból, és a 2016-ban, 2018-ban, 2020-ban, 2021-ben és 2023-ban bekövetkezett, 10 százalékot meghaladó korrekciók [az aranycsúcsok idején] is arra figyelmeztettek, hogy az árfolyam-ingadozás soha nincs igazán távol” – jegyezte meg Mould.
Az osztalék kérdése
A mostani eladási hullám paradoxona, hogy éppen az a válság fordul az arany ellen, amely korábban a befektetők tömegeit terelte volna a nemesfém felé.
A dráguló olaj az inflációtól való félelmeket táplálja, az inflációs félelmek magasabb kamatokra vonatkozó várakozásokat szülnek, a magasabb kamatszint pedig kevésbé vonzóvá teszi az aranyat, amely nem fizet osztalékot, és a tartása is költséges.
„Egyesek szemében az arany menedékeszköz-státusza mostanra megfakult” – mondta Mould –, „mivel a nemesfém ára akkor is esik, amikor háború dúl a Közel-Keleten, és a pénzpiacok is viharosak.”
Mások azonban nem hiszik, hogy végleg leáldozott volna a nemesfém csillaga.
Az 1970-es évek inflációja és stagflációja, amelyet részben az 1973-as és 1979-es olajár-sokkok váltottak ki, végül az aranyat tette az évtized kiemelkedő befektetésévé.
Egy elhúzódó konfliktus, amely megfeszíti az államháztartást – megemeli a jóléti kiadásokat, csökkenti az adóbevételeket, ráadásul elszálló védelmi költségekkel párosul –, könnyen újraélesztheti ezt a dinamikát.
Ha a jegybankok a recesszióra újabb kamatcsökkentésekkel és mennyiségi lazítással reagálnak, az arany, mint értékőrző eszköz, ismét nagyon vonzóvá válhat.
„Az Iránban zajló háború és annak az olaj- és gázárakra gyakorolt hatása az inflúciótól való félelmeket erősíti, és azt a kilátást, hogy ez kamatemelésre kényszerítheti a jegybankokat” – összegezte.