Iránban harmadik hete tart konfliktus: piac egyszerre jelez energia-váratlan bevételt és ipari összeomlást, törésvonal az olaj közelsége
Tizennyolc nappal az iráni háború kitörése után a globális részvénypiacok mérlege igencsak nyomasztó képet mutat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az európai irányadó indexek a harcok kezdete óta nagyjából 7 százalékot veszítettek értékükből: az Euro STOXX 50 6,5, a német DAX 7, a francia CAC 40 7,2, az olasz FTSE MIB pedig 6,4 százalékkal esett. Ez messze felülmúlja az amerikai S&P 500 viszonylag mérsékelt, 2,5 százalékos gyengülését, amelyet az Egyesült Államok, mint a világ legnagyobb olajtermelője, a jelenlegi energiapiaci sokktól részben védett helyzete tompít.
A főbb mutatók azonban csak a történet egyik felét mesélik el.
A felszín alatt rendkívüli szakadék nyílt azokra az európai vállalatokra osztva a piacot, amelyek profitálnak a drága energiából, illetve azokra, amelyeket az teljesen bedarál.
Energiaár-sokk formálja át a kontinenst
A konfliktus legközvetlenebb gazdasági következménye az energiaárak földrengésszerű átárazódása.
Irán a Hormuzi-szoros gyakorlatilag teljes lezárásával – amelyen a világ kőolajforgalmának 20 százaléka halad át – napok alatt 70 dollárról csaknem 120 dollárra lökte fel a Brent olaj árát hordónként.
Kedden a Brent nagyjából 105 dolláron állt, ami 42 százalékos drágulás a háború előtti szinthez képest.
Az olajár-emelkedés megfékezésére a Nemzetközi Energiaügynökség történelmi beavatkozást szervezett.
Európából, Észak-Amerikából és Északkelet-Ázsiából több mint harminc ország állapodott meg összesen 400 millió hordó olaj felszabadításában a stratégiai készletekből – ez a legnagyobb ilyen lépés a szervezet 50 éves történetében.
Az olajpiac azonban egyértelműen jelezte, hogy még ez a hatalmas mennyiség sem elég a példátlan kínálati zavar kezelésére: a bejelentés óta az olajár több mint 17 százalékkal emelkedett.
A földgáz még nagyobb ütést kapott. A holland TTF, Európa legfontosabb gázár-benchmarkja 60 százalékkal, megawattóránként 52 euróra ugrott.
A Goldman Sachs energiaipari elemzője, Samantha Dart e heti elemzésében arra figyelmeztetett, hogy a szoros lezárása és a katari LNG-terminálok leállása nyomán jelenleg évente mintegy 80 millió tonnányi, vagyis a globális LNG-kínálat 19 százalékát kitevő kapacitás esett ki a piacról.
Csapata továbbra is 63 eurós TTF-árfolyamot vár megawattóránként 2026 második negyedévére, és arra figyelmeztet, hogy az európai fizikai kínálat szűkülése a konfliktus lezárulta előtt is a gáz–olaj helyettesítési sávba tolhatja az árakat.
A nyertesek: energiacégek, megújulók, műtrágyagyártók
A legnagyobb nyertesei eddig az európai olaj- és gáztermelők, amelyek bevételei szorosan követik annak a nyersanyagnak az árát, amelyet a háború ilyen drasztikusan átáraztatott.
A norvég Equinor, Európa egyik legnagyobb olaj- és gázipari vállalata a hónap eleje óta 23,7 százalékkal drágult, ahogy a befektetők sorra veszik a részvényeit, értékelve, hogy jelentős eszközei messze esnek a konfliktusövezettől.
A szintén norvég Vår Energi árfolyama 19,9, az Aker BP-é 17,1 százalékkal emelkedett. Az olasz Eni 14,7, a portugál Galp Energia 13,6 százalékos pluszban áll.
A legmeglepőbb árfolyamnyereségek azonban váratlan helyről, a bioüzemanyag-szektorból érkeztek.
A német Verbio SE, amely megújuló üzemanyagokat gyárt, 30,4 százalékot erősödött, míg a világ legnagyobb megújuló dízelgyártója, a finn Neste Oyj 28,1 százalékkal került feljebb.
Ahogy a hagyományos fosszilis energiahordozók drágulnak, az ellátási láncok pedig egyre bizonytalanabbá válnak, az alternatív energiaforrások látványosan vonzóbbá válnak mind a fogyasztók, mind a befektetők számára.
A német Uniper SE gázszolgáltató, amely az elmúlt években következetesen csökkentette orosz kitettségét, 19,1 százalékos raliban van.
A műtrágyaipar részvényei is komolyan húztak: a K+S 15,3, a Yara International 15,0 százalékkal került feljebb.
Az árfolyammozgások egy, eddig szinte láthatatlan nyersanyag-ellátási válságra is rávilágítanak: a tengeri úton bonyolított globális műtrágyakereskedelem nagyjából egyharmada – mintegy 16 millió tonna – a Hormuzi-szoroson halad át, beleértve a tengeri karbamidexport 43, a kénszállítmányok 44 és az ammóniakereskedelem több mint egynegyed részét.
A vesztesek: acélipar, légitársaságok, építőipar
A mérleg másik serpenyőjében legalább ilyen drámaiak a veszteségek. Az energiaigényes ágazatokat és azokat a vállalatokat, amelyekre a magasabb költségek mellett csekély árazási mozgástér jut, valósággal megtépázta a sokk.
A legnagyobb ütést a légitársaságok kapták. A budapesti központú, erősen közép- és kelet-európai fókuszú fapados, a Wizz Air árfolyama 31,2 százalékkal zuhant.
Az Air France–KLM 22,1, az easyJet 21,8 százalékot esett. Mindhárom társaság ugyanazzal a kíméletlen matematikával szembesül: a kerozin ára megugrott, a fedezeti ügyletek csak részleges és átmeneti védelmet nyújtanak, a költségek jegyárakba építése pedig túl lassan és korlátozottan megy ahhoz, hogy megóvja a nyereséget.
Hasonló erejű csapás érte az acélgyártókat is: a Salzgitter 27,9, a thyssenkrupp 27,3, az ArcelorMittal 19,1 százalékot veszített értékéből, és ide sorolható a rozsdamentes acélra specializálódott Aperam is, amelynek részvényei 24,5 százalékkal estek.
Az acélgyártás a világ legenergiaigényesebb ipari folyamatai közé tartozik, így az amúgy is alacsony nyereséghányaddal működő kohók számára rögtön nyereségességi válságot okoz, ha a gázárak ilyen rövid idő alatt 60 százalékkal ugranak meg.
A spanyol mérnöki és kivitelező cég, a Técnicas Reunidas 23,7 százalékot esett, miután a közel-keleti energetikai infrastruktúra-projektek, amelyekre erősen épít, a háború miatt bizonytalanná váltak.
A Webuild építőipari csoport részvényei 26,6 százalékkal estek, ami szélesebb aggodalmakat tükröz: sokan attól tartanak, hogy az energiaár-sokk okozta lassulás befagyasztja az infrastruktúra-beruházásokat Európa leginkább kitett gazdaságaiban.
A sort a bányászati vállalat Hochschild zárja 21 százalékos mínusszal: az emelkedő energiaköltségek összenyomják a profitrátákat, miközben a befektetők kockázatvállalási étvágya a kisebb kitermelő cégeknél gyakorlatilag eltűnt.
Európa szerkezetileg is sérülékeny helyzetben csúszott bele ebbe a válságba.
Bár az ukrajnai invázió óta drasztikusan csökkentette az orosz vezetékes gázfüggőségét, a kontinens továbbra is rendkívül érzékeny minden energiapiaci zavarásra, és a 2026 előtti időszakra vonatkozó gázkészletszintek kisebb védőpárnát jelentenek, mint az előző években.