Közgazdászok: az emelkedő olaj- és gázárak érdemben emelik az euróövezeti inflációt, a piacok már áraznak egy 2026-os kamatemelési kockázatot
Hétfőn az olajárak a valaha látott legdrámaibb, egyetlen kereskedési napon belüli fordulatuk egyikét produkálták, miután Donald Trump elnök jelezte, hogy az Irán ellen indított, amerikai vezetésű hadművelet a végéhez közeledik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az európai fogyasztók azonban egyelőre nem érzik a könnyebbséget a benzinkutaknál.
Hétfő esti sajtótájékoztatóján Trump azt mondta, hogy az amerikai és izraeli erők gyors előrehaladást értek el az Irán elleni hadműveletekben, és hangsúlyozta, hogy Washington nem fogja megengedni a globális energiaellátási útvonalak, köztük a Hormuzi-szoros megzavarását.
„Az olajellátás lényegesen biztonságosabb lesz” – mondta Trump, hozzátéve, hogy az Egyesült Államok szükség esetén kíséretet biztosíthat a tartályhajóknak ezen a stratégiai fontosságú vízi úton.
Arra a kérdésre, hogy a konfliktus napokon belül véget érhet-e, Trump úgy válaszolt: „Úgy gondolom, igen.”
A West Texas Intermediate könnyűolaj ára, amely vasárnap éjjel a Hormuzi-szoros esetleges lezárásától való félelmek miatt hordónként 119 dollárra (110 euróra) ugrott, a hétfői kereskedés végére 90 dollár (83 euró) alá esett, vagyis kevesebb mint 24 óra alatt több mint 30 dollárt zuhant.
A nyersolaj határidős jegyzéseinek meredek fordulata ellenére a nagykereskedelmi olajárak csak késleltetve és nem szimmetrikusan gyűrűznek át a kiskereskedelmi üzemanyagárakba.
Éppen ez a késlekedés az oka annak, hogy a közgazdászok egyelőre nem merik azt mondani, hogy elhárult az inflációs kockázat az euróövezetben.
Európában továbbra is 2 euró körül a literenkénti üzemanyagár
A Fuelo, egy Európa-szerte valós időben üzemanyagárakat követő platform adatai szerint a benzin és a dízel több nagy európai városban továbbra is drága.
Milánóban az ólmozatlan 95-ös benzin literje 1,89 euróba, a dízelé 2,10 euróba kerül, Párizsban a benzin valamivel drágább, 1,92 euró, a dízel pedig kicsit olcsóbb, 2,06 euró literenként.
A három város közül Frankfurt a legdrágább: ott az ólmozatlan 95-ös literje 2,12, a dízelé 2,19 euró.
„Az iráni konfliktusnak az európai növekedésre, inflációra és monetáris politikára gyakorolt hatása elsősorban az energiaárak emelkedésén keresztül érvényesül, mivel a legtöbb európai ország nettó olaj- és gázimportőr” – írta Sven Jari Stehn, a Goldman Sachs vezető európai közgazdásza a múlt héten közzétett elemzésében.
„A legtöbb európai ország nettó olaj- és gázimportőr” – tette hozzá.
A Goldman Sachs ökölszabálya szerint a 10 százalékos olajár-emelkedés mintegy 0,3 százalékponttal növeli az euróövezeti általános inflációt.
A bank ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a nemlineáris hatások felerősíthetik a sokkot, különösen akkor, ha a kőolajtól eltérő dinamikájú gázárak is tartósan magasan maradnak.
Három forgatókönyv az európai inflációra
Ruben Segura-Cayuela, a Bank of America vezető európai közgazdásza három forgatókönyvet vázolt fel attól függően, meddig maradnak magasak az energiaárak.
A legvalószínűbbnek tartott esetben az olaj hordónként nagyjából 80 dollár (74 euró), a holland TTF gáz pedig körülbelül 50 euró/MWh szinten stabilizálódik két hónapra.
Ebben a forgatókönyvben az euróövezeti infláció márciusban és áprilisban rövid időre 2,5 százalék közelébe emelkedne, majd a nyár végére ismét 2 százalék alá süllyedne, miközben a GDP 2026-ban mintegy 1,0 százalékkal bővülne. Ez lassú, de kezelhető növekedést jelentene, és várhatóan nem késztetné az EKB-t szigorításra.
Egy erősebb sokk, amikor az olaj ára 100 dollárra (92 euróra), a gázé 60 euró/MWh-ra emelkedik, sokkal kedvezőtlenebb lenne.
Ilyen esetben az infláció 2026 egészében átlagosan 2,4 százalék lenne, a második negyedévben 3 százalék fölötti csúccsal, a növekedés pedig mintegy 0,8 százalékra lassulna, és az EKB 2 százalékos céljának elérése várhatóan 2027 elejére tolódna.
A harmadik forgatókönyv elhúzódó zavarokat feltételez: még ha az olaj ára 80 dollár körül marad is, egy négy hónapig tartó energiapiaci sokk az éves inflációt nagyjából 2,2 százalékra emelheti, a második negyedévben átlagosan 2,5 százalékos inflációval, miközben az euróövezeti GDP-növekedés körülbelül 0,9 százalékra lassulna, és átmeneti visszaesés kockázata is felmerülne.
Ha az energiaárak magasan maradnak, Segura-Cayuela becslése szerint az EKB-nak összesen 50–75 bázisponttal kellene emelnie a kamatokat, legnagyobb valószínűséggel szeptemberig bezárólag.
„Ha az energiaárak júniusig nem normalizálódnak, az EKB jó eséllyel kamatot emelhet” – mondta.
„A piacok már beárazták ezt a kockázatot.”
Oxford Economics: a régi „nézzünk át rajta” stratégiát már nem lehet alkalmazni
Michael Saunders, az Oxford Economics vezető gazdasági tanácsadója szerint a veszély nem pusztán az olajárak szintjéről szól, hanem arról is, hogy a jegybankoknak megvan-e még a hitelességük ahhoz, hogy beavatkozás nélkül elnyeljék a sokkot.
Saunders egy friss elemzésében azt írta, már nem érvényes az a korábbi feltételezés, hogy a jegybankok egyszerűen „át tudnak nézni” az energiaárak által hajtott infláción. Az új megközelítés szerinte az, hogy a döntéshozók igyekeznek elejét venni annak, hogy az energiaár-sokkok szélesebb inflációs várakozásokba épüljenek be.
Az Oxford Economics globális gazdasági modelljét használva Saunders úgy becsülte, hogy a jelenlegi energiaár-feltételezések alapján az euróövezeti infláció 2026 negyedik negyedévében mintegy 0,5–0,6 százalékponttal magasabb lehet a korábbi előrejelzésnél. Ez nagyobb hatás, mint a legtöbb más fejlett gazdaságban, ami Európa strukturális energiaimport-függőségét tükrözi.
Saunders szerint az EKB a közeljövőben várhatóan változatlanul hagyja a kamatokat, de mivel azok már nagyjából semleges szinten vannak, az idén akár szigorítás mellett is dönthet, ha az energiaárak megugrása tartósnak bizonyul.
Az előrejelzési piacok 42 százalékos EKB-kamatemelési esélyt áraznak
A Polymarket pénzügyi előrejelző platform jelenleg 42 százalékos valószínűséget jelez egy 2026-os EKB-kamatemelésre, szemben a kevesebb mint két hete, az iráni konfliktus kezdete előtt mért 12 százalékkal.
Ez a csaknem háromszorosára emelkedő valószínűség jól mutatja, mennyire újraárazta a piac az EKB várható reakcióját.
A Trump-kormány Irán elleni hadjárata előtt a fejlett világban széles körű egyetértés volt abban, hogy a következő lépés a kamatcsökkentés lesz.
Most azonban, hogy az energiaárak vezérelte drágulás a következő hónapokban ismét 3 százalék fölé tolhatja az euróövezeti inflációt, a befektetők egyre inkább fedezik annak kockázatát, hogy az EKB-t ehelyett ismét szigorításra kényszeríthetik.