François Villeroy de Galhau váratlanul bejelentette, hogy idő előtt lemond a Francia Nemzeti Bank kormányzói posztjáról. Elemzők szerint a lépés időzítése tudatos kísérlet az intézmény jövőbeli vezetésének bebiztosítására.
Hétfőn benyújtotta lemondását a francia jegybank kormányzója, amely 2026 júniusában lép hatályba.
Ez a váratlan távozás mintegy 18 hónappal azelőtt következik be, hogy második mandátuma a tervek szerint 2027 októberében lejárt volna.
A lépés stratégiailag a jelenlegi francia államfőre, Emmanuel Macronra ruházza át az utód kiválasztásának felelősségét.
Ha Villeroy de Galhau kitöltötte volna teljes mandátumát, a Francia Nemzeti Bank következő vezetőjének kinevezése a 2027. áprilisi elnökválasztás győztesére hárult volna, márpedig a jelenlegi felmérések szerint jó eséllyel egy szélsőjobboldali jelölt kerülhetne ki győztesként.
Francia jegybank kormányzója távozását ugyan hivatalosan személyes okokkal indokolta, elsősorban azzal, hogy átvegye a sérülékeny fiatalokat segítő Fondation Apprentis d'Auteuil alapítvány vezetését, az időzítést azonban sokan úgy értelmezik, mint tudatos kísérletet az intézmény jövőbeli vezetésének bebiztosítására.
Közleményében Villeroy de Galhau azzal igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy „valamivel több mint egy évvel második mandátumom lejárta előtt úgy látom, küldetésem lényegi részét már teljesítettem”.
A francia jegybank dolgozóinak küldött külön levelében a kormányzó azt is elismerte, hogy „ez a döntés meglepetésként érhet”.
Lemondás a stabilizáció után
Villeroy de Galhau alighanem tudatosan választotta meg a mostani, viszonylag stabil időszakot is a távozásra.
Hosszú és kemény törvényhozási patthelyzet után, amely során több kormány is megbukott Franciaországban, Sébastien Lecornu miniszterelnöknek végül sikerült keresztülvinnie a 2026-os költségvetés elfogadását, amelyet a hónap elején jelentettek be.
2025 végén az, hogy Franciaország képtelen volt költségvetést elfogadni, alaposan megrázta a befektetőket, és a francia államadósság kockázati felárát többéves csúcsra lökte.
Azáltal, hogy megvárta a büdzsé véglegesítését, Villeroy de Galhau gondoskodott arról, hogy távozása ne váltson ki újabb piaci pánikot, és ne súlyosbítsa a már amúgy is fennálló politikai válságot.
Emmanuel Macron elnök így most olyan utód kijelölésére összpontosíthat, aki várhatóan illeszkedik az ő Európa-párti, centrista gazdaságpolitikai elképzeléseihez.