Az HSBC szerint minden G7-tagországnak olasz stílusú elsődleges többletre lesz szüksége az adósság stabilizálásához, miközben Róma olcsóbban jut hitelhez, mint Párizs, a választási év költségvetése előtt.
1992 szeptemberében Olaszország volt az európai pénzügyek elrettentő példája. A lírát ki kellett vezetni az európai árfolyam-mechanizmusból, a valuta gyengült, és Rómának meg kellett győznie a befektetőket arról, hogy továbbra is képes lesz számlái kifizetésére.
A következő több mint három évtizedet megszorítások jellemezték, amelyekről a mai napig vitáznak az olaszok. Évről évre az állam több bevételt szedett be, mint amennyit elköltött, ha nem számítjuk az adósságai után fizetett kamatokat.
A közgazdászok ezt elsődleges többletnek nevezik. Az IMF adatai szerint Olaszország 1992 óta eltelt 34 évből 28-ban ért el ilyet.
Most a világ egyik legnagyobb bankja azt állítja, hogy a Hetek csoportjának (G7) többi tagjának is ugyanezt kell tennie.
„A G7 minden tagjának követnie kell Olaszországot” – írta Janet Henry, a HSBC globális chefközgazdásza múlt heti jegyzetében, amelynek címe „Turning Italian?” volt.
Érvelése egyszerű számtanra épül. Ha az a kamatláb, amelyet egy kormány az adósságára fizet, tartósan magasabb a gazdaság növekedési üteménél, akkor az adósság a kibocsátás arányában tovább nő, hacsak a kormány nem költ kevesebbet annál, mint amennyit a kamatok előtt beszed.
Mivel a fejlett gazdaságokban magasak a hitelfelvételi költségek, Henry arra számít, hogy ez a rés tartós marad.
Olaszország keservesen megtanult leckéje
Henry ugyanakkor igyekezett nem beállítani Olaszországot mintatanulónak.
„Olaszország nem mintagyerek: az adósságállomány továbbra is magas, de évek óta tartós elsődleges többletet ér el, amelyet eredetileg az 1992-es súlyos valuta- és adósságválság kényszerített ki” – mondta.
Szerinte a különbség az, hogy Róma évtizedeken át kitartott a megszorítások mellett, miközben a többiek alig kezdtek bele.
„Olaszországgal ellentétben a többiek közül egyik sem halad egy elhúzódó kiigazítás felé” – fogalmazott Henry.
Hozzátette, hogy csak azok az országok próbálták meg az elmúlt évben kezelni hiányukat, amelyek a kötvénypiacok részéről némi nyomást tapasztaltak, például az Egyesült Királyság.
A probléma alól még az Egyesült Államok sem kivétel. Henry a Congressional Budget Office, az amerikai költségvetési felügyelet igazgatójának becslését idézte, amely szerint az amerikai államadósság pusztán a növekedés révén történő stabilizálásához a jelenlegi feltételek mellett évi 7–8%-os nominális növekedésre lenne szükség.
Arra is figyelmeztetett, hogy a könnyű menekülőutak bezárultak. A kormányok már nem tudják úgy megvágni a kiadásokat, mint ahogy Görögország és Portugália tette az euróövezeti válság után, és a mesterséges intelligencia nyomán elért termelékenységnövekedés sem feltétlenül fordítható könnyen magasabb adóbevétellé.
„Nehéz politikai döntések állnak előttünk” – mondta.
A G7-ben csak egy ország költ kevesebbet, mint amennyit beszed
A legfrissebb IMF-adatok jól mutatják, mennyire magára maradt Olaszország.
Az Alap októberi Fiscal Monitor jelentése szerint Olaszország idén a GDP 1%-ának megfelelő elsődleges többlet felé tart, amely 2027-re 1,2%-ra nőhet. Ez az egyetlen G7-gazdaság, amelytől elsődleges többletet várnak.
Franciaország a GDP 2,9%-ának megfelelő elsődleges hiány felé halad idén. Németország, amely sokáig az euróövezet költségvetési fegyelmezőjeként számított, 3,4%-os elsődleges hiányt vetít előre, miközben növeli védelmi és infrastrukturális kiadásait.
Az Egyesült Államoknál 4,9%-os, Kanadánál 2,6%-os, Japánnál és az Egyesült Királyságnál pedig egyaránt mintegy 1,2%-os elsődleges hiányt jeleznek előre.
Hogy a többieknek mennyit kellene faragniuk, vita tárgya. Zsolt Darvas közgazdász az IMF Finance & Development című magazinjában márciusban megjelent cikkében úgy becsülte, hogy Franciaországnak és az Egyesült Államoknak egyaránt a GDP 1,3%-ának megfelelő elsődleges többletre lenne szüksége adósságaik stabilizálásához, míg az Egyesült Királyságnak 1,8%-ra.
Franciaország esetében ez azt jelentené, hogy a költségvetési pozíciót több mint négy százalékponttal kellene javítani a GDP arányában. Darvas megjegyezte, hogy Párizs az elmúlt öt évtizedben mindössze hatszor érte el ezt a szintet.
Fontos azonban, hogy Olaszország továbbra is nagyobb terhet visel. Az IMF szerint az olasz államadósság idén a GDP 137,9%-át éri el, ami az euróövezet legmagasabb aránya, és meghaladja Görögország 136%-át. Franciaország 118,5%-nál áll.
A kötvénypiacok máris meggondolták magukat
A befektetők úgy tűnik, hasonló következtetésre jutottak, mint a HSBC.
Hétfőn 13:26-kor közép-európai idő szerint az olasz 10 éves államkötvény hozama 4,43% volt, miközben a francia OAT hozama 4,93%.
Vagyis Róma fél százalékponttal olcsóbban vesz fel tízéves hitelt, mint Párizs. Pénteken az olló 50 bázisponton zárt, ami legalább 1999 óta a legszélesebb rés Olaszország javára a TradingView adatai szerint.
A fordulat gyorsan ment végbe. 2025 elején Olaszország 34 bázisponttal többet fizetett, mint Franciaország. A két hozamgörbe 2025 szeptemberében keresztezte egymást, és azóta az olló tovább tágult.
Olaszország ma már az Egyesült Királyságnál is olcsóbban jut forráshoz, ahol a 10 éves gilt hozama 5,35%, és az Egyesült Államoknál is, ahol a 10 éves Treasury hozama 5,12%.
Németországhoz, az euróövezet referenciaországhoz képest a BTP–Bund-felár 106 bázispont. A felár azt méri, mekkora többlethozamot kérnek a befektetők az olasz állampapírokért a németekhez képest. Franciaország megfelelő mutatója 156 bázispont, több mint kétszerese annak a 71 bázispontnak, ahol az év elején állt.
Olaszország sem volt immunis az idei eladási hullámra. Felára nagyjából 60 bázispontról tágult ki február végére, amikor a közel-keleti háború felhajtotta az energiaárakat, az inflációs várakozásokat és a hitelfelvételi költségeket egész Európában.
Claus Vistesen és Melanie Debono, a Pantheon Macroeconomics közgazdászai arra számítanak, hogy ez a mozgás visszafordul.
„Úgy gondoljuk, hogy a BTP–Bund-felár jövőre csökkenni fog, és több mint ledolgozza az idei tágulását” – írták csütörtöki jegyzetükben. „2027 közepére 20 bázispontos BTP–Bund-felárra számítunk a jelenlegi valamivel több mint 100 bázisponttal szemben.”
Érvelésük egy része Franciaországhoz kapcsolódik. Azt állítják, hogy az ország súlyosabb költségvetési problémái, valamint a jövő évi elnökválasztással kapcsolatos bizonytalanság arra késztetik a befektetőket, hogy inkább az olasz kötvények felé forduljanak.
Még így is, az olcsóbb relatív hitelfelvétel nem jelenti azt, hogy az olasz adósság olcsó lenne. „A hozamok magasak maradnak, valamivel 3% felett, így az olasz kormány adósságszolgálati terhei egyelőre jelentősek maradnak” – írták.
Választási évben készült költségvetés teszteli a modellt
A nagyobb próbatétel Olaszország számára talán magából Rómából érkezik.
Giorgia Meloni kormánya október 28-án fogadta el a 2027-es költségvetést, egy mintegy 26 milliárd eurós csomagot, amely jelenleg a parlament előtt van.
Ennek jelentős része adókedvezményekből áll.
Csak 2027-ben a 33%-os személyi jövedelemadó-kulcs felső határát a jelenlegi 50 000 euróról 55 000 euróra emelnék.
Az 1997 után született, magánszektorban dolgozó, legfeljebb 28 000 eurót kereső fiatal munkavállalók a legfeljebb 2 500 eurós béremelések után egységesen 1%-os adót fizetnének. Az újrakötött munkaszerződésekből származó béremeléseket egységesen 5%-kal adóztatnák azoknál a dolgozóknál, akik legfeljebb 33 000 eurót keresnek.
Az önfoglalkoztatók számára a jelenlegi 85 000 euróról 100 000 euróra emelnék azt az árbevételi határt, amelyig az átalányadózási rendszerben maradhatnak.
Minden tulajdonos esetében egy, legfeljebb 80 kilowattos, biztosított gépkocsi után végleg eltörölnék a gépjárműadót, és a két vagy több gyermeket nevelő, legfeljebb 40 000 eurót kereső anyák adómentes, havi 100 eurót kapnának.
A csomag egy részének fedezésére a bankok és biztosítók két évre három százalékponttal magasabb társaságiadó-kulccsal számolhatnak, az energiacégek magasabb regionális vállalkozási adóval néznek szembe, és a pénzügyi tranzakciók adója megduplázódna 0,8%-ra.
Az olasz Számvevőszék, amely a közkiadásokat felügyeli, november 9-én azt közölte a törvényhozókkal, hogy a kedvezmények jelentős része 2027 végén lejár, és a finanszírozás mintegy 70%-a nem ismétlődik meg, így a számla a következő parlamentre marad.
A kormány saját, októberben közzétett költségvetési terve szerint a hiány idén a GDP 2,9%-a, amely 2027-re 3,4%-ra emelkedik, ha beleszámítjuk az uniós szabályok alapján engedélyezett többlet védelmi és energiakiadásokat.
Az adósság várhatóan jövőre a GDP 138,5%-ára kúszik fel.
Megjósolhatatlan kimenetelű szavazás
A költségvetés akkor érkezik, amikor Olaszország az legkésőbb 2027 őszére esedékes parlamenti választás felé tart, miközben Rómában egyre többet beszélnek egy esetleges tavaszi előrehozott voksolásról.
A La7 televízió számára az SWG által készített, november 9-én közzétett legutóbbi felmérés a baloldali ellenzéket 44,9%-on, Meloni jobbközép koalícióját pedig 44%-on mérte, ami a hibahatáron belüli különbség.
Meloni Olaszország Fivérei pártja 28,9%-kal továbbra is a legnagyobb egyetlen párt maradt, miközben a válaszadók 29%-a nem jelölt meg pártpreferenciát.
Pantheon alapeseti forgatókönyve szerint a kormányzó koalíció túléli a választást, amit további érvnek tekintenek arra, hogy a felár 2027-ig szűk maradjon.
1992-ben Olaszországnak nem volt más választása, mint meghúzni a nadrágszíjat. Harmincnégy évvel később a G7 többi tagját szólítják fel ugyanerre, miközben Olaszországot éppen az csábítja, hogy lazítson a sajátján.