Ha nincs szél és napsütés, szűkössé válik az áram, és a tőzsdei árak olykor drasztikusan emelkednek.
Ahogy beköszönt a tél, egyre nagyobb félelem övezi a dunkelflaute jelenségét, mert a villamosenergia-árak közvetlenül reagálnak rá. Dunkelflauteról akkor beszélnek, ha szélcsend van, tehát teljesen leáll a szél, és ezzel egy időben alig érkezik napsugárzás, például a sűrű felhők vagy a köd miatt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Dunkelflaute idején a tőzsdén általában megemelkedik az áram ára. Előfordulhatnak egészen nagy ugrások is, mint legutóbb október végén, amikor a villamosenergia-tőzsdén először több mint 600 euróért kereskedtek árammal. Milyen hatással van ez az egyes háztartásokra? És számítanunk kell-e egyre több úgynevezett dunkelflaute-ra?
Dunkelflaute mint tartós állapot?
Igen, állapítja meg az energetikai vállalat, az Uniper idei júniusi tanulmánya. A vállalat szerint a dunkelflaute nem kivétel, hanem a normál állapot része. „Elemzésünk egyértelműen megmutatja: a dunkelflaute visszatérő szerkezeti elem – nem mellékjelenség” – mondja az Uniper vezető meteorológusa, Christian Brose.
Brose szerint döntő fontosságú, hogy a dunkelflaute jelenséget rendszeresen figyelembe vegyék az energiarendszer fejlesztésekor. „A rövid távú termelési csúcsok azt a látszatot kelthetik, hogy enyhül a helyzet, de az időben számított átlagban az ellátás helyzete gyakran továbbra is kritikus” – teszi hozzá.
A vállalat 2016 és 2025 között vizsgálta, milyen gyakran fordult elő a jelenség. Ha már a tíz óránál hosszabb dunkelflaute-kat is figyelembe veszik, az elemzés szerint „átlagosan gyakoribban jelentkeznek, mint háromnaponta”. A hosszabb események ugyan ritkábbak, de így is rendszeresen előfordulnak, és különösen kritikusak az ellátásbiztonság szempontjából.
A vizsgálat szerint egy 24‑órás dunkelflaute szinte havonta jelentkezik, a háromnapos események pedig nagyjából évente kétszer. Az öt napnál hosszabb, szélsőséges dunkelflaute-k viszont kivételnek számítanak. A vállalat olyan intézkedéseket sürget, amelyek minden esetben garantálják az áramellátást, például fejlettebb akkumulátoros tárolókkal és időjárástól független alternatív termelési módszerekkel.
„Az ellátásbiztonsághoz rendszerszintű realizmusra van szükség, nem vágyálmokkal teli gondolkodásra” – fogalmaz Micheal Lewis, az Uniper vezérigazgatója. Szerinte az energiarendszert úgy kell kialakítani, hogy rendszeresen visszatérő dunkelflaute-kkal számoljon. „Ezért a jövőben is szükség lesz erőművekre, amelyek az időjárástól függetlenül rugalmasan termelnek áramot, és megbízhatóan áthidalják a tíz órás vagy annál hosszabb dunkelflaute-kat. Csak így marad az energia bármikor elérhető a gazdaság és a háztartások számára” – mondja Lewis.
A vállalat egy egyszerű összefüggésre hívja fel a figyelmet: ahogy nő a klímabarát áramtermelés aránya a szél- és napenergia révén, úgy nő a hálózatba betáplált energia mennyiségének ingadozása is. Ezért ugyanolyan szükség van garantált, rugalmas termelőkapacitásokra, amelyekre kiesések esetén támaszkodni lehet. Az akkumulátoros tárolókat a cég egyelőre nem tartja elég teljesítményűnek ahhoz, hogy legalább tíz órás dunkelflaute-kat áthidaljanak. Az Uniper Németország legnagyobb gáztároló- és vízerőmű‑üzemeltetője.
A Karlsruhei Műszaki Intézet (KIT) egy tanulmánya a dunkelflaute-t úgy határozta meg, mint kevés szelet és napfényt 48 órán keresztül. A kutatás szerint ilyen helyzet nagyjából évi négyszer fordul elő, és átlagosan 82 órán át tart.
A Szövetségi Hálózati Ügynökség nem lát kockázatot az ellátásbiztonságban
„Dunkelflaute? Nincs ok pánikra” – olvasható ezzel szemben a Szövetségi Hálózati Ügynökség egyik tájékoztató oldalán. Közlésük szerint a dunkelflaute a tél folyamán teljesen normális állapot. A Bundesverband für Energie- und Wasserwirtschaft szintén azt állítja, hogy a dunkelflaute-k a múltban egyetlen pillanatban sem kérdőjelezték meg az ellátásbiztonságot. Ennek ellenére a BDEW is további, garantált kapacitások kiépítését sürgeti.
Katherina Reiche szövetségi gazdasági miniszter (CDU) szintén új gázerőműveket tervez, amelyek akkor lépnének működésbe, amikor a nap- és szélenergia nem termel elegendő áramot. Ehhez korábbi széntüzelésű erőműveket akar átalakítani, és közvetlenül bevonni az áramszolgáltató vállalatokat. Így jönnének létre az úgynevezett tartalékerőművek. A tervek között szerepel többek között az RWE és a Leag energiacégek projektje, és a Gazdasági Minisztérium szerint további pályázatokat is előkészítenek.
Jelenleg Németország a belföldön termelt villamosenergia mintegy 60 százalékát tudja megújuló energiaforrásokból, például szél- és vízenergiából, fotovoltaikus rendszerekből, valamint biogázból fedezni. A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2026 első felében 6,5 százalékkal több áramot termeltek megújuló energiákból, mint korábban.
A nap- és szélenergia‑alapú áramtermelés tovább nőtt, és a szélerőművek továbbra is a legfontosabb energiahordozót jelentik az áramtermelésben. A hagyományos energiahordozók, mint a szén és a gáz, egészen 2022‑ig uralkodó szerepet töltöttek be.
A tervek szerint az évtized végére a villamosenergia‑felhasználás legalább 80 százalékát megújuló energiák fedezik majd, és legkésőbb 2045‑re Németország a villamosenergia‑rendszerben klímasemlegességet kíván elérni. Ennek keretében 2031‑től kezdve akár 11 gigawattnyi új, szabályozható erőművi kapacitás kerülhet hálózatra Reiche gazdasági miniszter megállapodásai révén.
Ezeket a létesítményeket is átmeneti megoldásnak tekintik, és 2045‑től kezdve már csak klímasemlegesen, például hidrogénnel kívánják üzemeltetni. Feladatuk azonban az, hogy dunkelflaute‑időszakokban szavatolják az ellátást, ahogyan azt a szövetségi kormány az idei nyáron elfogadott új törvényben, a Villamosenergia‑ellátásbiztonsági és Kapacitástörvényben (StromVKG) rögzítette.
Európai áramkereskedelem
Az európai országok villamosenergia‑hálózatai szorosan össze vannak kapcsolva. A piacok sem csak nemzeti, hanem európai szinten is működnek. A Szövetségi Hálózati Ügynökség szerint ezáltal az államok kölcsönösen támogatják egymást.
Németország szükség esetén olyan országból importál áramot, ahol az éppen olcsóbb. Más uniós államok ugyanígy járnak el. Áramot mindig akkor vesznek, és nem saját maguk termelik, ha pusztán gazdasági számítások alapján így olcsóbb az adott ország számára. A Szövetségi Hálózati Ügynökség ezt a rendszert hatékonynak és megbízhatónak tartja.
Németország 2026 első felében mintegy 33,9 milliárd kilowattóra áramot exportált külföldre, ami 14,9 százalékkal több az előző év azonos időszakához képest. Ugyanebben az időszakban 34,5 milliárd kilowattóra villamosenergiát importált, 8,7 százalékponttal többet, mint egy évvel korábban.
Amikor rövid távon drasztikusan emelkedő áramárakról beszélnek, az esetek többségében az európai villamosenergia‑tőzsde, az European Energy Exchange (EEX) jegyzéseiről van szó. Az október végén tapasztalt dunkelflaute‑hoz hasonló eseményekre az index szélsőséges áringadozásokkal reagált, az áram ára időnként 600 euró fölé emelkedett.
Hosszabb távon azonban a piac a Szövetségi Hálózati Ügynökség szerint nem számol tartós áremelkedéssel. A 2026 és 2029 közötti időszakban a piaci éves átlagárak várhatóan 65 és 95 Euro/MWh között alakulnak. Az akár 300 Euro/MWh‑s árcsúcsok e számítások szerint előfordulhatnak, és a modellezés már eleve számol velük.
A végfogyasztónak tehát többet kell fizetnie?
A villamosenergia‑árak hatalmas csúcsértékei azonban közvetlenül nem határozzák meg azt az árat, amelyet az egyes német háztartások fizetnek. Közvetlen összefüggés csak kevés esetben van. Csak azok érintettek azonnal az ilyen ingadozásokban, akik dinamikus áramtarifát választottak, ahol az ár óránként vagy negyedóránként a tőzsdei jegyzéshez igazodik.
Energiavállalatok és a Verbraucherzentrale Bundesverband megbízásából készült reprezentatív felmérések szerint Németországban eddig mindössze körülbelül 2,5‑3 millió háztartás használ ilyen tarifát. A többség számára ezért a tőzsdei árak rövid távú kilengéseinek hatása a saját villanyszámlára csekély marad.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a villamosenergia‑rendszer független lenne az időjárástól. A dunkelflaute mellett létezik az ellentétes jelenség, az úgynevezett hellbrise is: ilyenkor erős szél és sok napsütés mellett átmenetileg több áram termelődik, mint amennyit fel lehet használni. Ez akár negatív árakhoz is vezethet a tőzsdén.
Az ellátásbiztonság szempontjából ezért az a döntő, hogy a kínálatot és a keresletet erős ingadozások mellett is sikerüljön kiegyensúlyozni. Németország villamosenergia‑ellátása a világ legmegbízhatóbb rendszerei közé tartozik, a kimaradások aránya pedig az egyik legalacsonyabb. A Szövetségi Hálózati Ügynökség adatai szerint a fogyasztók 2024‑ben átlagosan mindössze 11,7 percet töltöttek áram nélkül.