A német, finn, holland és más északi diplomások nem érdeklődnek uniós karrier iránt, közli az EPSO.
Az EU északi-európai munkatársakból hiányt sved. A nagyjából 33 000, európai bizottsági adminisztratív beosztásban dolgozó alkalmazott közül mindössze 1 370 német és 380 holland. Svédországnak 264 munkavállalója van, és Dánia, valamint Finnország is 200 alatti létszámmal rendelkezik. A számok tovább fognak csökkenni, ahogy a eurokraták nyugdíjba vonulnak, és egyelőre nem látszik generációváltás.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) 174 727 jelentkezőt vonzott a 2026-os AD5 általános felvételi versenyvizsgára, de miközben Olaszország adta a jelentkezők csaknem felét, Németország, Svédország, Dánia és Hollandia viszonylag kevés pályázót regisztrált. Németország, az EU legnépesebb tagállama, mindössze 11 699 jelentkezőt adott, szemben Olaszország 79 343 jelentkezőjével. Svédország csak 1 804 pályázót regisztrált, Dánia pedig ezernél kevesebbet.
„Ideális esetben azt szeretnénk, ha minden tagállam arányosan képviseltetné magát minden uniós intézményben. A Bizottságnak meg kell fontolnia, hogy kifejezetten az alulképviselt tagállamok számára írjon ki versenyvizsgákat”, javasolta Monika Hohlmeier, a németországi Kereszténydemokraták európai néppárti képviselője.
Rámutatott arra is, hogy sok ágazatban „az uniós fizetések [valójában] alacsonyabbak”. Németországban, Dániában, Svédországban és Hollandiában a friss diplomások számára egy uniós karrier nem feltétlenül vonzóbb, mint a nemzeti munkaerőpiacukon elérhető lehetőségek.
Jobb lehetőségek otthon
Az Eurostat adatai szerint 2025-ben a friss diplomások foglalkoztatási aránya Németországban 90,6 százalék, Hollandiában pedig 90,1 százalék volt, szemben az uniós 83 százalékos átlaggal. A friss egyetemi diplomások foglalkoztatása Svédországban is meghaladta a 90 százalékot.
Németország különösen erős magánszektorbeli alternatívákat kínál. A mérnöki, pénzügyi, jogi és közgazdasági területen végzett diplomások nagyvállalatoknál, bankoknál, tanácsadó cégeknél és technológiai vállalatoknál építhetnek karriert, ahol a kezdő bruttó éves fizetések elérhetik az évi 55 000-től 70 000 euróig terjedő szintet.
A közszektor is versenyképes lehetőségeket kínál. Németországban a diplomások jogosultságot szerezhetnek az A13-as fizetési fokozatba tartozó állásokra, ahol az alap bruttó havi fizetés 4 500 és 5 300 euró között, vagy még magasabban alakul, a munkáltatótól és a fizetési fokozattól függően. Az állandó köztisztviselők emellett élvezik az állásbiztonságot, a nyugdíjat és az egészségügyi támogatást.
Ezzel szemben az újonnan felvett uniós tisztviselők az AD5 szinten nagyjából 4 749 euró nettó havi fizetést kapnak, amely a külföldi szolgálati pótlékkal együtt körülbelül 5 734 euróra emelkedik, ez azonban nem elég vonzó ahhoz, hogy az északi-európai diplomásokat meggyőzze a költözésről és arról, hogy vállalják az EPSO hosszadalmas kiválasztási eljárását.
„A felvételi eljárás sajnos gyakran nagyon hosszú, és előfordulhat, hogy egyes diplomások más lehetőségek után néznek, mielőtt bármilyen választ kapnának egy uniós intézménytől a pályázatuk státuszáról. Szükség van arra is, hogy a bérstruktúrát és a belépő szintű fizetési besorolásokat összehangolják a piaci viszonyoknak megfelelő versenyképes szintekkel, különösen az olyan szakterületeken, mint az IT, a közgazdaságtan vagy a jog. Jelenleg az uniós fizetések gyakran alacsonyabbak”, mondta Hohlmeier.
A munkakörülmények is fontos tényezőt jelentenek. Dániában a szokásos teljes munkaidős munkahét általában 37 órából áll, míg Svédország és Németország jól kiépített fizetett szabadsági, szülői támogatási és foglalkoztatásvédelmi rendszereket kínál. Az uniós intézmények is bőkezű szabadság- és egyéb juttatásokat biztosítanak, ugyanakkor a belépés azt jelenti, hogy a pályázóknak alkalmazkodniuk kell egy eltérő közigazgatási környezethez, és gyakran egy második vagy harmadik nyelven kell dolgozniuk.
A jelentkezőknek a lakhatási költségeket, a szakmai kapcsolati háló elvesztését és a családtól, barátoktól való elszakadást is mérlegelniük kell. Azoknak a diplomásoknak, akiknek párjuk, gyermekeik vagy pénzügyi kötelezettségeik vannak, egy uniós karrier előnyei nem feltétlenül ellensúlyozzák a külföldre költözés költségeit.
Felkészülést igényelnek a versenyvizsgák is, és előfordulhat, hogy a jelölteknek hosszú ideig kell várniuk, mire ajánlatot kapnak. Még az EPSO tartaléklistájára kerülés sem garantálja a foglalkoztatást, ami kevésbé vonzóvá teszi a folyamatot.
A dél-európaiak valódi lehetőséget látnak
A helyzet egészen más Dél-Európában, ahol a gyengébb foglalkoztatási kilátások, a stagnáló bérek és a bizonytalan állások miatt Brüsszel menedéknek tűnik. Az Eurostat szerint 2025-ben Olaszországban a friss diplomások mindössze 71,8 százaléka, Görögországban pedig 62,4 százaléka dolgozott, szemben az uniós 83 százalékos átlaggal.
A problémát nem csak az alacsony bérek jelentik. Ezekben az országokban a kezdő fizetések is alacsonyak, korlátozottak az előrelépési lehetőségek, és sok állás nem nyújtja azt a pénzügyi biztonságot, amelyet a végzettségük alapján vártak.
Olaszország erre iskolapélda. Az OECD megállapította, hogy az olasz bérek 2026 első negyedévében 6,1 százalékkal maradtak el a 2021 eleji szinttől, ami a legnagyobb visszaesés a főbb OECD-gazdaságok között. A fiatal szakembereknek emellett gyakran térítés nélküli vagy rosszul fizetett gyakornoki helyekkel, határozott idejű szerződésekkel és kevesebb foglalkoztatási védelemmel járó szabadúszó megbízásokkal kell beérniük.
Spanyolország 2025-ben az EU legmagasabb munkanélküliségi rátáját jegyezte, 10,5 százalékot. Noha a munkaügyi reformok csökkentették a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak arányát 24,8 százalékról 14,8 százalékra 2022 eleje és 2026 eleje között, az állandó szezonális szerződések egyre gyakoribb használata miatt továbbra is vannak munkavállalók, akik időszakosan kiszámítható jövedelem nélkül maradnak.
A spanyol bérek szintén 2 százalékkal maradtak a 2021 eleji szint alatt 2026 első negyedévében. A Madridban, Barcelonában és más drága városokban élő fiatal szakemberek számára a foglalkoztatás önmagában nem feltétlenül garantál megfizethető lakhatást vagy pénzügyi biztonságot.
Görögország 2025-ben 8,9 százalékos munkanélküliséget és az EU legalacsonyabb frissdiplomás-foglalkoztatási arányát jegyezte. Azok a diplomások, akik a turizmuson, vendéglátáson és más alacsonyabb bérű szolgáltatásokon kívül szeretnének karriert építeni, korlátozott lehetőségekkel szembesülnek, miközben a lakhatási költségek további terhet jelentenek. Ráadásul az Eurostat szerint 2025-ben Görögország lakosságának 26,4 százaléka költötte a háztartás rendelkezésre álló jövedelmének legalább 40 százalékát lakhatásra, szemben az uniós 7,7 százalékos átlaggal.
Ezért a diplomások számára ezekben az országokban egy uniós karrier jelentős javulást jelent mind a keresetek, mind az állásbiztonság szempontjából. Olaszországban, Spanyolországban és Görögországban az egyetemi végzettséggel rendelkező pályakezdő közszolgák nettó 780 és 1 800 euró közötti havi fizetést keresnek, ami jóval alacsonyabb, mint az a nagyjából 4 749 euró, amelyet egy újonnan felvett AD5-ös tisztviselő külföldi szolgálati pótlék nélkül kap.
Hohlmeier szerint „a fiatal, bachelor diplomával rendelkező képzett emberek körében Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban magasabb a munkanélküliség, mint az északi országokban, így ez szerepet játszhat. Talán ezekből az országokból a hallgatók hajlandóbbak kockázatot vállalni és jelentkezni. Talán Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban a szájhagyomány is jobban működik ezekkel a lehetőségekkel kapcsolatban.”
Vissza tudja fordítani Brüsszel a trendet?
Ez hosszabb távú kihívást jelent az uniós intézmények számára, mivel közös kiválasztási rendszert hoztak létre annak érdekében, hogy valamennyi tagállamból toborozzanak tisztviselőket.
Noha a felvétel érdemalapon történik, és a jelentkezésszámok nem feltétlenül határozzák meg a sikeres pályázók állampolgárságát, az északi Európából érkező tartósan alacsony részvétel megnehezíti a meglévő földrajzi egyensúlytalanságok kezelését, amikor a régebbi tisztviselők nyugdíjba vonulnak. Az egyik megoldás, amelyet a Bizottság kidolgozott, az alulképviselt tagállamokból származó jelöltek vonzását célzó cselekvési tervek bevezetése, ezek azonban akkor is kudarcot vallanak, ha egyszerűen nincs elég jelentkező.
„A Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjaként üdvözlök minden olyan erőfeszítést, amelyet a Bizottság az alulképviselt országokból érkező pályázók vonzására tesz, hiszen közös célunk, hogy minden tagállam arányosan képviselve legyen. Földrajzi egyensúlyra és valamennyi tagállam arányos képviseletére van szükség minden uniós intézményben, nemcsak a Bizottságban, hanem az ügynökségeknél és más intézményeknél is”, mondta Hohlmeier.
Hozzátette, hogy „az alulképviselt országok számára kiírt külön versenyvizsgák segíthetnek ebben. Úgy gondolom, hogy végső soron az egyénen múlik, hogy ez az a karrierút-e, amelyet követni szeretne, és hogy ez valóban a szenvedélye-e. Ez sok megfontolást igényel, hiszen egy másik országba költözést jelent, gyakran új nyelvek elsajátítását, a helyi bürokráciák és kultúrák megismerését, valamint azt, hogy az ember távol él a barátaitól és a családjától.”