Az EPSO általános vizsgája november 9-én indult, és a pályázók fele Olaszországból érkezett. Ez ellentétes a Bizottság szabályával, amely szerint előnyben kell részesíteni az „alulképviselt tagországokból” érkező jelölteket.
Az Európai Unió 2026-os EPSO-versenyére 174.727 jelentkező nevezett, akik 1.490, a tartaléklistán rendelkezésre álló helyekre pályáznak. Közülük 79.343-an, vagyis majdnem a felük olasz.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ez problémát okoz az uniós intézményeknek, amelyek krónikus képviseleti egyenlőtlenségekkel küzdenek, mivel olyan országok, mint Németország és Franciaország, nem érik el a kívánt létszámot. 2025-ben a Bizottság új felvételi iránymutatásokat vezetett be, amelyek szerint a munkacsoportoknak előnyben kell részesíteniük a 15 „alulreprezentált” országból származó jelölteket. Ezek a szabályok azokra a pályázókra vonatkoznak, akik már sikeresen teljesítették az EPSO-vizsgát, azaz az interjúk szakaszában.
Ez felveti annak lehetőségét, hogy az olasz jelöltek a 1.490 tartaléklistás hely jelentős részét elfoglalják, ami megnehezíti a földrajzi kiegyensúlyozottság javítására irányuló erőfeszítéseket. Olivier Salles, az EPSO (European Personnel Selection Office) igazgatója az Euronewsnak elmondta, hogy a korábbi versenyek ténylegesen összefüggést mutattak a nemzetiségek és a siker között.
„A korábbi pályázatok azt sugallják, hogy a sikeres jelöltek földrajzi megoszlása nagyjából követi a jelentkezők megoszlását” – mondta Salles. „Ugyanakkor előfordulhatnak eltérések, különösen akkor, ha a lemorzsolódási ráták különböző csoportokat eltérően érintenek.”
Ugyanakkor óvatosságra intett, és hangsúlyozta, hogy „még túl korai megjósolni, hogyan alakul a sikeres jelöltek földrajzi eloszlása ebben a versenyben”.
15 „alulreprezentált” tagállam
Az olasz jelentkezők száma messze meghaladja Spanyolországét (13.789), Németországét (11.699) és Franciaországét (10.939). Valójában Olaszországból önmagában több pályázó érkezett, mint ebből a három országból együttvéve.
Az olyan országok, mint Hollandia (2.729), Dánia (987) és Luxemburg (630), viszonylag kevés jelöltet vonzottak. Ez az egyensúlyhiány azért fontos, mert a Bizottság már most is nehezen vonz munkatársakat Észak- és Nyugat-Európából. Németország jelenleg csak célzott létszámának 64%-át, Franciaország pedig 73%-át éri el.
A Bizottság saját jogi kerete, az uniós személyzeti szabályzat 27. cikke szerint „jelentős egyensúlyhiány”-nak minősül, ha egy tagállam személyzeti jelenléte a célérték 80%-a alá esik, ez a célérték pedig az adott ország európai parlamenti mandátumain és népességén alapul.
Az a 15 ország, amely jelenleg nem éri el a számára meghatározott személyzeti arányt, Németország, Hollandia, Svédország, Ausztria, Dánia, Finnország, Csehország, Észtország, Ciprus, Írország, Luxemburg, Lengyelország, Szlovákia, Litvánia és Lettország.
A Bizottságnál mintegy 1.848 olasz adminisztrátor dolgozik, szemben a 1.571 francia, 1.370 német és mindössze 380 holland tisztviselővel. Dániának csak 191, Svédországnak pedig 264 tisztviselője van. A puszta számok azonban önmagukban nem döntik el, hogy egy ország alulreprezentált-e, mivel a nagyobb országoktól több munkatárs hozzájárulását várják el.
Németországnak például az EU legnagyobb népessége van, ám ehhez képest viszonylag kevés bizottsági tisztviselője. Belgium ezzel szemben erősen túlreprezentált, részben azért, mert Brüsszelben dolgozik a Bizottság munkatársainak többsége.
A Bizottság attól is tart, hogy egy közelgő nyugdíjba vonulási hullám tovább súlyosbíthatja a földrajzi aránytalanságokat. Egyes országok a jelenlegi tisztviselőik jelentős részét veszíthetik el, Németország például önmagában a becslések szerint jelenlegi állományának mintegy 16%-át. Ha ezekből az országokból nem érkezik elegendő új belépő, a képviseletük tovább csökkenhet.
A földrajzi kiegyenlítettség biztosítását célzó cselekvési terv
Ennek orvoslására a Bizottság 2023-ban közös cselekvési terveket dolgozott ki a 15 tagállammal, amelyeket 2025. november 6-án elfogadott szigorúbb toborzási szabályok követtek.
A terv különösen a fiatalabb, pályájuk elején járó tisztviselőkre, az AD5 és AD8 közötti fokozatokra összpontosít, mivel ők jelentik a jövőbeli felső szintű uniós adminisztrátorok utánpótlását.
Az első intézkedések között toborzási kampányok, egyetemi jelenlét és vizsgafelkészítő támogatás szerepelt. Egy 2024-es felülvizsgálat azonban megállapította, hogy ezek az erőfeszítések nem hoztak jelentős eredményt. Ezért 2025-ben a Bizottság szigorúbb felvételi szabályokat vezetett be, amelyek előírják, hogy a felvételi vezetőknek a végső interjúkra legalább egy, alulreprezentált országból érkező, megfelelően képzett jelöltet meg kell hívniuk, és lehetővé teszik, hogy azonos képesítés esetén ezeket a jelölteket előnyben részesítsék.
A szabályok toborzási célokat is bevezetnek, ugyanakkor a Bizottság hangsúlyozza, hogy álláshelyeket nem lehet meghatározott nemzetiségek számára fenntartani, és minden jelöltnek ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelnie.
Ezen a ponton jelenthet problémát a 2026-os EPSO-verseny. Olaszország önmagában a pályázók 45,4%-át adja, jóllehet nem tartozik a 15 alulreprezentált ország közé. Ha az olasz jelöltek hasonlóan nagy arányban teljesítik sikeresen a vizsgákat, dominálhatják azt a tartaléklistát, amelyről az uniós intézmények a felvételt végzik.
Eközben az olyan országokból, mint Dánia, Svédország és Hollandia, jóval kevesebb pályázó érkezett. Még a kedvezőbb interjúszabályok mellett sem tud a Bizottság ezekből az országokból jelölteket felvenni, ha nem jut el elegendő számú jelentkező a vizsgák sikeres teljesítéséig.
Spanyolország már megtámadta ezeknek az intézkedéseknek a jogszerűségét, arra hivatkozva, hogy azok más tagállamok jelöltjei ellen irányuló diszkrimináció kockázatát hordozzák, és Franciaország, valamint Belgium is támogatta az ügyét.
Fontos, hogy a szabályok nem változtatják meg a jelöltek értékelésének módját az EPSO-vizsgán, amely továbbra is érdemalapú. Csak később, akkor alkalmazzák őket, amikor az intézmények a tartaléklistáról interjúra jelölteket választanak ki. A Bizottság azt is fenntartja, hogy egyetlen álláshelyet sem tartanak fenn meghatározott nemzetiségek számára. Salles hozzátette, hogy „a rendelkezésre álló adatok nem mutatnak jelentős különbségeket a nemzetiségek közötti sikerességi arányokban”.
A 2026-os EPSO-vizsga
A 2026-os EPSO-pályázatra érkezett példátlanul sok jelentkezést több tényező magyarázza, köztük a legutóbbi általános versenyvizsga óta eltelt hét év, a távtesztelés bevezetése és a szélesebb jogosultsági kritériumok.
„2019 óta az EPSO minden versenyben folyamatosan növekvő számú jelentkezést tapasztal, így az AD5-ös versenyre érkezett magas pályázószám egy tágabb tendencia része” – mondta Salles.
Rámutatott továbbá az uniós karrierek fokozott népszerűsítésére, a tagállamokkal való együttműködésre, a 24 hivatalos uniós nyelven elérhető tesztelésre, valamint arra, hogy a verseny bármely tudományterületen diplomát szerzett jelentkezők előtt nyitva áll.
„Emellett megfigyeltük, hogy egyes tagállamokban a versenyről szóló üzenetek vírusszerűen terjedtek, ami kétségtelenül hozzájárult a verseny példátlan láthatóságához” – tette hozzá.
A hagyományos értékelő központot megszüntették, helyette online logikai tesztek, uniós ismeretekre vonatkozó kérdések, digitális készségeket mérő felmérések és egy írásbeli esszé szerepel. A teszteket két szakaszra is osztották, a logikai feladatokat erre a hétre ütemezték, a többi értékelésre pedig 2027-ben kerül sor.
„A vizsgák két részben történő megszervezéséről azért született döntés, hogy jobban kezelni lehessen a verseny soha nem látott léptékét” – magyarázta Salles.
Az EPSO többszörös terheléses teszteket végzett a vizsgákat lebonyolító szolgáltatóval, bővítette az ügyfélszolgálat kapacitását és egyes platformfunkciókat is frissített, hogy felkészüljön a példátlan számú jelöltre.
„Bár technikai problémák nem zárhatók ki, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a lehetséges fennakadások minimálisra csökkenjenek” – ismerte el Salles.
A korábbi általános versenyvizsgákra 21.000 és 51.000 közötti jelentkezés érkezett, a szám 2018-ban és 2019-ben egyaránt mintegy 22.000-re csökkent. Az idei összlétszám azonban majdnem nyolcszorosa a 2019-esnek, mivel egyszerre több évfolyamnyi potenciális jelölt versenyez.
A jelentkezők köre ráadásul nem korlátozódik azokra, akik már Brüsszelben dolgoznak. Az EPSO szerint a pályázók több mint 90%-a jelenleg nem áll uniós intézmények alkalmazásában.
Miért vonzóbbak az uniós karrierek egyes nemzetek számára?
Ezt főként a bérek, a munkahelyi biztonság és a foglalkoztatási kilátások közötti különbségek magyarázzák, különösen a déli uniós országokban, ahol a diplomások nehezebb munkaerő-piaci körülményekkel szembesülnek.
„Az uniós karrierek iránti érdeklődést tágabb társadalmi-gazdasági tényezők is befolyásolhatják, például a foglalkoztatási lehetőségek, a munkaerő-piaci viszonyok és a közszférában való munkavégzés vonzereje az egyes tagállamokban” – mondta Salles az Euronewsnak.
A fizetés kulcsszerepet játszik. Az Eurostat adatai szerint az éves nettó keresetek jelentősen eltérnek az EU-ban. Luxemburgban a nettó jövedelem 2025-ben €36,489.56 volt, ezt követte Írország €32,052.35-tel és Hollandia €25,750.34-gyel. Csehorság (€13,107.24) és Észtország (€12,950.21) jegyezte a legalacsonyabb értékeket.
Egyes uniós országokban a reálbérek az elmúlt évtizedekben csak kis mértékben emelkedtek, stagnáltak vagy akár csökkentek is, miközben az infláció tovább nőtt, és csökkentette a polgárok vásárlóerejét. Spanyolországban a bérek 2%-kal estek vissza 2021 első negyedéve és 2026 első negyedéve között. Csehorságban 5,8%-kal, Olaszországban pedig 6,1%-kal csökkentek, állapította meg a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD).
A munkaerő-piaci feltételek a második fő ok. A magas munkanélküliség és a gyenge karrierkilátások arra ösztönzik az embereket, különösen a képzetteket, hogy jól fizetett állásokra pályázzanak az uniós intézményeknél. Spanyolországban és Görögországban például 2026 májusában a munkanélküliségi ráta 10,3%, illetve 8,1% volt, szemben a németországi 3,8%-kal és a hollandiai 3,9-cel.
Az uniós intézményekben tapasztalható túlreprezentáció növelése mellett ezek a problémák táplálják az úgynevezett „agyelszívás” jelenségét is. Az Európai Bizottság szerint 46 régió már a „tehetségfejlesztési csapdában” van, vagyis nem tudják ellensúlyozni a magasan képzett, aktív korú lakosok elvándorlását az elnéptelenedés és az elöregedés közepette. Ide tartozik szinte egész Bulgária és Románia, Szicília és Portugália egyes részei. További 36 régió, az uniós népesség közel 30%-a, veszélyben van.