A felnőtt férfiak mellett nőket és gyerekeket is érnek halálos balesetek munkavégzés közben Törökországban.
Az İzmir tartományhoz tartozó Aliağa járásban működő HABAŞ Vas- és Acélgyárban november 9-én történt robbanások és az azt követő tüzek során 17 munkás életét vesztette, 12 munkás pedig megsérült, közülük egy súlyosan. A gyárban bekövetkezett robbanásokat az okozta, hogy a mennyezeti daru leszakadt és az ívkemencébe zuhant.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az HABAŞ-ban történt halálesetek után nyilvánosságra hozott, az İşçi Sağlığı ve İş Güvenliği (İSİG) Meclisi számai szerint 2026 első tíz hónapjában legalább 1930 munkás vesztette életét.
Ha ehhez hozzáadjuk a HABAŞ-ban történt robbanásban életét vesztő 17 munkást, akkor az idei évre eddig kiszámított halálos áldozatok száma legalább 1947-re emelkedik.
A Meclis éves adatai szerint a 2016-2025 közötti időszakban legalább 20 009 halálesetet jegyeztek fel, így 2016 óta a munkások körében legalább 21 956-ra nőtt az áldozatok száma.
Ez a számítás 2026-ra vonatkozóan a január–október közötti adatokat és a HABAŞ-ban történt 17 halálesetet tartalmazza, a novemberi további munkás-haláleseteket azonban nem foglalja magában.
Csak októberben legalább 193 munkás vesztette életét. Az elhunytak közül kilenc gyerek, 15 nő és 25 bevándorló munkás volt. A halálesetek Törökország 58 tartományában, valamint külföldön hét országban következtek be.
A Meclis jelezte, hogy miközben a jelentés nyilvánosságra hozatalára készült, befutott a HABAŞ-ban történt robbanás híre is, és követelte a munkáltató felelősségre vonását, valamint elsősorban a munkaügyi miniszter, továbbá az illetékes miniszterek lemondását. Azt hangsúlyozta, hogy a munkás-haláleseteket nem lehet pusztán technikai okokkal magyarázható, elszigetelt eseteknek tekinteni.
A jelentésben szereplő információk 70 százaléka az országos sajtóból, 30 százaléka pedig a munkások munkatársaitól, családtagjaitól, a honfitársi egyesületektől, szakszervezetektől, üzemi orvosoktól, munkavédelmi szakértőktől és a helyi sajtóból származik. Az İSİG Meclisi emlékeztetett arra, hogy a korábbi hónapokra vonatkozó adatokat minden hónapban frissítik az új információk fényében.
Az első tíz hónapban júniusban volt a legtöbb halálos áldozat
A jelentés szerint januárban 155, februárban 129, márciusban 151, áprilisban 190, májusban 214, júniusban 228, júliusban 216, augusztusban 227, szeptemberben 227, októberben pedig 193 munkás vesztette életét.
Így a január–október közötti időszakban a halálos áldozatok száma legalább 1930-ra nőtt. Az első tíz hónapban a legtöbb munkás-halálesetet júniusban jegyezték fel, augusztus és szeptember pedig egyaránt 227 halálesettel követte júniust.
Októberben kilenc gyerek munkás vesztette életét
Az októberben életüket vesztő kilenc gyerek munkás közül négy 14 éves vagy annál fiatalabb volt, öt pedig 15–17 éves korosztályba tartozott. A gyerekek közül négyen a mezőgazdaságban, hárman az építőiparban, egy a fémiparban, egy pedig a szálláshely-szektorban dolgoztak.
Az İSİG Meclisi közölte, hogy nemcsak a Mesleki Eğitim Merkezleri (MESEM) keretében dolgozó gyerekek, hanem a szezonális mezőgazdasági munkásként foglalkoztatottak, a kis termelőcsaládok munkájába bekapcsolódók, valamint az iparban, építőiparban és a szolgáltatási szektorban be nem jelentve dolgoztatott gyerekek is életüket vesztették.
A Meclis a MESEM gyakorlatát úgy értékelte, hogy azzal az állam a gyerekeket ingyenes munkaerővé alakítja.
A jelentésben az szerepel, hogy különösen egyes, építkezéseken történt haláleseteknél igyekeztek eltitkolni, hogy az áldozatok gyerek munkások voltak. A gyerekek halála után az olyan magyarázatok, mint hogy „dolgozó apját látogatta meg”, „18 éves volt”, „játszott” vagy hogy „nem tudni, mit csinált az építkezésen”, láthatatlanná teszik a gyerekmunka jelenségét. Megjegyezték azt is, hogy ezeknek a gyerekeknek egy része migráns volt.
Az életkor szerinti megoszlás alapján októberben az elhunytak közül 33-an 18–29, 74-en 30–49, 51-en pedig 50–64 éves korosztályba tartoztak. Nyolc munkás 65 éves vagy annál idősebb volt, 18 munkás életkorát pedig nem sikerült megállapítani.
Legalább 15 női munkás halt meg, a jelentés az ingyenes otthoni munkát is tartalmazza
Az októberben életét vesztő 193 munkás közül 15 volt nő és 178 férfi. A női áldozatok közül hatan a mezőgazdaságban, hárman a szálláshely-szektorban, hárman általános munkakörben, egy az élelmiszeriparban, egy a kereskedelemben, egy pedig az egészségügyi ágazatban dolgozott.
Az İSİG Meclisi jelezte, hogy a Szociális Biztonsági Intézmény munkabaleseti statisztikái szerint a női munkás-halálesetek aránya az összesen belül 2 százalék, saját vizsgálataikban viszont ennek mintegy négyszerese látszik. A Meclis szerint különösen a mezőgazdaságban koncentrálódó, biztosítás nélküli foglalkoztatás az oka annak, hogy a női munkások halálesetei nem jelennek meg a hivatalos nyilvántartásokban.
A jelentés kiemeli, hogy azokat a haláleseteket is rögzítették, ahol a nőgyilkosságok és a munkahelyi halál összefonódik.
Az İSİG Meclisi arra is felhívta a figyelmet, hogy a női mozgalom követelése és vívmánya nyomán az elmúlt öt évben a jelentésekbe bevették azokat az ingyenesen dolgozó háztartási munkásokat is, akik munka közben vesztették életüket. Különösen az olyan esetekben, mint a ablaktisztítás közben bekövetkező zuhanás, az áldozatokat „saját nevükben és számlájukra dolgozóként” jegyzik fel az általános munkák ágazatában. Októberben ebben a kategóriában három halálesetet azonosítottak.
Az elhunytak 94 százaléka nem volt szakszervezeti tag
A jelentés szerint az októberben életét vesztők közül 167-en bérből és fizetésből élő munkások és alkalmazottak voltak, 26-an pedig saját nevükben és számlájukra dolgozó gazdák és kiskereskedők. A bérből élők aránya az összesen belül 87 százalék, a saját számlára dolgozóké 13 százalék volt.
Az İSİG Meclisi közölte, hogy amikor 15-16 évvel ezelőtt elkezdték vezetni a jelentéseket, ez a megoszlás 80 és 20 százalék volt, és a bérből élők arányának növekedését Törökországban a munkássá válás folyamatának jelének tekinti.
Azt is jelezték, hogy az életét vesztett munkások közül legalább 11, vagyis mintegy 6 százalék volt szakszervezeti tag, míg 182, azaz 94 százalék nem rendelkezett tagsággal. A szervezett munkások közül öt a bányászatban, négy a fémiparban, kettő pedig a vegyipari ágazatban dolgozott.
A Meclis megjegyezte, hogy különösen az iparban, az önkormányzatoknál és az irodákban dolgozók egy részénél nem tudták egyértelműen megállapítani a szakszervezeti tagságot. A jelentés szerint, amikor az üzemben működik ugyan egy illetékes szakszervezet, de az nem ad ki nyilatkozatot, nem lehet pontos nyilvántartást készíteni, és felhívták a figyelmet azokra az esetekre is, amikor a fővállalkozó üzemben van szakszervezeti jelenlét, de a halálos áldozatok az alvállalkozóként dolgozó munkások közül kerülnek ki.
A mezőgazdaság, az építőipar és a szállítmányozás áll az élmezőnyben
Az októberben történt halálesetek közül a legtöbb a mezőgazdaság és erdészet ágazatában következett be, ahol 40 ember vesztette életét, közülük 19 munkás és 21 gazda. Az építőipar és útépítés ágazatában 38, a szállítmányozásban 23, a hajó-, gyártelep-, tengeri és kikötői ágazatban 17, a szálláshely- és szórakoztatóiparban 15 halálesetet regisztráltak.
A bányászati és fémipari ágazatban egyaránt 12, az önkormányzati és általános munkakörökben 10, a kereskedelemben, irodai munkákban, oktatásban és a moziiparban hét, az élelmiszeriparban és a cukoriparban pedig öt halálesetet azonosítottak. A petrolkémiai és gumipari, valamint az energiatermelő ágazatban három-három, az egészségügyben és szociális szolgáltatásokban, illetve a védelemben és biztonságban kettő-kettő, a fa- és papíriparban, valamint a cement-, agyag- és üvegiparban pedig egy-egy munkás vesztette életét. Két munkás esetében nem sikerült megállapítani, mely ágazatban dolgozott.
A jelentés szerint a mezőgazdaság és erdészet aránya az összes haláleseten belül 21 százalék, az építőipar és útépítésé 20 százalék, a szállítmányozásé 12 százalék, a hajó- és gyártelepiparé 9 százalék, a szálláshely-szektoré 8 százalék.
A bányászat és a fémipar részesedése külön-külön 6 százalék, az önkormányzati és általános munkáké 5 százalék volt.
Az İSİG Meclisi közölte, hogy az építkezéseken történt halálesetek iskolák, kórházak és gyárak építési területein, döntően pedig a városrehabilitáció keretében zajló építési munkák során következtek be.
A jelentésben megjegyzik, hogy a mezőgazdaságban a termelés áprilisban kezdődő felfutása véget ért, és a szezonális mezőgazdasági munkások és gazdák mellett októberben hat pásztor és négy erdész is életét vesztette.
A szállítmányozásban bekövetkezett haláleseteket a logisztikai hálózatok bővülésével, Törökország nemzetközi szállítmányozásban betöltött szerepének növekedésével, a hosszú és túlzott munkaidővel, valamint az elöregedett járművekkel és az elégtelen karbantartással hozták összefüggésbe.
A jelentésben szereplő ágazati bontás szerint a halálesetek közül 74 az iparban, 42 az építőiparban, 40 a mezőgazdaságban, 37 pedig a szolgáltatási szektorban történt.
Összenyomódás és beomlás miatt 43, közlekedési és szolgálati balesetekben 35 halálos áldozat
Az októberben regisztrált halálesetek okai között első helyen az összenyomódás és beomlás állt, 43 áldozattal. Közlekedési és szolgálati balesetekben 35, magasból való leesés következtében 30, szívinfarktus és agyvérzés miatt 20, erőszak következtében pedig 16 munkás vesztette életét.
Robbanás és égés, valamint áramütés miatt egyaránt kilenc, tárgy ütése vagy leesése következtében hat, öngyilkosság miatt négy, mérgezés és fulladás következtében pedig két munkás halt meg. Más okokra legalább 19 haláleset volt visszavezethető.
A jelentés szerint az összenyomódás és beomlás aránya 22 százalék, a közlekedési és szolgálati baleseteké 18 százalék, a magasból leesésé 16 százalék, a szívinfarktusok és agyvérzéseké 11 százalék, az erőszaké 8 százalék. A robbanások és égések, illetve az áramütés aránya külön-külön 5 százalék volt.
Az İSİG Meclisi megállapította, hogy az összenyomódásos és beomlásos esetek 75 százaléka a mezőgazdaságban és az iparban, a közlekedési és szolgálati balesetek fele a szállítmányozásban, a magasból leesések 66 százaléka pedig építkezéseken történt. Felhívták a figyelmet arra is, hogy a szívinfarktus minden ágazatban megjelenő halálok.
A jelentésben azt is közölték, hogy a Fekete-tengeren zajló orosz-ukrán támadások következtében, az októberi adatok szerint, 13 tengerészmunkás vesztette életét olyan hajókon, amelyeket Törökország-központú cégek üzemeltetnek.
25 migráns munkás vesztette életét
Az októberben elhunytak között 25 migráns munkás volt. A jelentés szerint közülük 17 szíriai, három türkmén, kettő afgán, kettő azerbajdzsáni állampolgár, az utolsó áldozat állampolgárságánál pedig a „Mısırlı Ukraynalı” megjelölés szerepelt.
Az İSİG Meclisi szerint a háborúk, a regionális katonai beavatkozások és a gyarmati politikák embereket szakítanak ki lakóhelyükről, és növelik a migráns munkások számát. A Meclis ebben az összefüggésben értékelte a Törökországban dolgozó szíriai munkások helyzetét is, és azt állapította meg, hogy a migráns és menekült munkások által elszenvedett „iş cinayetleri”, vagyis munkahelyi halálesetek száma növekszik.
Törökország 58 tartományában és külföldön hét országban jegyeztek halálesetet
Októberben a legtöbb munkás-halálesetet, 23-at, Isztambulban regisztrálták. Ankarában 12, Manisában kilenc, Antalyában, Konyában és Sakaryában egyaránt nyolc, Bursában hét, Zonguldakban öt, Çanakkalében, Mardinben, Samsunban és Şanlıurfában pedig négy munkás vesztette életét.
Adanában, Adıyamánban, Afyonkarahisarban, Aydınban, Burdurban, Düzceben, İzmirben, Kastamonuban, Kocaeliben és Şırnakban három halálesetet jegyeztek fel. Balıkesirben, Batmanban, Diyarbakırban, Edirnében, Gaziantepben, Karamanban, Kayseriben, Kırklareliben, Mersinben, Muğlában, Sinopban, Tekirdağban, Vanban és Yalovában két-két munkás halt meg.
Aksarayban, Ağrıban, Artvinben, Boluban, Çorumban, Elazığban, Erzincanban, Erzurumban, Eskişehirben, Ispartában, Karabükben, Kırşehirben, Kütahyában, Malatyában, Muşban, Nevşehirben, Osmaniyében, Rizében, Sivasban, Trabzonban, Uşakban és Yozgatban egy-egy halálesetet regisztráltak.
Külföldön Bulgáriában 10, Romániában kettő, Bosznia-Hercegovinában, Irakban, Iránban, Kazahsztánban és Ukrajnában pedig egy-egy munkás vesztette életét. A jelentés szerint ezek a bejegyzések azokra vonatkoznak, akik rövid időre mentek külföldre dolgozni, illetve azokra, akik Törökország-központú vállalatoknál helyezkedtek el.
Felháborodás a HABAŞ-ban uralkodó munkkörülmények és a termelés folytatása miatt
Az İSİG Meclisi a HABAŞ-ban történt robbanást „a gyárakban működő kizsákmányolási rendszer Somájaként” jellemezte. Úgy vélte, hogy önmagában nem elegendő a történtek kivizsgálását és hatékony nyomozás lefolytatását követelni, és rámutatott a munkáltató, valamint az illetékes minisztériumok felelősségére.
A jelentésben azt állították, hogy az üzemben az elmúlt 20 évben 12 órás munkanapokat kényszerítettek a munkásokra, és ezt a munkarendet az állam is ösztönözte.
Közölték, hogy az üzemben korábban mintegy 20 munkás vesztette életét, és az elmúlt két hétben Hakan Doğan és Eyüp Eğinli is meghalt. A Meclis szerint a legutóbbi, 17 munkás halálát okozó robbanás ellenére a termelés tovább folytatódik.
Az İSİG Meclisi azt is elmondta, hogy a Smart Solarban ellenállást folytató munkások szintén érezték a robbanást.
A jelentésben az is szerepelt, hogy a gyár falára kifüggesztett, „HABAŞ’ta iş cinayeti! Artık Yeter! Yaşamak İçin Örgütlenmeye Mücadeleye! Ege İşçi Birliği” feliratú molinót a munkáltató eltávolíttatta, és hogy azokat, akik tiltakoztak a munkások halála ellen, az Aliağa Állami Kórház előtt terrorelhárító rendőrök vették őrizetbe.
A Meclis közölte, hogy az egészségügyi dolgozók különböző kórházakban követik a sérültek állapotát, a szakértők vizsgálják a robbanás technikai okait, a szakszervezetek és munkás-egyesülések képviselői pedig a térségben tartózkodnak.
A Meclis a munkások haláleseteit a munkavégzés és termelés jelenlegi rendjével hozta összefüggésbe, és megoldásként a munkások szerveződésére, szolidaritására és küzdelmére szólított fel.