A római Colosseum árnyékától egészen Milánó, Torino, Nápoly és Palermo nagy tereiéig több tízezer dolgozó és diák vonult az utcákra több mint 100 olasz városban, miközben egy 24 órás általános sztrájk megzavarta az iskolák, a kórházak és a tömegközlekedés működését. Az akciót Olaszország legnagyobb szakszervezete, a CGIL hirdette meg, a Cobashoz hasonló alulról szerveződő szakszervezetekkel közösen, és időben egybeesett egy több mint 45 városban zajló nemzetközi diáktüntetés napjával, valamint egy, a megélhetési költségek, a katonai kiadások és a klímaválság miatt meghirdetett szélesebb európai tiltakozónappal.
„Az oktatás épít, a háború rombol” és „Pénzt az iskoláknak, nem a háborúnak” feliratú transzparenseket víve Róma történelmi belvárosán keresztül a demonstrálók magasabb béreket, erősebb szociális védelmet és állami beruházásokat követeltek a védelmi kiadások helyett. A tüntető Giorgia Giordani a kormányt hibáztatta az elszabaduló energiaszámlákért és a mindennapi háztartási kiadások kezeléséért, míg egy diák a La Sapienza Egyetem előtt azt mondta, hogy a tömeg válaszokat akar, és hogy egyesek a kormány lemondását követelik, visszhangozva a CGIL főtitkára, Maurizio Landini felhívását Olaszország társadalmi és gazdasági modelljének átfogó reformjára.