A Santa María hajó 1492 szentestéjén Haiti partjainál zátonyra futott; Kolumbusz deszkáiból épült a Navidad-erőd, ahol 39 férfit hagyott, akik nem élték túl; több mint ötszáz évvel később sem tudták a régészek pontosan meghatározni a helyét.
Spanyolország története a 15. századi tengeri hajózással kapcsolatban legendákkal és olyan hősi eposzokkal van tele, amelyeknek csak a portugál birodalomé a párja. Ezek közül az egyik meséli el, hogyan jött létre az első spanyol telep Amerika földjén.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Kolumbusz Kristóf első amerikai útján az admirális három hajót vitt magával: a Pintát, a Niñát és a Santa Maríát; ezek közül csak kettő tért vissza Kasztíliába. Jól ismert tény, hogy 1942. október 12-én a Pintáról észlelték a szárazföldet: ez jelentette az Újvilág felfedezését.
1492. december 24-én, hideg éjszakán, 23 órakor Kolumbusz Kristóf aludni tért. Fedélzeti naplójában maga írta, hogy két napja egy szemhunyásnyit sem pihent. A tenger - saját szavaival élve - olyan sima volt, mint egy tál (fül nélküli csupor), a Santa María pedig lassan haladt a Hispaniola északi, ismeretlen partjai mentén. Éjfél tájban a hajó egy zátonyra futott.
A hódító ahelyett, hogy siratta volna a veszteséget, úgy döntött, hogy szétszereli a hajót, és a gerendákból meg a még használható, nevét és rendeltetését őrző szegekből felépíti a Navidad erődöt. Az erődben csaknem 40 embernek jutott hely, és kevesebb mint egy évig állt.
Amikor Kolumbusz visszatért, már senki nem volt életben, és most, több mint fél évezreddel később még mindig nem sikerült pontosan és teljes bizonyossággal megállapítani, hol állt ez a spanyol hajózástörténet szempontjából kulcsfontosságú erőd.
A katasztrófa éjszakája
A hajótörés több egymást követő hiba eredménye volt. Kolumbusz lefeküdt aludni, a hajót pedig gyenge szélben sodródni hagyta. A szolgálatban lévő kormányos ugyanígy tett: látta, hogy a part nyugodt, ezért a kormányt egy matrózinasra bízta, holott Kolumbusz az egész út során kifejezetten megtiltotta ezt. Ennek következtében a Santa María szinte nesztelenül, irány nélkül futott zátonyra egy korallpadon, valahol a mai Haití-fok öble közelében, és a hajótest megrepedt.
Éjfél körül az áramlatok egy sekély zátonyra tolták a hajót. Olyan finoman ütközött, hogy szinte senki nem érzékelte a közelgő bajt. A fiú érezte, ahogy a kormánylapát hozzáér az aljzathoz, meghallotta a tenger moraját, kiabálni kezdett, és Kolumbusz kiugrott az ágyból.
De már késő volt, annyira késő, hogy a dagály is leapadt. Elrendelte az árboc levágását, hogy könnyítsenek a hajón, és utasította Juan de la Cosát, a hajó gazdáját és kormánymesterét, hogy vigye ki az egyik horgonyt a csónakkal. De la Cosa nem engedelmeskedett - újabb láncszem a hibák sorában -, hanem a bárkával a közelben haladó Niñához evezett. A Santa María féloldalra dőlt, a palánkok szétnyíltak. Kolumbusz átszállította a legénységet a Niñára, és megvárta a hajnalt.
Az építkezés napja
Az első fényben Kolumbusz követei Guacanagaríhoz indultak, aki Hispaniola öt taíno törzsfőnöke közül az egyik volt. Beszámolóik szerint a törzsfő zokogásban tört ki, amikor meghallotta a hírt. Egész népét nagy kenukra ültette, és fivéreivel, rokonaival együtt segített kirakodni a hajót. Megparancsolta, hogy a tárgyakat a házak mellett őrizzék, sőt több kunyhót ki is ürítettek, hogy minden elférjen. Kolumbusz azt írta a királyoknak, hogy aligha létezhet jobb nép és jobb föld.
Mindent sikerült megmenteni, ami használható volt, az élelmiszerkészletektől a fedélzet és a hajótest deszkáiig. Kolumbusz úgy döntött, hogy helyben hagy egy őrséget. Úgy hitte, hogy a szigeten bőven akad arany, és a hajó elvesztése miatt embereket kellett visszahagynia, hogy a többiek csak a Niñával tudjanak visszatérni Spanyolországba.
December 26. táján kezdett erődöt emelni a hajó gerendáiból és a szegekből, és a karácsonyi hajótörés emlékére a La Navidad nevet adta neki. Carlos Martínez Shaw történész emlékeztet rá, hogy a napló szerint a hajó helyrehozhatatlanul megrongálódott, ezért szétbontották, az erőd pedig elég tágas volt 39 ember számára.
A krónikák szerint Kolumbusz ágyúval lövetett a hajótest maradványaira, hogy a taínók lássák a hatalmát. December 30-án Guacanagarí pálmalevelekből készített emelvényre ültette, és saját koronáját tette a fejére.
A „La Navidad” 39 embere Diego de Arana, az expedíció főbírája parancsnoksága alatt maradt a helyszínen. Köztük volt a király asztalmestere, Pero Gutiérrez, Rodrigo de Escobedo, egy sebész, három kézműves, egy tüzér és egy szabó. Feladatuk az volt, hogy kereskedjenek a taínókkal, és kiderítsék, hol van az aranybánya. Kolumbusz 1493 elején indult vissza Kasztíliába a Niñán.
Mi történt Amerika első spanyol telepével?
Az admirális 1493. november 27-én tért vissza második útján, 17 hajóval és mintegy 1500 emberrel. Az erődöt felégetve találta, a spanyolokat pedig halálra kínozva, többségüket felismerhetetlenségig eltorzítva. Guacanagarí a támadást egy másik törzsfőnek, a bányák urának tulajdonította. A történészek azóta is vitatják, vajon köze volt-e az ügyhöz annak a vezetőnek, aki korábban befogadta őket. Kolumbusz nem építette újjá az erődöt, hanem a sziget egy másik pontján új települést alapított La Isabela néven.
A legkomolyabb felfedezést William Hodges, amerikai orvos-missionárius és amatőr régész tette. Páciensei rendkívül finom taíno kerámiákat mutattak neki, és 1977-ben azonosította a Haití északi részén fekvő En Bas Saline lelőhelyet. Ez egy nagy taíno központ volt, nem messze attól a helytől, ahol a Santa María elsüllyedt.
A Floridai Természettudományi Múzeum a Haití Nemzeti Néprajzi Hivatalával együtt folytatott ásatásokat 1983 és 1988 között, majd 2003-ban újra visszatért. Összesen 276 négyzetmétert tártak fel. A 2003-as feltárás megerősítette, hogy a központi domb egy nagy, a 15. század végén leégett építmény volt. A kutatók az En Bas Saline lelőhelyet Guacanagarí falujával és La Navidad feltételezett helyével azonosították.
Az állatcsontok között előkerült az Óvilágból származó fekete patkány első nyoma a szigeten. A döntő bizonyíték azonban hiányzik: ma sincs olyan egyértelmű lelet, amely pontosan meghatározná az erőd helyét, és a hajó faanyagából sem azonosítottak kétséget kizáróan egyetlen darabot sem.
A Santa María roncsai
A kirakós másik darabja maga a hajó. 2014-ben Barry Clifford tengeri kutató bejelentette, hogy rábukkant a Santa María roncsaira Haiti északi partjai előtt. Monique Rocourt, Haiti kulturális minisztere akkor úgy nyilatkozott, hogy az általa látott bizonyítékok szerint nem erről a hajóról van szó.
A Haití Nemzeti Néprajzi Hivatalának igazgatója, Erol Josué emlékeztetett rá, hogy a hajó deszkái nem maradhattak a tenger fenekén, hiszen felhasználták őket az erőd építéséhez.
María Luisa Cazorla történész egy másik feltevéssel állt elő. A folyók által hozott üledékek miatt a partvonal előrébb tolódott, ezért a hajó maradványai ma már a szárazföldön, nagyjából hatméternyi üledék alatt lehetnek. Tézise szerint a roncs néhány száz méteres körzetben geofizikai módszerekkel bemérhető. 2026 augusztusában a „History.com” még mindig a haiti roncsról mint feltételezett leletről írt.
Egyelőre sem a hajó, sem az abból épített erőd helyét nem sikerült minden kétséget kizáróan megtalálni. Kolumbusz, anélkül hogy tudta volna, olyan birodalom alapjait vetette meg, amely évszázadokon át fennállt, és amelyben soha nem nyugodott le a nap.