Sok vashiányban szenvedő embert hosszú ideig nem diagnosztizálnak, így állapotuk gyakran rejtve marad az orvosi vizsgálatok során.
A vashiány a leggyakoribb táplálkozási hiánybetegség, világszerte több mint egymilliárd embert érint, mégis sokan nem veszik észre, hogy nem jutnak elegendő vashoz.
A vas, amely megtalálható a vörös húsokban, a babfélékben, az aszalt gyümölcsökben és más élelmiszerekben, létfontosságú ásványi anyag, amelynek nagy szerepe van a szervezet működésében. Részt vesz (forrás: angol) a hemoglobin, a vörösvértestekben található fehérje, amely az oxigént szállítja, valamint a mioglobin, amely az izmokhoz juttatja az oxigént, képzésében. A vasra az energiatermeléshez, az immunrendszer működéséhez, a növekedéshez és az agy fejlődéséhez is szükség van.
Ha valaki nem jut vagy nem tud elég vasat raktározni, fáradtságot, koncentrációs nehézségeket tapasztalhat, vagy akár semmilyen tünete sem lehet. Ahogy a szervezet vasraktárai kiürülnek, a vashiány vashiányos vérszegénységig súlyosbodhat, ami megnehezíti, hogy a vér oxigént szállítson a testben, és súlyos szövődményekhez vezethet.
„Az emberek ritkán halnak meg vashiányban, de globálisan nagyon nagy hatása van”, mondta Hal Drakesmith, az Oxfordi Egyetem vassal foglalkozó biológia professzora az Euronewsnak. „Ha nincs elég vasa, nincs elég energiája.”
Bizonyos csoportoknál nagyobb a vashiány kockázata, például a tinédzser lányoknál és az erős menstruációval élő nőknél. A várandós nőknek és magzataiknak, a csecsemőknek és a gyermekeknek a növekedéshez és a fejlődéshez különösen sok vasra van szükségük, amit az étrend önmagában nem mindig tud biztosítani.
Az idősebb embereknél bélrendszeri vérzés vagy krónikus egészségügyi problémák miatt alakulhat ki vashiány. Egy 2022-es tanulmány (forrás: angol) megállapította, hogy a vashiány viszonylag gyakori Európában az alapvetően egészséges idősebb felnőttek körében. A legnagyobb kockázatnak az Ausztriában és Portugáliában élő, 80 éves vagy annál idősebb emberek voltak kitéve.
A vörös húsban vagy más vasban gazdag élelmiszerekben szegény étrend szintén hozzájárulhat a vashiányhoz. A gyakori véradók vashiányossá válhatnak, bár véradás előtt általában megvizsgálják őket, tette hozzá Drakesmith.
„Rendkívül gyakori”, mondta Drakesmith.
Mégis sok vashiányos embert nem diagnosztizálnak azonnal. A gyakori tünetek általánosak, nem kifejezetten a vashiányra jellemzőek, és az állapot lassan alakul ki, mivel a szervezet nem egyszerre veszít el minden vasat, mondta Drakesmith.
A vas és a ferritin, az a fehérje, amely a vasat raktározza, felkapott témává vált a wellnessközösségekben. Egy vírusként terjedő állítás szerint az alacsony vasstátuszú embereknek „ferritin face”-ük van, vagyis látható jelek, például sápadt bőr és ritkuló haj. Drakesmith szerint ez „klinikailag nem hasznos”. Ugyanakkor, ha a trend növeli a vashiány ismertségét, és arra ösztönzi a tüneteket tapasztalókat, hogy kérjenek vizsgálatot, ő támogatja.
A rutinszerű vashiányszűrés ritka, még a magasabb kockázatú csoportokban is, mondta Elaine McCarthy, az írországi University College Cork táplálkozástudományi vezető oktatója. Például a terhesség alatt ugyan rendszeresek a vérvizsgálatok, de ezek általában a hemoglobin szintjét mérik.
„Ez problémát jelent, mivel a hemoglobin a vasstátusz változásának nagyon késői jelzője, ami azt jelenti, hogy nem vesszük észre azokat, akiknél a hiány legkorábbi szakaszában tart, és elszalasztjuk a lehetőséget, hogy megelőzzük a súlyosbodását”, mondta McCarthy az Euronewsnak.
McCarthy azt szorgalmazza, hogy a hemoglobint és a ferritint is vizsgálják, mivel a ferritin „a vasstátusz legkorábbi változásainak jelzője” szerepét tölti be.
Szeptemberben az Amerikai Hematológiai Társaság (ASH) új klinikai iránymutatást (forrás: angol) adott ki a vashiány diagnosztizálására. Eszerint a felnőtteknél, a várandós nőknél és a menstruáló embereknél vashiányt kell megállapítani, ha a szérumferritin szintjük 30 mikrogramm/liter vagy annál alacsonyabb, szemben a korábbi 15 µg/l-es határértékkel. Ez összhangban van a European Crohn’s and Colitis Organisation (forrás: angol) ajánlásaival.
Drakesmith szerint ugyanakkor világszinten még nem született végleges döntés arról, mi a megfelelő ferritin-küszöbérték.
„Az, hogy hol húzzuk meg ezt a ferritin határértéket, gyakorlatilag meghatározza a vashiány előfordulási gyakoriságát”, mondta Drakesmith. „Úgy gondolom, inkább arra törekszenek, hogy biztosan ne maradjon el a diagnózis, ami teljesen ésszerű. Ugyanakkor előfordulhat, hogy olyan embereket is magában foglal, akik valójában nem igazán vashiányosak.”
Csak a ferritinszintre támaszkodni sem elegendő ahhoz, hogy minden vashiányos embert azonosítsunk. Azoknál, akiknek gyulladásos betegségük (forrás: angol) van, például krónikus vesebetegségük, a ferritinszint normális vagy akár magas is lehet, miközben a vasraktáraik alacsonyak. A szervezetben zajló gyulladás a ferritinszint emelkedését okozhatja még akkor is, ha a vasraktárak kimerültek.
A gyulladásos betegséggel élők szérumferritinje akár 100 µg/l is lehet, és mégis vashiányosak lehetnek, az európai ajánlások szerint.
A vashiányt sokszor vasat tartalmazó étrend-kiegészítőkkel lehet kezelni, feltéve hogy az alapvető okot azonosítják és orvosolják. A vaskészítmények ugyanakkor mellékhatásokat, például székrekedést és gyomorfájdalmat okozhatnak, ami eltántoríthatja az embereket attól, hogy tartósan szedjék őket, mondta Drakesmith.
A túl sok vas is problémát okozhat, figyelmeztetett McCarthy. Nagyon nagy adagok halálosak (forrás: angol) lehetnek, különösen gyermekeknél.
„Nem szabad vaskészítményt szednie, hacsak nem diagnosztizáltak Önnél vashiányt vagy vashiányos vérszegénységet”, mondta McCarthy. „A nagy dózisú vaskészítmények veszélyesek lehetnek, ha a szervezetének valójában nincs szüksége vasra.”