Miközben a mentális egészségügyi ellátásra várólisták egyre hosszabbak, Európa-szerte közösségi kampányok keresnek egyedi módokat a férfiak támogatására.
Egy kis, Brixtonban, Dél-Londonban működő borbélyszalonban férfiak élete változik meg. Nemcsak egy új frizura vagy frissen igazított szakáll révén, hanem azáltal is, hogy megnyílnak és a lelki egészségükről beszélnek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Az emberek bizalmukba avatják a borbélyokat, és gyakran olyan dolgokat osztanak meg velük, amelyeket talán a partnerükkel vagy a barátaikkal sem” – mondta Ben Theophanous, a Curfew Grooming tulajdonosa és társalapítója az Euronews Healthnek.
„A kapcsolat gyakran erős, ugyanakkor van benne egyfajta felszínesség, amely egyedülálló platformot teremt az érzések megosztására” – tette hozzá.
A Curfew Grooming a több mint száz brit borbélyszalon egyike, amelyek a 12th Man Campaign programján keresztül Mentális Elsősegély (Mental Health First Aid, MHFA) képzést kaptak. A közösségi kezdeményezést 2013-ban alapította Nick Little mentálhigiénés szakápoló és néhai barátja, Oz Osborne.
A kampány a futballból vett kifejezésből, a csapat „tizenkettedik emberét” jelentő szurkolókról kapta a nevét, és azzal segíti a férfiakat, hogy a mindennapi terekben is természetessé teszi a mentális egészségről szóló beszélgetéseket.
Ezek a terek borbélyszalonokat és tetoválószalonokat is magukban foglalnak – olyan helyeket, ahol eleve adott az egy az egyben helyzet. Az önként jelentkező dolgozók egy online tanfolyamon vesznek részt, amely megtanítja nekik, hogyan ismerjék fel, ha egy vendég bajban lehet, hogyan tegyenek érdemi kérdéseket, és szükség esetén hogyan irányítsák őket a megfelelő segítséghez.
„Mi csupán azt kérjük, hogy a társadalomban élő férfiak figyeljenek oda a barátaikra és a családjukra. Hogy jobban észrevegyék a mentális egészség jelentőségét az életükben, és beszéljenek róla” – mondta Nick Little az Euronews Healthnek.
A világon majdnem minden hetedik ember valamilyen mentális zavarban él, a férfiak azonban még mindig kevésbé kérnek segítséget, mint a nők, ugyanakkor háromszor nagyobb eséllyel halnak meg öngyilkosságban az Office of National Statistics (forrás: angol) adatai szerint.
Azoknak pedig, akik szakmai segítséget keresnek, egy másik problémával is szembe kell nézniük: a hosszú várólistákkal. Az Egyesült Királyságban például a mentális egészségügyi kezelésekre várók nyolcszor nagyobb eséllyel várakoztak több mint 18 hónapig a nemzeti egészségügyi szolgálatnál (NHS), mint azok, akik testi betegségek kezelésére vártak, derül ki a Rethink (forrás: angol) jótékonysági szervezet által 2025-ben elemzett adatokból.
Egyre több közösségi kezdeményezés próbálja betölteni ezeket a hiányokat – nem azért, hogy kiváltsa a szakellátást, hanem hogy több megelőző lépést tegyen, mielőtt az emberek krízishelyzetbe kerülnének.
„Adjunk több bizalmat a társadalomnak, és fektessünk be a közösségi vállalkozásokba, mert ott van az első vonal” – fogalmazott Little.
Férfiakat megszólító, természetközeli programok
Hasonló, közösségi alapú, kifejezetten férfiakra szabott programok egész Európában működnek.
Dániában ezek közül sok a Vildmandsprojektet (Wild Man) projektet vette mintának: ez egy 9–12 hetes, természetalapú rehabilitációs program krízisben lévő férfiak számára.
A programot 2014-ben alapította Simon Høegmark természetpszichológus, részben a saját, mentális egészséggel kapcsolatos tapasztalatai inspirálták.
Több mint tíz évvel ezelőtt Norvégiába utazott túrázni, hogy újra „talajt nyerjen a lába alatt”.
„Néhány napnyi nyomasztó gondolat után felértem egy hegy csúcsára, ahonnan ráláttam a Lysefjordra. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy leugrom” – idézte fel.
De amilyen gyorsan eluralkodtak rajta ezek a gondolatok, a Lysefjord látványa hirtelen fényárba borult – és Simonnál is történt valami belül.
„A nap áttört a felhőkön, és bevilágította az egész tájat. Egyfajta önfeledtséget éltem át, mély kapcsolódást és az élet szeretetét” – mondta Høegmark az Euronews Healthnek.
Bár ez az élmény nem oldotta meg azonnal a lelki válságát, lehetővé tette, hogy a természet szépsége kerüljön előtérbe: csendje lecsillapította a gondolatait, és reménnyel töltötte meg.
„Tisztábban láttam a helyzetemet. Eldöntöttem, hogy utánajárok, miért hathat ilyen mélyen az emberekre a természettel való találkozás, és hogyan lehet a természetet professzionális módon a felépülés és a rehabilitáció kereteként használni” – mondta.
A Vildmandsprojektet 2014-es indulása óta Høegmark egy kutatócsoporttal együtt számos vizsgálatot végzett a program hatásainak mérésére. Az egyik tanulmány (forrás: angol)ban 114 férfit követtek nyomon; náluk jelentős javulást mértek a testi és lelki életminőségben, valamint csökkent a saját maguk által észlelt stressztünetek szintje a kurzus elvégzése után.
„Ezek a javulások közvetlenül a kurzus után kimutathatók voltak, és több mutató esetében még hat hónappal később is fennálltak” – mondta Høegmark, aki szerint a résztvevőkben a tanfolyamok befejezése után is tartós közösségi érzés maradt.
„Ez fontos hidat jelent egy időben behatárolt, állami program és a hétköznapi élet között, ahol a szokásoknak és a kapcsolatoknak fenn kell maradniuk” – tette hozzá.
A projekt több mint nyolc éven át futott 2014-től, ez idő alatt mintegy 700 férfi vett részt a kurzusokon. Azóta a Természet, Test, Elme és Közösség (Nature, Body, Mind, Community, NBMC) módszert több mint 50 dán önkormányzat átvette, és nők számára is adaptálta.
Høegmark szerint, noha a Vildmandsprojektet soha nem arra készült, hogy kiváltsa a pszichiátriai kezelést, bizonyította, hogy olyan, könnyen elérhető forma, amely megszólítja azokat a férfiakat is, akik egyébként ódzkodnának a mentális egészségügyi ellátások igénybevételétől.
„Szakmai értelmezésem szerint az [NBMC-módszer] erősítheti a résztvevők cselekvőképességét és felelősségérzetét a saját jóllétükkel kapcsolatban” – mondta Høegmark.
„Fontos azonban, hogy a módszert egy egységes egészségügyi rendszer részeként, kiegészítő eszközként használják, amelyben egyértelmű beutalási útvonalak vannak arra az esetre, ha egy résztvevőnek specializáltabb ellátásra lenne szüksége” – tette hozzá.
A közösségi alapú ellátás növekvő szerepe
A helyi kezdeményezések mellett az országos egészségügyi rendszerek is elkezdték vizsgálni, miként használható a közösségvezérelt ellátás az előjegyzési idők csökkentésére.
Ennek egyik példája a „social prescribing”, amelyet az NHS vezetett be annak érdekében, hogy a betegeket különféle tevékenységcsoportokhoz kapcsolja. Ilyenek lehetnek a kertészkedés, sétacsoportok, művészeti vagy kézműves klubok – bármi, ami segít újra kapcsolódni a külvilághoz.
„Azért támogatom ennyire ezt a közösségibb támogatási formát, mert a keretei közelebb állnak a mindennapi élethez, jobban illeszkednek az emberek hobbiaihoz és ahhoz, amit amúgy is szívesen csinálnának” – mondta Stella Chan, az angliai Readingi Egyetem bizonyítékokon alapuló pszichológiai terápiákkal foglalkozó professzora az Euronews Healthnek.
„Kevésbé megbélyegző, és könnyebb is felmérni a hatását” – tette hozzá, ami szerinte segíthet csökkenteni az ellenállást.
Bár egyesek szerint a „social prescribing” önmagában nem elég, és eltereli a figyelmet olyan komolyabb társadalmi problémákról, mint a gazdasági egyenlőtlenség, a kutatások (forrás: angol) azt mutatják, hogy fontos eszközzé vált az orvosi és a nem orvosi jellegű támogatások összekapcsolásában.
„A mentális rosszullét és a mentális zavarok a globális egészségügy egyik legnagyobb kihívását jelentik, és ehhez egyszerre van szükség erős kezelési formákra és sokkal nagyobb hangsúlyt kapó megelőzésre” – mondta Høegmark.