Az EU kész az IEA-val közös, újabb vészhelyzeti készletnyitásra. Elemzők szerint a gázolajtartalékok felszabadítása napokon belül mérsékelheti az árakat, de csak átmeneti enyhülést adna.
Az EU-ban tapasztalható, magas dízelárak és az esetleges amerikai dízelexport-tilalommal kapcsolatos növekvő aggodalmak cselekvésre ösztönözték az uniót.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Európai Bizottság szóvivője, Anna-Kaisa Itkonen pénteken közölte, hogy a blokk kész együttműködni a Nemzetközi Energiaügynökséggel az üzemanyag-tartalékok esetleges felszabadításában, hogy mérsékelje az energiaárakat.
Szerdán a Nemzetközi Energiaügynökség megerősítette, hogy fontolóra veheti további vészhelyzeti olajtartalékok piacra engedését, ha a kínálati zavarok tovább súlyosbodnak.
A cikk írásakor a lehetséges felszabadítás mértékét még nem erősítették meg, bár Franciaország azt javasolta, hogy 50 millió hordó dízelt – ami hozzávetőleg 6,7 millió tonnának felel meg – és további 50 millió hordó nyersolajat engedjenek ki a Nemzetközi Energiaügynökség vészhelyzeti készleteiből péntek délelőtt, az uniós diplomaták szerint.
George Shaw, a Kpler desztillátum-piaci vezető elemzője jelentősnek tartja az előterjesztett, 50 millió hordós dízelkibocsátást.
A Kpler adatai szerint az EU és az Egyesült Királyság szeptemberben 24,25 millió hordó dízelt importált a régión kívülről, vagyis a javasolt felszabadítás nagyjából ennek a havi mennyiségnek a dupláját jelentené.
Az elemzők egyetértenek abban, hogy az árakra gyakorolt hatás a felszabadított mennyiségtől és attól függ, milyen gyorsan jut az üzemanyag a piacra.
Alan Gelder, a Wood Mackenzie finomítási, vegyipari és olajpiaci részlegének alelnöke úgy fogalmazott: „A dízelkészletek jelentős felszabadítása hordónként 20–30 amerikai dollárral csökkentheti a nagykereskedelmi árakat, ami a kutaknál literenként mintegy 0,10–0,15 eurónak felel meg”, hozzátéve, hogy az autósok néhány napon belül tapasztalhatnak árcsökkenést. Shaw szerint a piaci árak jelentős elmozdulása jellemzően egy-két hét alatt gyűrűzik át a kiskereskedelmi árakra.
Gelder ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy ez csak rövid távú megoldás. „Minden további felszabadítás csupán időt nyer, mivel a globális dízelkínálat még mindig elmarad a világszintű dízelkereslettől, így továbbra is a készleteket apasztjuk, és kiszolgáltatottak vagyunk mások exportpolitikájának (például az Egyesült Államokénak)” – mondta.
Az alábbi grafikon országonként mutatja a teljes vészhelyzeti olajtartalékokat, beleértve a dízelkészleteket is.
Az európai dízelkínálat súlyosan sérült, részben azért, mert az orosz finomítók a dróntámadások után nem teljes kapacitással működnek. Ezt súlyosbítja, hogy csökkentek a Közel-Keletről érkező finomított termékek exportjai, és visszaestek az ázsiai kivitelek is az amerikai–iráni konfliktusra adott válaszként, amely korlátozza a nyersolaj Közel-Keletről történő kivitelét.
Az európai országok stratégiai készleteinek nagyságáról Gelder elmondta, hogy „a nagyobb államoknak 70–100 napos fedezetük van”, majd hozzátette: az előírás szerint a belföldi felhasználás mintegy 60 napjának vagy az import 90 napjának megfelelő készletet kell tartani, attól függően, melyik a nagyobb. „Így legalább két hónapnyi fedezetünk van akkor is, ha nem érkezik új szállítmány, és az európai finomítók tovább üzemelnek.”
A benzin és a dízel Európában nemcsak a nemzetközi nyersolajárak emelkedése miatt maradt különösen drága, hanem a finomítói kapacitás árának ugrásszerű növekedése és korlátozott rendelkezésre állása miatt is.
Az európai finomítók gyakorlatilag csúcsra járatva működnek, a termelés fokozására alig maradt mozgástér.
Gelder szerint az európai OECD-tagállamokban használt finomítói kapacitás „több mint 80 százalékos (a nyersolaj-felhasználást a névleges kapacitáshoz viszonyítva mérve), ami naponta mintegy 11 millió hordó nyersolaj feldolgozását jelenti”, vagyis a termelés közel van a maximális szinthez.
Ezek a korlátok azt eredményezik, hogy Európa dízelimporttól függ. Az uniós országok stratégiai készleteiből származó finomított termékek felszabadítása ezért a leggyorsabb módja lehet az árak befolyásolásának.
Ugyanakkor időbe telik e készletek feltöltése. Shaw szerint „a stratégiai készletek felszabadítása azt jelentené, hogy egy fontos biztonsági tartalékot apasztanak”, és figyelmeztetett, hogy a válság időtartama továbbra is bizonytalan. Úgy vélte, a készletek újjáépítése a Közel-Keletről érkező termelés és export növekedésétől függ.
Az EU-ra az Egyesült Államok gyakorol nyomást, hogy stratégiai olajtartalékainak egy részét „azonnal” engedje ki, segítve a globális dízelárak csökkentését.
Brüsszel pénteken bírálta a kilátásba helyezett amerikai dízelexport-tilalmat, figyelmeztetve, hogy az aláásná Washington megbízható partnerként való megítélését. „Teljes mértékben elutasítunk minden dízeltilalmat.”
Az újabb felszabadítás az IEA tagállamai által márciusban kötött megállapodást követné, amely 400 millió hordó vészhelyzeti olajkészlet piacra engedéséről rendelkezett, az egyes országok saját ütemezése szerint.
Shaw elmondta, hogy a közel-keleti dízelexport szeptemberben még mindig több mint 50 százalékkal maradt el az egy évvel korábbi szinttől.
Gelder szerint „a dízel árának tartós csökkenéséhez enyhülnie kell a globális finomítói rendszer terhelésének, amihez az amerikai–iráni konfliktus rendezésére van szükség, hogy a Közel-Keletről exportáló országok növelhessék a termelést, és több export érkezzen más szállítóktól is, például Oroszországból”.
A dízelkínálatra nehezedő nyomás akkor is enyhülhet, ha a magas energiaárak és a magas államkötvény-hozamok világgazdasági lassulást váltanak ki, ami visszafogja az üzemanyag iránti keresletet.