A „C’était ça ou mourir” című irodalmi szenzáció MI-vádak kereszttüzében

Megrengetheti-e egy MI-detektor egy, a legrangosabb irodalmi díjakra is esélyes könyvsiker pályafutását? Franciaországban Thélyson Orélien „C’était ça ou mourir” című regénye, amelyet az idei könyvpiaci szezon egyik felfedezéseként ünnepelnek, és amelyből már több mint 35 000 példány kelt el, most azzal a váddal néz szembe, hogy mesterséges intelligencia írta.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A vita kirobbanását egy, az X-en hétfőn, szeptember 21-én egy „Balance ton Claude” nevű névtelen fiók által közzétett (forrás: francia) üzenet váltotta ki. „A Pangram szerint ezt a regényt szinte teljes egészében mesterséges intelligencia írta” – állítja a bejegyzés szerzője, hozzátéve, hogy a „kézirat” több részletét is lefuttatta a rendszeren, és „szinte mindig ugyanazt az eredményt kapta: 100 % MI”.

A fiók készítői szerint az amerikai Pangram eszköz „messze a legmegbízhatóbb MI-detektor”, „0,0041 %-os hamis pozitív aránnyal”.

A vád különösen érzékenyen érinti a 38 éves, haiti származású quebeci írót, akinek regényét több mint húsz nyelvre fordítják, és már felkerült a Goncourt, a Goncourt des lycéens, a Femina, a Médicis és a Renaudot díj előválogatott listáira.

A fikció Jonas, egy fiatal haiti történelem–földrajz szakos tanár amerikai földrészeken átívelő odüsszeiáját meséli el, akinek az erőszak és a bizonytalanság miatt kell menekülnie hazájából. A tavaly télen Québecben megjelent első regény előtt – amelynek frankofón európai kiadói jogait a Grasset vásárolta meg – Thélyson Orélien elsősorban verseket publikált.

„Pletykáktól” a „rasszista támadásokig”?

A Grasset kiadó eleinte azt hangoztatta, hogy nem tulajdonít jelentőséget ezeknek a „pletykáknak”. „Álhírekről van szó. (…) Ezek az eszközök, amelyek elvileg felismerik az MI-t, maguk is olyan MI-k, amelyek képesek azt állítani, hogy a Bibliát is mesterségesen írták” – mondta a kiadó képviselője a BFMTV-nek (forrás: francia) kedd reggel.

A jellegzetes sárga borítóiról ismert ház azt is hangsúlyozta, hogy az Amazonon tucatjával kínálnak MI által írt regényeket, de „egyik sem arat sikert”, mert „egyiknek sincs valódi egyedisége”. „Thélyson esetében éppen az ellenkezője igaz” – szögezte le a Vivendi-csoporthoz, azon belül Vincent Bolloré milliárdos érdekeltségébe tartozó Grasset.

Kedd kora estére azonban az ügy akkora hullámokat vetett, hogy a Grasset több szerkesztőségnek – köztük az Euronewsnak – sajtóközleményt küldött, amelyben magának a szerzőnek ad szót. Thélyson Orélien ebben azt írja, hogy az általa használt „ismétlések”, amelyeket az MI által generált szöveg jellegzetességeiként róttak fel neki, valójában egy „haiti és karibi irodalmi hagyomány” részei, saját poétikával.

Hozzáteszi, hogy „lehet vitatkozni a stílusomon, de az, hogy ezekből az eljárásokból az MI-re utaló bizonyítékot csinálnak, semmilyen kapcsolatban nincs az irodalomkritikával”.

Az író egyben köszönetet mondott azoknak az olvasóknak, akik „helyet adnak az életükben” a könyvének: „Egy olyan világban, ahol egyesek még mindig azt akarják először ellenőrizni, honnan jövünk, mielőtt meghallgatnák, mit mondunk, ez a fogadtatás mélyen megérint”.

Ugyanebben a közleményben a Grasset csapata megújítja az írót illető „abszolút bizalmát”, „szembehelyezkedve minden géppel és minden olyan kísérlettel, amely az örökre szabad írásokat mérni, szabványosítani vagy elhallgattatni próbálja”.

Az Euronews megkeresésére Thélyson Orélien nem kívánt reagálni. A Libérationnek (forrás: francia) ugyanakkor elmondta, hogy Franciaországba érkezése óta „számos rasszista támadás” érte.

MI és a „kreolizált” nyelv

Mielőtt a nagy médiumok felkapták volna, az ügy az X-en robbant be igazán. A „Balance ton Claude” első bejegyzése után számos internetező – angol nyelven is – kész tényként osztotta tovább a névtelen fiók vádjait; egyesek odáig mentek, hogy gúnyt űzzenek (forrás: francia) az irodalomkritikai közegből, amely szerintük „bedőlt, és nagyszerűnek talált egy stílust, amelyet nemcsak MI írt, de alapvetően középszerű és repetitív is”.

Mások szórakozásból Thélyson Orélien válaszközleményét is lefuttatták a Pangramen, azzal érvelve (forrás: francia), hogy az szintén „100 % MI”.

A vádak ugyanakkor szkeptikus reakciókat is kiváltottak.

„Nem értem, mi lenne a probléma abban, ha valaki 2026-ban MI-t használ egy könyv megírásához. Inkább az volna ostobaság, ha nem használná” – írja (forrás: francia) Jérôme Colombain újságíró. „A ghostwriterek mindig is léteztek. Ami végső soron számít, az a szerző felelőssége” – teszi hozzá ugyanebben a posztban.

Másfelől François Negroni (forrás: francia), aki saját bevallása szerint MI segítségével ír repülésről szóló könyveket, úgy fogalmaz, hogy az MI-detektorok „statisztikai szabályszerűségek alapján elemzik a szöveget: a szavak eloszlását, a szintaktikai szerkezetet, a mondatok ritmusát, a lexikai előrejelezhetőséget”. Szerinte Thélyson Orélien „nem fér bele” abba a sztenderd francia nyelvbe, amelyre ezek a szoftverek épülnek.

„Olyan franciául ír, amelyet a kritika egyöntetűen »kreolizáltnak« nevez: haitii kreollal, spanyollal, portugállal kevert, az oralitásból, aforizmákból és máshonnan érkező ritmusokból táplálkozó nyelv ez” – fejti ki, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy „nem tudja”, a regényt „teljes egészében vagy részben MI segítségével írták-e”.

Erre reagálva az író, Christophe Boutry (forrás: francia) úgy véli, „lehetséges”, hogy a Pangram Thélyson Orélien »kreolizált« stílusát érzékelte. „Azok a kutatások, amelyek elfogultságot mutatnak ki a nem anyanyelvi beszélőkkel szemben, más detektorokra, más verziókra, és főként az angolra vonatkoznak. Ez alapján nem lehet kijelenteni, hogy a Pangram 4 ezúttal a haiti franciát tévesztené össze egy gép által generált szöveggel.”

Meg kell jegyezni, hogy a közösségi médiában korábban is akadtak olvasók, akik az MI használatának gyanúját fogalmazták meg. Ilyen például Alphaleer a Babelión (forrás: francia). „Kár, hogy az egész könyvet… mesterséges intelligencia írta. Olyan, mintha szép lenne, de üres” – írta a felhasználó szeptember 12-én. „Az elbeszélő afféle árnyék, aki egyik állomásról a másikra, egyik határról a másik határra halad, anélkül hogy bármi pontos vagy kidolgozott lenne” – tette hozzá, kiemelve a regény „súlyos következetlenségeit”.

A Facebookon (forrás: francia) Fabrice Colin író „legalábbis elrettentő stílusbeli tikeket”, „fejezetvégi aforizmákat” és „bájos, de igencsak kétséges metaforákat” említ. Bár hangsúlyozza, hogy nem vádolja a szerzőt MI-használattal, és a Pangramról sincs véleménye, szerinte „olyan írástechnikai beidegződésekre mutat rá, amelyek ártanak a szövegnek”, és mindenkit arra biztat, hogy alkosson saját véleményt.

„Balance ton Claude” a kedélyek lehűtésére kér

Kedden a korábban alig ismert „Balance ton Claude” fiók rendkívüli láthatóságot kapott, és már több mint 6600 követőnél tart.

Késő este az öt emberből álló – a Radio France szerint ennyien állnak a név mögött – kollektíva újabb bejegyzésben arra kérte a felhasználókat, hogy „fogják vissza magukat Thélyson Orélien támadásakor”, elismerve, hogy „nem nulla az esélye annak, (…) hogy jóhiszemű”.

A csoport ezután igyekezett megmagyarázni a lépését: azt állítják, azért „jelezték ezt a könyvet”, mert „sikeres”, ugyanakkor elismerik, hogy a szerzőnek „bizonyos érdeme van abban, hogy sikerült koherens narratívát létrehoznia, amely sok olvasó tetszését elnyerte”.

Szerintük a „párizsi értelmiség még mindig alábecsüli az MI képességeit”, „nem vagy alig használja az LLM-eket” – vagyis a „nagy nyelvi modelleket” –, és nemigen járatos a LinkedInen sem. Ez magyarázza szerintük, hogy az irodalmi sajtó nem ismerte fel „a sztereotip fordulatokat”.

„Mi értelme, ha az alkotó átengedi a találmányát?”

A független lyoni könyvkereskedő, Gwilherm Perthuis azt mondja, távolról követi a vitát, és nem kíván állást foglalni.

„Nyilvánvalóan katasztrofálisnak tartanám, ha valaki adott esetben egy generatív MI-t kérne fel egy könyv megírására” – mondja az Euronewsnak a L'œil cacodylate könyvesbolt vezetője, hozzátéve, hogy ez „merőben ellentétes az én irodalmi alkotásról alkotott felfogásommal, amely szerint az a nyelvvel és a formával végzett sajátos, úttörő munka”.

Miközben szerinte a gép „archetípusokat hoz létre, meglévő átlagolt adatokra támaszkodva”, felveti a kérdést: „Miben segítheti az MI a feltalálást? És mi értelme az alkotó számára, ha a saját invencióját delegálja?”

A könyvkereskedő ugyanakkor árnyalja álláspontját, felidézve azokat a szerzőket, akik „az MI-re támaszkodnak a dokumentáció előkészítésében, kutatásaik felgyorsításában, még az írás megkezdése előtt, amikor összetett adatokhoz kell hozzáférniük”.

„Számomra ez az MI egyetlen valódi haszna: (…) képes szinte azonnali eredményeket adni több millió adat között, amelyeket nekünk évekbe telne önállóan feltérképezni.”

A „Balance ton Claude”-ügy megállítja-e a „C’était ça ou mourir” nagy irodalmi díjak felé tartó menetelését, vagy éppen ellenkezőleg: arra ösztönzi majd azokat, akik még nem olvasták, hogy maguk alkossanak véleményt?

A regény hírnevére gyakorolt hatás viszont gyorsan mérhető lehet. A Goncourt- és a Renaudot-díj nyerteseit november 3-án, a Médicis-díj másnapján jelentik be. November 4-én a Femina-díj zsűrije hirdeti ki döntését. Végül a Renaudot des lycéens és a Goncourt des lycéens díjat november 17-én, illetve 26-án, kedden és csütörtökön adják át.