Noha nem elnökválasztás zajlott, a Kongresszus republikánus tagjai - főként a szenátorok - Trump felelősségét emelik ki a pusztító bukásért.
Dühös republikánus szenátorok tértek vissza hétfőn Washingtonba, a kongresszusi és kormányzati ügyekre szakosodott The Hill beszámolója szerint. Sokan közülük jelöltválasztását, kiszámíthatatlan kampányát és kormányzását teszik felelőssé a múlt heti súlyos választási vereségért. A lapnak nyilatkozó politikusok, tanácsadók és pártstratégák szerint a kudarc felgyorsíthatja a távolodást az elnöktől a 2028-as elnökválasztás előtt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A The Hill legalább hét elveszített szenátusi mandátumról ír, egyik névtelen republikánus forrása pedig azt mondta: a veszteség végül akár kilenc szenátusi és több mint negyven képviselőházi hely is lehet.
Trump a jelölteket hibáztatja - Hogyan mondhat ítéletet Trumpról egy választás, amelyen nem is indult?
A választás éjszakáján azzal hárította el a felelősséget, hogy ő nem szerepelt a szavazólapon, máskülönben a republikánusok elsöprő győzelmet aratnak. Saját pártjában azonban sokan éppen fordítva látják: szerintük az elnök annyira magára vonta a negatív figyelmet, hogy a választók a helyi republikánus jelölteken keresztül neki üzentek.
Az amerikai időközi választás jogilag nem bizalmi szavazás az elnökről. A választók a képviselőház mind a 435 mandátumáról és a szenátusi helyek nagyjából harmadáról döntenek. Az eredmény önmagában nem rövidíti meg az elnök hivatali idejét, és a kongresszusi többség elvesztése sem jár a kormány automatikus távozásával.
Politikailag viszont ez az első országos lehetőség arra, hogy a választók az elnökválasztás után két évvel értékeljék a kormányzás eredményét. Ha elégedetlenek az árakkal, a gazdasági kilátásokkal, egy háborúval vagy az elnök magatartásával, az ellenzéki jelölt támogatásával fejezhetik ki tiltakozásukat. Mások azzal büntethetik a kormánypártot, hogy egyszerűen otthon maradnak.
Ez nem jelenti azt, hogy minden elveszített mandátumért személyesen Trump a felelős. A jelöltek alkalmassága, a helyi ügyek, a részvétel és az adott évben megválasztandó szenátorok államainak politikai összetétele is számít. A történelmi tapasztalat ugyanakkor egyértelmű: az elnök pártja az időközi választásokon rendszerint képviselőházi helyeket veszít. A republikánus vita ezért most arról szól, mennyiben volt elkerülhetetlen a félidős visszaesés, és mennyivel súlyosbította azt maga az elnök.
A The Hill forrásai szerint az elnök több fontos szenátusi versenyben olyan jelöltet támogatott, akinek könnyebb volt megnyernie a republikánus előválasztást, mint később megszólítania a teljes választóközönséget.
Például a kulcsfontosságú Texasban John Thune szenátusi republikánus vezető és munkatársai hónapokon át próbálták rávenni Trumpot, hogy John Cornyn hivatalban lévő szenátort támogassa Ken Paxton állami főügyésszel szemben, vagy legalább maradjon semleges. Trump mégis Paxton mögé állt, aki végül elveszítette a novemberi választást.
Whit Ayres republikánus közvélemény-kutató szerint különösen az észak-karolinai, dél-karolinai és texasi vereség miatt nagy az elégedetlenség a szenátorok között. Úgy látja, Trump a következő két évben is a párt vezetője marad, de a kívánságainak automatikus teljesítése véget érhet.
A republikánus vezetők a kampányt az adócsökkentésekre és a megélhetési kérdésekre akarták építeni. ezzel szemben Trump rendszeresen a Fehér Ház bálterméről, washingtoni kulturális intézményekről, egy golfpályáról és a Lincoln-emlékmű előtti nagy medencéről szóló vitákba bonyolódott.
Sokan a sajtóval való teljesen felesleges konfliktusait emlegetik az együttműködés helyett, és ezek a konfliktusok elterelték a figyelmet azokról az intézkedésekről, amelyekkel a jelöltjeik kampányolni szerettek volna.
Az elnök egy kétpárti lakhatási törvényjavaslat jelentőségét is lekicsinyelte, miközben a republikánus vezetők azt próbálták bemutatni, mit tesznek a lakhatás megfizethetőségéért. Trump inkább a választási szabályok szigorítását célzó SAVE America Act elfogadását sürgette, amelyhez nem volt meg a szükséges szenátusi támogatás.
Tényleg csak Trump a lenne hibás?
A vereséget túlzás volna kizárólag Trump számlájára írni. Az időközi választáson önálló jelöltek versenyeztek, akiknek saját teljesítményükért, kampányukért és helyi beágyazottságukért is felelősséget kell vállalniuk. Az elnök korábbi szavazótábora nem automatikusan mozgósítható pártvagyon: azokat is meg kell győzni a részvételről, akik Trumpra szívesen szavaztak, de egy republikánus képviselő- vagy szenátorjelölt kedvéért már nem feltétlenül mennek el voksolni. A vereség értékelésekor ezért azt is vizsgálni kell, mennyire tudtak a jelöltek építeni erre a bázisra, és közben megszólítani a győzelemhez szükséges független, mérsékelt választókat.
Trump személyes kampányaktivitását nehéz elvitatni: számos helyszínre elutazott, nagygyűléseken, jelöltbemutatókon és adománygyűjtő rendezvényeken igyekezett mozgósítani a republikánus szavazókat. Az elnöki hivatal összesítése szerint a választási hajrában, október 1. és november 1. között harminc rendezvényen vett részt húsz államban. Magas életkora ellenére volt olyan nap, amikor két különböző államban is fellépett: október 14-én Arizonában és Montanában, november 1-jén pedig Iowában és Kansasben mozgósította a választókat.
Trump szerepe a kampány pénzügyi hátterének megteremtésében is jelentős volt: adománygyűjtő ereje és támogatói hálózata révén a hozzá kötődő, republikánus jelölteket segítő szervezetek hatalmas összegeket halmoztak fel. Az elnök október végén azt állította, hogy a választás napjáig több mint 400 millió dollárt fordítanak a kongresszusi többség megőrzésére. Ez azonban nem egyszerűen a pártkasszába befizetett pénzt jelentette, hanem részben a jelöltek mellett önállóan kampányoló külső szervezetek kiadásait.
A Fehér Ház a vereség után azzal védekezett, hogy az elnök több erőfeszítést tett a győzelemért, mint egyes jelöltek saját magukért. A vita ezért elsősorban nem arról szól, hogy Trump eleget kampányolt-e, hanem arról, hogy fellépéseivel, üzeneteivel és politikájával mennyire tudta a párt törzstáborán kívüli választókat is megnyerni.
Trump tekintélyének egyik alapja eddig az volt, hogy támogatói szerint ő tudja győzelemre vezetni a republikánusokat. Ha saját politikusaik arra jutnak, hogy az elnökhöz való feltétlen igazodás mandátumokba kerül, több okuk lesz az önállósodásra.
Saját jelöltjeit gyengítette?
Republikánus munkatársak szerint Trump azzal is ártott pártjának, hogy folyamatosan saját szenátorait támadta a választási törvény elakadása miatt.
Az elnök a filibusterként ismert szenátusi eljárási akadály eltörlését követelte. Enélkül a jogszabály előre mozdításához hatvan szavazatra lett volna szükség, amelyet a republikánusok nem tudtak összegyűjteni. A bírálók szerint a választók ebből azt is hallhatták, hogy még a republikánus elnök szerint sem végzik megfelelően a munkájukat a republikánus szenátorok.
A kampánypénzek felhasználása miatt is nőtt az elégedetlenség. A The Hillnek nyilatkozó pártmunkatársak szerint Trump politikai szövetségesei túl sokáig vártak a rendelkezésükre álló több százmillió dollár elköltésével. Mire az utolsó hetekben nagy összegeket irányítottak a versenyekbe, a televíziós hirdetések már drágábbak voltak, így ugyanannyi pénzből kisebb hatást lehetett elérni. Így például Elon Musk, aki rekordösszegű támogatást nyújtott, annak mintegy felét egyszerűen elvesztette, vagy érdektelen témákra fordította.
A Fehér Ház ezzel szemben azt állította, hogy a jelöltek nem dolgoztak olyan keményen saját eredményeik bemutatásán, mint az elnök. A New Hampshire-i szenátusi versenyben vereséget szenvedő John Sununu az elhúzódó iráni konfliktust és a Trump család üzleti ügyeiről szóló híreket nevezte meg veresége okai között.
Érvelése szerint Trump a szükségtelen, véget nem érő háborúk elkerülését ígérte, majd megtámadta Iránt, és az Egyesült Államok továbbra sem tudott kilépni a konfliktusból. Téms lett az is, hogy az elnök gázai béketerve sem vált be, mert a lakosság tovább szenved és a Hamász lefegyverzésére sem került sor.
Trump A washingtoni összefonódások felszámolását is ígérte, miközben Sununu szerint a választók azt látták, hogy az elnök vagy családja sorra jelenik meg különböző üzletek körül. A The Wall Street Journalban megjelent véleménycikkében úgy fogalmazott: Trump félreértette a 2024-ben kapott felhatalmazását. Szerinte a választók a kereskedelmi kapcsolatok átalakítását akarták, de önkényes vámokat és magasabb árakat kaptak. Biztonságos határokat és nyugodt utcákat vártak, a bevándorlási fellépés azonban túlment azon, amire felhatalmazást adtak.
Ezek politikusi értékelések, önmagukban nem bizonyítják, hogy egy-egy intézkedés hány szavazatot vitt el. Azt viszont jelzik, hogy a republikánus oldalon már a Trump által kijelölt politikai irány helyességét is vitatják.
Irányt vált az elnök?
Első személyi döntése inkább az eddigi politika folytatását jelzi. Trump pénteken bejelentette, hogy a távozó Susie Wiles helyére a veszett hírű Stephen Millert nevezi ki a Fehér Ház kabinetfőnökének, aki az elnök keményvonalas bevándorláspolitikájának egyik meghatározó alakja. Előléptetése különösen érzékeny döntés egy olyan választás után, amelyen a The Hill beszámolója szerint a latin-amerikai származású választók jelentősen a demokraták felé fordultak, főként Texasban.
Marlin Stutzman republikánus képviselő a CNN-nek azt mondta: ilyen vereség után embereket kellene leváltani, nem előléptetni. Thom Tillis republikánus szenátor pedig súlyos hibának nevezte Miller kiválasztását.
A kinevezés arra utalhat, hogy Trump elsősorban leghűségesebb támogatóit akarja maga mellett tartani. A következő választásuk miatt aggódó republikánus politikusoknak viszont azt kell mérlegelniük, hogy ugyanez az irány segíti vagy veszélyezteti saját politikai túlélésüket.
Mennyire gyengülhet meg Trump?
A választási vereség nem veszi el az elnök vétójogát vagy a végrehajtó hatalomból eredő széles jogosítványait. A kongresszusi többség elvesztése azonban megnehezítheti törvényei elfogadását, élesebb költségvetési alkukat és erősebb parlamenti ellenőrzést hozhat.
Mindez még nem jelent szakítást. Trump továbbra is erős a republikánus törzsszavazók között, így a vele szembeforduló politikusok egy későbbi előválasztáson súlyos árat fizethetnek.
A 2028-ra készülő pártnak azonban egyre nehezebb elkerülnie a kérdést: az elnök politikájának folytatásával szerezheti vissza az elveszített választókat, vagy éppen ahhoz kell eltávolodnia Trumptól?