Braga Portugália harmadik legnagyobb városa, de csak idén áprilisban nyílt meg első kortárs művészeti múzeuma, a MUZEU, amely a pillanat megélésére és gondolkodásra ösztönzi a látogatókat.
Egy forradalmi jelszavakat hirdető tüntetés szolgált inspirációként a MUZEU, Braga portugál város új kortárs művészeti múzeuma számára.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Jelmondata, „Be realistic, demand the impossible (forrás: angol)” (Légy realista, követeld a lehetetlent), közvetlenül Gérard-Aimé híres fotójából ered, amely az 1968. májusi párizsi zavargások idején készült: a képen a Pont de Neuilly egyik falára fújt graffitit örökítette meg, rajta a „Soyez réalistes, demandez l’impossible” felirattal.
„1968 májusa a felszabadulás időszaka volt egy olyan országban, amely nem annyira politikai, inkább a mozgásszabadságot kereste: a kor társadalmi és erkölcsi falait akarta áttörni” – mondta a MUZEU alapítója, José Teixeira az Euronews Culture-nek.
„Napjainkban a ’68-as május egy új változatát éljük – erkölcsi, társadalmi és etikai értelemben is. Olyan felszabadulásról van szó, amely megnyit bennünket, a közösséget más közösségek felé, és a közösségi élet felé. Mert ma, ebben a korszakban, különösen Portugáliában, a meritokráciát és az individualizmust értékeljük. Szükség van egy új vitára a közösségekről, arról, miként lehet a megértést és az együttérzést az asztalra tenni, hogy azokon keresztül lehessen megoldást találni.”
100 műalkotás 84 művésztől, öt emeleten
José Teixeira, a MUZEU alapítója egyben a dstgroup vezérigazgatója (CEO), amely Portugália egyik vezető ipari vállalata. A Forbes (forrás: angol) szerint Teixeira a 35. leggazdagabb ember az országban.
Öt emeletet és mintegy 3000 négyzetméternyi kiállítóteret bejárva gyűjteménye több mint száz műalkotást fog össze 84 alkotótól – közülük 45 portugál, 39 pedig külföldi. Összesen 16 ország képviselteti magát, 57 férfi és 27 női művésszel.
Mások mellett Teixeira gyűjteményében szerepel Pablo Picasso, Alex Katz, Artur Lescher, Candida Höfer, Nan Goldin és Eduardo Batarda munkája is.
Anselm Kiefer alkotásainak külön galériát szenteltek.
A fotográfia különösen fontos helyet foglal el a gyűjteményben, Teixeira egyik nagy szenvedélyét tükrözve. Ahogy ő fogalmaz: „A fotó megörökíti a pillanatot anélkül, hogy elvenné azt.”
Olvasni, gondolkodni és közösségben élni
Teixeira immár négy évtizede szenvedélyes gyűjtő, vállalata bragai kampusza tele van monumentális művészeti alkotásokkal, könyvtárakkal és sportlétesítményekkel, amelyeket a munkatársai szabadon használhatnak.
Óriási vagyonával és az abból fakadó kiváltságokkal együtt Teixeira saját magát dolgozó emberként írja le, aki példamutatással szeretne vezetni.
„Simone Weil francia filozófus volt, Franciaországban élt a náci megszállás idején. A munkáról akart írni, ezért felhagyott az egyetemi oktatással, jelentkezést küldött a Renault-hoz, és ott dolgozott sajtógépen, majd marógépen” – meséli Teixeira.
„Később, miután ott dolgozott, könyvet írt a tapasztalatairól. Ha a munkáról akar beszélni az ember, tudnia kell, hogyan kell végezni, és Simone Weilhez hasonlóan a valódi kérdéseket kell feltennie. Ez az irodalom, a költészet, a művészetek – mindannak, amiről beszéltem – igazi jelentősége. A költők metaforákon keresztül szólnak, én pedig az általam összegyűjtött műalkotásokon keresztül.”
Teixeira szívesen tekint magára úgy, mint a jelzőemberre, aki irányt mutat azoknak, akik vele és neki dolgoznak – hogy olvassanak, járjanak múzeumokba, gondolkodjanak, és átgondolják, miként lehet közösségben élni.
Olyan törékeny, mint az emberek, akiket megöl
A múlt csütörtökön megnyílt új MUZEU-kiállítás egyik meghatározó eleme Elias Nafaa libanoni–kanadai művész Handle with care című munkája. A mű 300, kézzel öntött üvegből készült fegyverreplikából áll, amelyek a mai fegyveres konfliktusokban használt eszközeket idézik; idén első alkalommal a The Québec City Biennálén mutatták be.
Nafaa számára a Handle with care a pusztítás eszközeit szemlélődésre szánt, finom tárgyakká alakítja át: „Olyan nagyon törékeny anyagból akarom elkészíteni őket [a fegyvereket], hogy ugyanolyan törékenyek legyenek, mint azok, akiket elpusztítanak” – mondja az Euronews Culture-nek.
„Meg akartam fordítani az erőviszonyokat: ne ők nézzenek le rám, hanem én nézzek le rájuk. Le akartam kicsinyíteni őket, hogy ne tűnjenek olyan erősnek, hatalmasnak és pusztítónak, mint amilyenek valójában. Ez lett annak a munkának a kiindulópontja, amelyet itt lát” – teszi hozzá Nafaa.
„2025 végéig 18 000 fegyvert vetettek be, és azt hiszem, mára már több mint 20 000-et használtak Libanon ellen az izraeli hadsereg részéről. Amint itt látja, ebből 300 darab szerepel a kiállításon. Hat típust választottam ki, amelyeket kutatásaim és azonosításom alapján gyakoribbnak találtam.”
„Ezek használatának gyakorisága ebben a térben arányos azzal, ahogy a valóságban alkalmazták őket: például a kisebbeket, amelyeket gyakrabban használnak, itt is többször látja, míg a nagyobbak, amelyeket ritkábban vetnek be, kevesebbszer jelennek meg ebben a térben.”
A látogatóknak érdemes tudniuk, milyen nehézségek árán tudta Nafaa eljuttatni művét a kiállításra: a szállítmányt több mint két hétig visszatartották, egészen a megnyitó előestéjéig.
Nafaa ironikusan megjegyzi: miközben a valódi fegyverek – akár legálisan, akár illegálisan – gyorsan és viszonylag szabadon járják a világot, az ő műalkotását jóval hosszabb ideig tartották vissza.
„Handle with Care” a MUZEU Abrir Abril című nyitóprogramjának része, a kiállítás 2026. október 31-ig látogatható.