Loader
Hirdetés

„Nem bánom, ha koldulni kell”: a Volta esély sokaknak

A Guarda à Casa civil mozgalom tagjai, Ota, Portugália, 2026. augusztus 24.
A Guarda à Casa civil mozgalom tagjai, Ota, Portugália, 2026. augusztus 24. Szerzői jogok  Nelson Mota (Guarda à Casa)
Szerzői jogok Nelson Mota (Guarda à Casa)
Írta: Lina Ferreira
Közzétéve: A legfrissebb fejlemények
Megosztás Kommentek Kövesse az Euronewst a Google-on
Megosztás Close Button

Portugáliában az áprilisban bevezetett Volta műanyagpalack-visszaváltó rendszer már adománygyűjtésre is szolgál: fiatalok így támogatnak jótékonysági és civil szervezeteket, miközben próbálják megvalósítani nyári álmaikat.

Ariela és Alice nővérek már korábban is használták a Volta rendszert, hogy kiegészítsék a zsebpénzüket. Június 10-e óta azonban mindennapi feladattá vált, amelybe bevonták a Vila do Conde-i társasházat is, ahol élnek.

HIRDETÉS
HIRDETÉS

„Kis leveleket írtak, én pedig kinyomtattam ezeket a leveleket a projektjükkel és azzal az időponttal, amikor mennek a zsákot felvenni” – magyarázza az édesanyjuk, Karina Lauro, aki 2024 elején érkezett Portugáliába Rio de Janeiróból.

„Leteszik a zsákot az ajtó elé, és minden nap este kilenckor visszamennek érte, hogy elhozzák az üvegekkel teli zsákot – amikor van mit elhozni.”

Az üres palackokat ezután pénzre váltják. A cél egyértelmű: jövő júniusig 120 ezer palackot szeretnének összegyűjteni, ami fejenként összesen 6 ezer eurót jelentene.

A tízéves Alice egy háromhetes csereprogramra szeretne Dél-Koreába utazni. Tizenhárom éves nővére, Ariela szintén csereprogramról álmodik, ő azonban az Egyesült Államokba készülne.

A lányok találták ki, hogy a Volta rendszerrel gyűjtsenek pénzt, és bevonják a szomszédokat is, miután az anya figyelmeztette őket, hogy csak az otthoni palackokból nem fog összejönni a szükséges mennyiség.

**„**Nagyon kevés volt, nem? Hiszen csak az itthoni üvegekről volt szó” – mondja Karina Lauro. „Ha csak mi magunk gyűjtöttünk volna, egyszerűen nem ment volna.”

„Mi nem szedünk semmit a szemétből”

A Volta bevezetésével a legfeljebb háromliteres műanyag palackokra 10 centes betétdíj került. Ezt az összeget vissza lehet kapni, ha a palackokat visszaviszik.

A visszaváltást szupermarketekben felállított automaták (forrás: portugál) végzik, amelyek egy blokkot adnak, ezt pedig kedvezményre vagy készpénzre lehet váltani. Mostanra más, nagy forgalmú helyeken is megjelentek kioszkok, illetve olyan pontok, ahol nagy mennyiségű palackot lehet leadni.

Ezt a rendszert a SDR Portugal működteti, és Portugália így reagált az Egyszer használatos műanyagokról szóló irányelvre (DSUP), amely előírja, hogy 2029-ig a betétdíjas palackok 90 százalékát vissza kell gyűjteni. Az irányelv lehetővé teszi, hogy az uniós tagállamok betétdíjrendszereket hozzanak létre e cél elérésére.

Portugáliában a rendszert áprilisban vezették be. Miközben a fogyasztók még szokták, sorra érkeztek a hírek felborogatott kukákról és szétdobált szemétről azoktól, akik palackokat kerestek. Lisszabonban több lakó és kerületi tanács (forrás: portugál) is panaszkodott a közterületek tisztaságának romlására. Július végén a PSP, a portugál rendőrség előállított egy férfit (forrás: portugál), aki kukákat borogatott fel, és akit „szemétbányásznak” neveztek.

Ez a helyzet nem teljesen új. A Portugál Környezetvédelmi Ügynökség (APA) elnöke, José Pimenta Machado egy tavalyi, az Euronewsnak adott interjúban a rendszerhez kapcsolódó lehetséges környezeti kockázatokról beszélt. A riport felidézte azt is, hogy Németországban, ahol 2003 óta működik a rendszer, gyakori, hogy hajléktalanok a szemétben turkálnak palackok után.

Ám nem mindenki hajléktalan vagy jövedelem nélkül élő, aki palackokat gyűjt. Vannak, akik így próbálnak egy kis pluszpénzhez jutni, és néhány fiatal számára igazi nyári kihívássá vált a dolog.

Egy ilyen példa két fiúé, akik egy loulei tengerparti büfében dolgoznak. A Rádio Renascençának adott interjújukban hangsúlyozták, hogy „nem járnak »a szemétben kotorászni«” (forrás: portugál), egyszerűen csak a munkájuk során amúgy is összeszedett palackokat viszik el a Volta-automatákhoz.

Karina Lauro számára nem ismeretlen jelenség, hogy egyesek a szemétből szedik össze a palackokat, sőt „vannak, akik így próbálnak valamennyi jövedelemhez jutni”. Az ő lányai azonban szintén nem mennek a szemétbe.

**„**Nem, mindig adományként kapjuk. Mi semmit nem szedünk ki a szemétből” – magyarázza az anya. „Ráadásul nem is járjuk az utcákat, hogy gyűjtögessünk, hanem egyenesen az emberek otthonaiba megyünk.”

Ez egyben környezetvédelmi projekt is, amely a szelektív gyűjtést segíti, és már egy másik, Alice-hoz kapcsolódó álomra is tekintettel van: hogy egyszer a Harvardon tanulhasson.

„A mögöttes cél az, hogy valóban elérjék ezt az újrahasznosítási számot, hogy ez Alice számára egy környezeti projektként is számítson” – magyarázza az anya, felidézve az észak‑amerikai egyetemek felvételi szempontjait.

A bifanáktól a macskákig

António Casa Branca a Gatil Original (forrás: portugál) nevű menhely tulajdonosa Vendas Novasban; ez főként idős, beteg és sérülékeny macskákat fogad be. Körülbelül másfél hónapja állt elő egy ötlettel: partnerségeket köt városi vállalkozásokkal.

A partnervállalkozások az üres palackokat a menhelynek adják, amely visszaváltja őket, és a kapott pénzt az állatok eledelére fordítja.

**„**Vendas Novasban rengeteg bifanás étkezde van, és megpróbáltunk olyan együttműködést kialakítani, hogy hetente elhozzuk tőlük azokat a zsákokat, amelyeket a szelektív hulladékból – a műanyag palackokból és dobozokból – össze tudnak gyűjteni” – magyarázza. „Ezután elvisszük az automatához, beváltjuk blokkokra, majd a szupermarketben ezekért pástétomot veszünk.”

Az első próbálkozásnál máris egy bifanás vendéglő adománya megtöltötte a furgont.

„Az egyik bifanás hely tulajdonosa telepakolta a furgonomat másfél literes és kisebb, palackokkal teli zsákokkal. Tele lett az autó, és nagyjából 50 euró jött ki belőle” – meséli António.

A menhelynek már öt partnere van, köztük egy cukrászda is, sőt egy könyvelőiroda is jelezte, hogy szívesen felajánlja a dolgozók által elhasznált palackokat. António Casa Branca terve az, hogy munkája végeztével minden nap végigjárja ezeket az üzleteket.

„Számomra ez aranyat ér. Nem okoz gondot, ha kérnem, könyörögnöm kell” – mondja.

„Ha pedig minden étteremtől sikerülne hetente 50 eurót összegyűjteni, három‑négy étteremtől már ki tudnánk fedezni az állatok etetését.”

És nagyjából ez is történik. Jelenleg António Casa Branca a körülbelül 40 macska teljes takarmányát ebből tudja megvásárolni. Más költségekre – például az állatorvosi számlákra és a gyógyszerekre – azonban továbbra sem elég.

Ha valaki a Volta automatákba dobja a palackokat, már most is van lehetőség arra, hogy az összeget jótékonysági szervezetnek utalja (forrás: portugál). A Volta honlapja példaként a Portugál Tűzoltó Liga, a Cáritas, a Környezetvédelmi Liga vagy a Portugál Állatvédelmi Liga nevét említi. Hogy mely szervezetek közül lehet választani, az az adott automatától függ.

Vannak azonban szervezetek, amelyek még tovább mentek a gyűjtésben: arra kérik az adományozókat, hogy hozzák be a visszaváltó blokkokat, vagy akár magukat a palackokat is, és ők vállalják, hogy elviszik azokat a gyűjtőpontokra.

António Casa Branca olyan éttermekkel is találkozott, ahol most a dolgozóknak adják oda a palackokat, illetve ahol a palackok olyan munkatársakhoz kerülnek, akik nehéz helyzetben vannak. Vajon a Volta-palackok az új műanyag kupakok lettek?

„A kupakok korábban olyan embereknek segítettek, akik a gyermekük kezelésére gyűjtöttek, és kupakokat kaptak ehhez” – magyarázza. „Az emberek a kupakokat adományként a menhelyre hozták, mi pedig nem tudtuk ezeket hasznosítani. Semmilyen előnyünk nem származott belőlük, egyszerűen csak összegyűjtöttük, majd továbbadtuk azoknak, akiknek szükségük volt rá.”

„Most, a dobozokkal viszont közvetlen. Szívesen átvesszük őket, tele zsákokkal visszük a dobozokat, és pénzre válthatjuk. Pluszmunkát jelent, de megéri” – összegzi.

„Nem hagyhatjuk ezt veszni”

Augusztus eleje óta gyűjtőláda áll az Ota településrészi önkormányzatnál, Alenquerben, Lisszabon környékén, ahová a lakók elhelyezhetik az üres műanyag palackokat. A telep központjában egy ezerliteres konténer is megjelent erre a célra. A konténer néhány nap alatt megtelt palackokkal.

„Mivel nagy az érdeklődés, azon gondolkodunk, hogy még két konténert felállítunk, a település két végében egyet-egyet” – magyarázza Nelson Mota.

Nelson Otaban nőtt fel, és ma is szorosan kötődik a falujához. Tagja a Guarda à Casa nevű civil mozgalomnak (forrás: portugál), amely célul tűzte ki, hogy felújítja az Ota-hegység erdészeinek egykori szolgálati lakását.

„Úgy döntöttünk, hogy tennünk kell valamit, nem hagyhatjuk, hogy ez az épület végleg tönkremenjen” – magyarázza. „Ha az illetékes hatóságok nem tudnak eljutni idáig – ami érthető is, hiszen az idei özönvízszerű esők miatt a városok nem tudnak bizonyos projekteket támogatni.”

Innen jött az ötlet, hogy a Volta palack-visszaváltó rendszerét használják pénzgyűjtésre.

„A Volta könnyű módja annak, hogy némi pénzt szerezzünk. Nem hatalmas összegekről van szó, de elegendőről ahhoz, hogy néhány rendezvényt elindítsunk.”

A konténerek mellett a csoport számíthat a helyi szabadidős és sportegyesület együttműködésére is, amely a bárjában keletkező palackokat adományozza. A civil csoport tagjai a barátaiknál és a munkahelyükön is gyűjtik a palackokat, majd maguk váltják vissza azokat egy Volta-automatánál.

„Tegnap például én magam is leadtam egy adag palackot, 11,60 euró lett belőle. Vagyis 116 palackot adtam le, amelyek nem foglaltak sok helyet az autóban, és gond nélkül lett belőle 10 euró fölötti összeg. Szerintem megéri, nem?” – mondja Nelson Mota az Euronewsnak.

A kezdeményezés sikere nem lepte meg Nelson Motát:

„Természetes, hogy jó fogadtatásban részesülünk. Otában az emberek az ilyen kezdeményezéseknél mindig igyekeznek segíteni. Ilyenek az ott élők” – fogalmaz.

„Nem gondoltam, hogy ekkorára nő”

Ariela és Alice projektje szintén sikeres, főleg a közösségi médiának köszönhetően. A „Sonho na garrafa” (Álom a palackban) oldalakon elmagyarázzák a gyűjtés menetét, és folyamatosan beszámolnak arról, hány palackot sikerült már összeszedniük.

„Szerettem volna létrehozni ezt az oldalt, és bemutatni a projektet, hogy minél több emberhez eljusson, és hogy a lánya jövője szempontjából is dokumentálva legyen” – mondja Karina Lauro, utalva gyermeke egyetemi álmára. „Nem gondoltam volna, hogy ekkora visszhangja lesz, mert az emberek elkezdték a szívükön viselni az ügyet.

A Instagram‑profilnak (forrás: portugál) már több mint 12 ezer követője van, a TikTokon (forrás: portugál) pedig több mint 250 ezer kedvelést gyűjtöttek. Így egyre többen küldenek nekik biztató üzeneteket, és szeretnének hozzájárulni a projekthez, köztük külföldön élők is.

„Amikor az internet elkezdte látni őket, az emberek palackokat, illetve a palackok visszaváltásából származó pénzt is fel akarták ajánlani” – meséli az anya, hozzátéve, hogy csak olyan adományt fogad el, amely palackok visszaváltásából származik.

„Van egy hölgy Írországból, aki minden héten küld pénzt. Ott Írországban 25 cent (egy palack), ő ott váltja vissza, és az összeget elküldi a gyerekeknek.”

Újabb lökést adtak a projektnek azok az éttermek, amelyek szintén csatlakozni akartak. Maga az édesanya járja végig őket, és hetente egyszer gyűjti össze a palackokat.

Augusztus közepéig több mint 5300 palackot és 537 eurót gyűjtöttek össze.

**„**Most pedig egyre több üzenet érkezik más éttermektől is, amelyek szintén segíteni szeretnének. Így az éttermek csatlakozásával valószínűleg meg fog duplázódni ez a mennyiség.”

Ugrás az akadálymentességi billentyűparancsokhoz
Megosztás Kommentek Kövesse az Euronewst a Google-on

kapcsolódó cikkek

Feltartóztatható-e az óceánokba áramló, gigantikus mennyiségű műanyagszemét?

„Nem bánom, ha koldulni kell”: a Volta esély sokaknak

A túlélést jelenti az illegálisan kitermelt homok a Zöld-foki-szigeteken