Az éghajlati eseményekkel tarkított nyár után a klímaválságra adott politikai válasz igen visszafogottnak, a franciák elvárásaihoz képest elégtelennek tűnik – derül ki több, az Euronewsnak nyilatkozó szakértő véleményéből.
Gigantikus tüzek Gironde megyében, a Landesben és a Var megyében. Az egész országban egymást érő hőhullámok. Súlyos aszály, amely komolyan sújtja a mezőgazdaságot. Az idén nyáron Franciaországot keményen próbára tették a természeti erők.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Már a múlt télen is hónapokon át egymást követték a frontok és viharok (Goretti, Ingrid, Nils, Pedro), amelyek jelentős áradásokat okoztak Franciaország-szerte.
Alig néhány hónappal a következő elnökválasztás előtt a környezeti kérdések várhatóan minden korábbinál nagyobb teret kapnak a politikai vitában. A téma, amelyet történetileg a baloldal hordozott, mára megkerülhetetlenné vált, és arra készteti a jobboldalt és a szélsőjobboldalt, hogy maguk is foglalkozzanak vele.
Hiszen ma „az elmaradások és a helyzet súlyossága miatt Franciaországnak már nincs választása: alkalmazkodnia kell, méghozzá gyorsan” – figyelmeztet a Réseau Action Climat nevű egyesület, amely megkérdőjelezi az egymást követő kormányok tevékenységét, mert azok „nem hozták meg a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy az országot a klímaváltozás hatásaihoz igazítsák”.
Pedig már évek óta érkeznek a figyelmeztetések. A Giec (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) már 2013-ban leszögezte, hogy „a klímarendszer felmelegedése egyértelmű, és az 1950-es évektől kezdve számos megfigyelt változás példátlan az elmúlt évtizedek, sőt évszázadok tükrében”.
A jelentés azt is kiemelte: „az 1983 és 2012 közötti évek alkotják feltehetően azt a 30 éves időszakot, amely az északi féltekén az elmúlt 1400 évben a legmelegebb volt”.
Valóságtól elszakadt politikusok
Egyre több állampolgár számára válik ez kulcskérdéssé. Az augusztus 24-én, hétfőn közzétett felmérésében (forrás: francia) az Ipsos azt állapítja meg, hogy a franciák 64 százaléka érzett „szorongást vagy félelmet” szerettei egészsége, és 48 százalékuk a saját egészsége miatt a 2026-os nyár során.
A közvélemény-kutató intézet azt is jelzi, hogy a franciák „elsősorban az államtól várnak megoldásokat”: a megkérdezettek 79 százaléka szeretné, ha a hatóságok intézkedésekkel segítenék a lakosságot a hőhullámokkal való megküzdésben.
Egy tavaly közzétett Ademe-tanulmány szerint 6,3 millió francia szenved közepes mértékű ökoszorongástól, vagyis olyan kezdeti tünetektől, amelyeket nem szabad hagyni elmélyülni. „2,1 millióan nagyon erős ökoszorongást élnek át, intenzív és krónikus tünetekkel”, és „közülük 420 000 ember mentális egészsége valódi veszélyben van” – pontosította a tanulmány (forrás: francia).
Csakhogy a politikusok nem feltétlenül hallják meg a hangjukat. „A legtöbb párt és az elnökválasztás jelöltjei láthatóan nincsenek tisztában a mindennapi valósággal, amely a franciákat súlyosan érinti” – mondja Anne Bringault, a Réseau Action Climat programigazgatója az Euronewsnak.
„Az emberiség és a biodiverzitás számára példátlan kihívással állunk szemben; a hőhullámok okozta számos halálesettel, a gazdasági veszteségekkel – különösen a gazdálkodóknál –, a tűzvészekben leégett otthonokkal és a kiszáradt természettel szemben a politikai válasz rendkívül visszafogottnak tűnik, és egyáltalán nem felel meg a franciák elvárásainak, illetve a klímaváltozás kézzelfogható hatásairól alkotott képüknek” – teszi hozzá.
A France Inter (forrás: francia) keddi műsorának vendégeként Jean-Marc Jancovici, a Shift Project nevű elemzőközpont alapítója és elnöke még keményebben fogalmazott: szerinte a politikai osztály „egyfajta tagadásban él” a klímaváltozással szemben.
Eltussolt okok
Hasonlóan látja a helyzetet Eva Morel, a QuotaClimat egyesület főtitkára is. „Az az érzésünk, hogy a választások olyan pillanatok, amikor az ökológia nehezen talál utat magának” – mondja az Euronewsnak, majd megpróbálja megmagyarázni az érdektelenség okait. „Valójában őket magukat sem ösztönzik arra, hogy megértsék a problémát, és ambiciózus javaslatokkal álljanak elő, hiszen a média általában kedvezően fogadja a nyilatkozataikat ebben a témában.”
Még tovább megy. „Különösen azért nem remélhetünk érdemi vitát a témáról, mert amikor klímakatasztrófák következnek be, kizárólag a tényekről beszélünk, és nem próbáljuk megérteni a mélyebb összefüggéseket, vagyis egyszerre az okokat és azokat a strukturális megoldásokat, amelyekkel orvosolni lehetne a helyzetet” – hangsúlyozza Eva Morel.
Példaként a 2026-os nyár eseményeit hozza fel, amelyek olyan vitákat indítottak el, amelyek „főként a tényekre, és nem feltétlenül a magyarázatokra” fókuszáltak. „Vagyis például többet beszéltünk a klímáról – ami némiképp kényszerű –, de jóval kevesebbet a fosszilis energiáról” – jegyzi meg. „Ebből következően aligha várható, hogy a különböző jelöltek javaslatai meggyőzőek legyenek a probléma gyökerének kezelésére” – folytatja a szakértő.
A politikusok... politizálnak
„Ki az a jelölt, aki programja középpontjába állítja, hogy a világ meg fog változni? Senki” – vág oda Jean-Marc Jancovici. Szerinte a következő elnökválasztás potenciális vagy már bejelentkezett jelöltjeinek programjai nélkülözik a koherens környezetvédelmi intézkedéseket. „Mindenütt ellentmondásokba ütközünk” – teszi hozzá a Shift Project elnöke.
Eva Morel szerint ez a helyzet részben azzal magyarázható, hogy „egy olyan politikai rendszerben, amely jutalmazza a demagógiát, nehéz arra kérni a jelölteket, hogy egy olyan válsággal nézzenek szembe, amely alapjaiban rengeti meg a polgárok életmódját, és közben vonzó jövőképet kínáljanak”.
„A jobb- és centrista pártok maradnak a saját sávjukban; ilyen Édouard Philippe is, aki mayotte-i látogatása során az immigrációs kérdéseket állította kampánya középpontjába” – véli Anne Bringault. Eva Morel egyetért: „Már pusztán az alkalmazkodás kérdésében is a jobboldal – mint politikai család – továbbra sem tekinti ezt politikai problémának.”
Ami a baloldalt illeti, „az ott tapasztalható választási opportunizmus – az ökologisták szavazataiért folyó versengés légkörében – láthatóan nem elhanyagolható szerepet játszik” – folytatja Anne Bringault.
„Azt látjuk, hogy ma a baloldali pártok környezetvédelmi programjai jóval kidolgozottabbak, mint a jobboldaliaké, és ez már évek óta így van” – teszi hozzá Eva Morel. „Számunkra az a figyelemre méltó, hogy a politikai diskurzus mennyire követi a tudományos diskurzust. És ma úgy tűnik, hogy ez inkább a baloldalon van így.”
A Nemzeti Tömörülés, a dezinformáció bajnoka
A politikai paletta másik oldalán a Nemzeti Tömörülés „sebtében próbál zöld köntösbe bújni, miközben egyszerűsítő, pénzügyileg és műszakilag alig megvalósítható megoldásokat, például a légkondicionálás általánossá tételét hirdeti” – elemzi Anne Bringault.
„Valójában az éppen forró témákkal foglalkoznak. És mivel a klíma ma a forró témák közé tartozik, ezzel is foglalkoznak. Ez tisztán opportunizmus” – teszi hozzá Eva Morel, aki elismeri, hogy a Nemzeti Tömörülés visszavett a Giec hitelességét vagy a klímaváltozás valóságát megkérdőjelező nyilatkozataiból, noha ez „nem elég”. „A gond az, hogy politikai gondolkodásuk egyáltalán nem integrálta a környezeti kérdést. Nincsenek olyan javaslataik, amelyek valóban megóvnák az embereket a következményektől, a kiváltó okok kezeléséről pedig még kevésbé beszélhetünk.”
Eva Morel azt is a Jordan Bardella vezette párt szemére veti, hogy szerinte félrevezető információkat terjeszt. „Olyan narratívákról van szó, amelyeket tudatosan szerveznek meg, mert jól működnek a közvéleményben: kihasználják azokat a pillanatokat, amelyek nagy figyelmet vonzanak. [...] Bizonyított, hogy ez eredményes obstrukciós stratégia: akadályozza azokat a közpolitikákat, amelyeknek hatékonynak kellene lenniük” – magyarázza a szakértő, aki példaként az alacsony kibocsátású övezeteket említi.
„És attól tartunk, hogy ezzel az obstrukcióval párhuzamosan zajlik az ellenzéki pártok és a környezetvédők hiteltelenítése is, mégpedig azáltal, hogy démonizálják őket. És ezzel eltávolítják a megoldásokat a problémától, holott maga a probléma rendkívül látványos” – zárja gondolatait Eva Morel.