Az extrém időjárási eseményekkel tarkított nyár után a klímaválságra adott politikai válasz nagyon visszafogottnak tűnik, és nem felel meg a franciák elvárásainak – állítja több, az Euronewsnak nyilatkozó szakértőnő.
Óriási erdőtüzek pusztítottak Gironde megyében, a Landes megyében és Var megyében. Az egész országot sújtó, egymást követő hőhullámok. Jelentős aszály, amely súlyosan érinti a mezőgazdaságot. Idén nyáron Franciaországot komolyan próbára tették a természeti erők.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A tavalyi télen már hónapokon keresztül egymást követték a légköri zavarok és a viharok (Goretti, Ingrid, Nils, Pedro), amelyek súlyos áradásokat okoztak az országban.
A következő elnökválasztásig már csak néhány hónap van hátra, így az ökológiai kérdések várhatóan minden eddiginél hangsúlyosabban jelennek meg a politikai vitában. A téma hagyományosan a baloldal zászlóját vitte, mára azonban megkerülhetetlenné vált, és a jobb- valamint a szélsőjobb oldalt is cselekvésre kényszeríti.
Mert ma – figyelmeztet a Réseau Action Climat nevű egyesület – „a felhalmozódott késedelmek és a helyzet súlyossága miatt Franciaországnak már nincs választása: alkalmazkodnia kell, mégpedig gyorsan”. Az egyesület bírálja az egymást követő kormányok tevékenységét, amelyek „nem hozták meg azokat az intézkedéseket, amelyek a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodáshoz szükségesek lennének”.
Pedig a figyelmeztetések már évek óta érkeznek. A Giec (az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) már 2013-ban rámutatott, hogy „az éghajlati rendszer felmelegedése vitathatatlan, és az 1950-es évek óta megfigyelt számos változás példa nélküli az elmúlt évtizedek, sőt évszázadok során”.
A jelentés azt is kiemelte, hogy „az 1983 és 2012 közötti évek valószínűleg a legmelegebb harmincéves időszakot jelentik, amelyet az északi félteke az elmúlt 1400 évben átélt”.
Valóságtól elrugaszkodott politikusok
Egyre több állampolgár veszi komolyan ezt a kérdést. Az augusztus 24-én, hétfőn publikált felmérésében (forrás: francia) az Ipsos azt mutatta ki, hogy a franciák 64 százaléka érzett „szorongást vagy félelmet” szerettei, 48 százalékuk pedig saját egészsége miatt a 2026-os nyár folyamán.
A közvélemény-kutató intézet azt is jelzi, hogy a franciák „elsősorban a közhatalomtól várnak megoldásokat”: a megkérdezettek 79 százaléka szeretne olyan állami intézkedéseket, amelyek segítik a lakosságot a hőhullámokhoz való alkalmazkodásban.
Az Ademe tavaly közzétett tanulmánya szerint 6,3 millióra tehető azoknak a franciáknak a száma, akik közepes mértékű ökoszorongást mutatnak, és már olyan kezdeti tüneteket tapasztalnak, amelyeket nem szabad hagyni elmélyülni. „2,1 millióan nagyon erős ökoszorongást élnek át, intenzív és krónikus tünetekkel”, és „420 ezren közülük ténylegesen veszélyeztetett mentális egészséggel élnek” – teszi hozzá a tanulmány (forrás: francia).
A gond az, hogy a politikusok nem feltétlenül hallják meg ezeket a hangokat. „A legtöbb párt és a legtöbb elnökjelölt láthatóan nincs tisztában azoknak a franciáknak a mindennapi valóságával, akiket súlyosan érintenek ezek az események” – mondja Anne Bringault, a Réseau Action Climat programigazgatója az Euronewsnak.
„Az emberiséget és a biodiverzitást fenyegető, példa nélküli kihívással állunk szemben; a hőhullámok okozta számos halálesettel, a gazdasági veszteségekkel – különösen a gazdálkodók esetében –, a tűzvészekben leégett házakkal és a kiszáradt természettel. Ehhez képest a politikai válasz rendkívül félénknek tűnik, és egyáltalán nincs összhangban a franciák elvárásaival, sem azzal, ahogyan ők a klímaváltozás kézzelfogható hatásait érzékelik” – teszi hozzá.
A France Inter (forrás: francia) rádió keddi vendégeként Jean-Marc Jancovici, a Shift Project nevű agytröszt alapítója és elnöke még ennél is szigorúbban fogalmazott: szerinte a politikai osztály „egy sajátos tagadási állapotban van” a klímaváltozással szemben.
Elhallgatott okok
Ezt a nézőpontot osztja Eva Morel, a QuotaClimat egyesület főtitkára is. „Az az érzésünk, hogy a választások olyan időszakok, amikor az ökológia nagyon nehezen talál utat magának a politikai napirendre” – mondja az Euronewsnak, majd igyekszik megmagyarázni ezt a közönyt. „Valójában nincs rá ösztönzésük, hogy mélyebben megértsék a kérdést, és merész javaslatokat tegyenek, hiszen a nyilatkozataik médiavisszhangja általában így is kedvező.”
Még tovább megy: „Nem is remélhetjük, hogy érdemi vita bontakozik ki a témáról, ha az éghajlati katasztrófák idején kizárólag a tényekről beszélünk, és nem próbáljuk megérteni a mélyben húzódó tényezőket: vagyis egyszerre az okokat és azokat a strukturális megoldásokat, amelyek segítenének orvosolni a helyzetet” – hangsúlyozza Eva Morel.
Felhozza példának a 2026-os nyári eseményeket, amelyek olyan vitákat indítottak el, amelyek „elsősorban a tényekre, és nem feltétlenül a magyarázatokra összpontosítottak”. „Például többet beszéltünk a klímáról – erre gyakorlatilag kényszerítettek is az események –, de jóval kevesebbet a fosszilis energiáról” – jegyzi meg. „Így pedig aligha várható el, hogy a különböző jelöltek javaslatai meggyőzőek legyenek, amikor a probléma gyökerének kezeléséről van szó” – folytatja a szakértő.
A politikusok... politikát csinálnak
„Ki az a jelölt, aki programja középpontjába helyezi, hogy a világ meg fog változni? Senki” – vág oda Jean-Marc Jancovici. Szerinte a következő elnökválasztás lehetséges vagy már bejelentett jelöltjeinek programjaiból hiányoznak a koherens, környezetvédelmi intézkedések. „Mindenhol ellentmondásokba ütközik az ember” – mondja a Shift Project elnöke.
Eva Morel szerint ez a helyzet részben azzal magyarázható, hogy „egy olyan politikai rendszerben, amely jutalmazza a demagógiát, rendkívül nehéz elvárni a jelöltektől, hogy egy olyan válságot kezeljenek, amely alapjaiban rengeti meg az állampolgárok életmódját, és mégis vonzó jövőképet rajzoljanak fel”.
„A jobb- és a centrista pártok maradnak a saját sávjukban: gondoljunk csak Édouard Philippe-re, aki mayotte-i látogatása során az immigrációs kérdéseket állította kampánya középpontjába” – véli Anne Bringault. Eva Morel egyetért: „Már önmagában az alkalmazkodás tekintetében is az a helyzet, hogy a jobbközép politikai család még mindig nem tekinti ezt politikai kérdésnek.”
A baloldalon pedig – folytatja Anne Bringault – „a választási opportunizmus, az ökológia-párti szavazókért folytatott versenyhelyzetben, szemmel láthatóan nem elhanyagolható szerepet játszik”.
„Azt látjuk, hogy ma a baloldali pártok környezetvédelmi programjai általában jobban kidolgozottak, mint a jobboldaliaké – és ez már évek óta így van” – teszi hozzá Eva Morel. „Számunkra az az érdekes, hogy a politikai diskurzus milyen mértékben igazodik a tudományos diskurzushoz. Ma úgy tűnik, inkább a baloldalon figyelhető meg ez az összhang.”
Az RN, a dezinformáció királya
A politikai paletta másik végén a Nemzeti Tömörülés „kapkodva próbál zöld köntöst ölteni, miközben olyan egyszerűsítő, pénzügyileg és műszakilag alig megvalósítható megoldásokat hirdet, mint például a légkondicionálás tömeges elterjesztése” – értékeli Anne Bringault.
„Ők az éppen aktuális, »forró« témákkal foglalkoznak. És mivel ma már a klíma is ilyen forró témának számít, most ezzel is foglalkoznak. Ez tisztán opportunizmus” – teszi hozzá Eva Morel, aki elismeri, hogy az RN visszavett korábbi kijelentéseiből, amelyek a Giec hitelességét vagy a globális felmelegedés valóságát kérdőjelezték meg, még ha ez „nem is elegendő”. „A gond az, hogy a politikai gondolkodásuk egyáltalán nem integrálta a környezeti kérdéseket. Nincsenek olyan javaslataik, amelyek valóban segítenének megvédeni az embereket a következményektől – a kiváltó okok kezeléséről nem is beszélve.”
Eva Morel szerint a Jordan Bardella vezette párt félrevezető információkat is terjeszt. „Olyan narratívákról van szó, amelyeket tudatosan szerveznek meg, mert a közvéleményben jól működnek, és alkalmasak arra, hogy politikai tőkét kovácsoljanak olyan pillanatokból, amelyek önmagukban is nagy figyelmet keltenek. [...] Be is bizonyosodott, hogy ez egy hatékony obstrukciós stratégia: gátolja azoknak a közpolitikáknak a megvalósítását, amelyeknek hatékonynak kellene lenniük” – mondja a szakértő, példaként a kis kibocsátású zónákat említve.
„Attól tartunk, hogy ezzel az obstrukcióval párhuzamosan zajlik az ellenfelek – politikai riválisok és környezetvédők – hiteltelenítése is, mégpedig démonizálásuk révén. Ezzel a megoldásokat még távolabb tolják a problémától, miközben maga a probléma rendkívül is látványosan jelen van” – zárja szavait Eva Morel.