Legutóbbi jelentésében a Greenpeace arra figyelmezteti Portugáliát, hogy az éghajlatváltozás és az évtizedes beépítési nyomás miatt a partok 40%-a eltűnhet.
A Greenpeace nemrégiben közzétett jelentésében, „Pusztítás a teljes partvidéken – A veszélyben lévő portugál tengerpart portréja” (forrás: portugál), arra figyelmezteti Portugáliát az éghajlatváltozás és az évtizedek óta tartó parthasználat és városiasodási nyomás várhatóan súlyos következményeire.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Akár a növekvő társadalmi érzékenység, akár a szemléletesebbé váló helyzet miatt, a portugálok már ezen a nyáron is tanúi annak, hogy sok kedvenc strandjuk homokfelülete zsugorodik.
A tenger előrenyomulása és a partvonal visszahúzódása már nem számít újdonságnak. Az év eleji viharok azonban tovább súlyosbították a helyzetet. Átlagosan a strandok visszahúzódása „10 és 20 méter között mozog, egyes területeken elérte a 40 métert is” – figyelmeztet a Greenpeace jelentése.
A portugál tengerpart 2500 kilométeres szakaszának, az ország északi részétől a déliig végzett elemzése alapján a jelentés úgy becsüli, hogy 2100-ig a portugál strandok 40 %-a eltűnhet.
A Greenpeace szerint Portugália „az éghajlatváltozás és a súlyos kockázatok epicentrumává vált” a hosszú partvonal és a világszintű átlagnál gyorsabb tengerszint-emelkedés miatt.
A jelentés azt is kimutatja, hogy több mint 100 ezer ember él olyan part menti területeken, ahol árvízveszély áll fenn.
„Nem várhatjuk meg, amíg egy strand eltűnik, egy sziklafal leomlik vagy egy infrastruktúra veszélybe kerül, hogy akkor kezdjünk cselekedni” – hangsúlyozza Toni Melajoki Roseiro, a Greenpeace Portugal igazgatója.
Roseiro szerint a már rendelkezésre álló tudás fényében most politikai döntésekre van szükség annak érdekében, hogy „megvédjük az embereket, a természetet és azt a területet, amely mindannyiunké”.
A portugál szárazföldi partvonal 25 %-a visszahúzódik
Az Agência Portuguesa do Ambiente (APA) adatai szerint a szárazföldi partvonal több mint 25 %-án a tenger egyes térségekben évente akár 2 méterrel is beljebb nyomult a szárazföld felé. Cascais helyzete az egyik legaggasztóbb: az átlagos tengerszint az elmúlt 25 évben 9,7 centiméterrel emelkedett.
Bár az éghajlatváltozást gyakran a fő kockázati tényezőként emlegetik, a jelentés kiemeli a városi és turisztikai terjeszkedést, az érzékeny területeken zajló mértéktelen építkezést és a partvonal mesterséges átalakítását mint olyan tényezőket, amelyek növelték a kockázatot, és lerombolták vagy gyengítették a természetes rendszerek, például a dűnék és a mocsarak védelmi képességét.
Ezek a természetes védőgátak jelentik az első védelmi vonalat az erózióval, az árvizekkel és a sósvíz-beszivárgással szemben, megsemmisítésük pedig növeli a katasztrófahelyzetek valószínűségét.
Az idei viharok is rávilágítottak a jelentésben említett problémák egy részére: az heves esőzések okozta áradások, a vízszint emelkedése, a talajok vízzáró képességének hiánya, valamint a strandokon tapasztalható üledékhiány mind hozzájárultak a károkhoz. Jó példa erre a Figueira da Foz közelében fekvő Costa de Lavos strand, ahol az elmúlt évtizedben 50 méteres visszahúzódást regisztráltak, illetve a farói strand, amely 1950 óta 25 méterrel lett keskenyebb.
Strandok tűnnek el, és nő az árvízveszély
Az ország teljes északi–déli tengelyén a kép nem biztató. Espinhóban a partvonal évi 5,2 méterrel húzódik vissza. Viana do Castelo 1990 óta elveszítette strandterületének 30 %-át, Póvoa de Varzim pedig súlyos eróziós és árvízkockázattal szembesül.
Az ország közép-nyugati részén Aveiro az egyik legkritikusabb térség; előrejelzések szerint a következő húsz évben a Costa Nován akár 40 méteres visszahúzódás is bekövetkezhet.
A jelentés 2100-ig a Mondego torkolatának 18 %-os elöntésével számol.
Lisszabonban és a Setúbali-félszigeten a Costa da Caparica az a térség, amelyet a visszahúzódás a leginkább sújt; 1960 óta mintegy 200 méternyi homokfelületet veszített.
Almada is nyomás alatt áll: a városi terület 12 %-a árvízveszélyes, és – ahogyan az elmúlt teleken is bebizonyosodott – Lisszabon több része, így Algés, Alcântara és a belváros (Baixa) ugyancsak kritikus árvízveszélyű pontnak számít.
Az alentejói partvidék a növekvő turisztikai és urbanizációs nyomás miatt szintén az egyik leginkább érintett térség. Becsérések szerint az Alentejo strandjainak akár 50 %-a is eltűnhet 2100-ig, míg az Algarve esetében mintegy 40 %-os veszteséggel kell számolni.
A legkritikusabb, erős parti eróziónak kitett és instabil sziklafalakkal jellemezhető területek, ahol omlásveszély áll fenn, Vilamoura, Quarteira, Vale do Garrão és a Praia da Rocha.
Az Algarve másik oldalán Tavira szigete, a Ria Formosa, a Barrinha de Alvor és a Praia do Ancão különösen sérülékeny part menti ökoszisztémákként emelkednek ki.
A luxusberuházások tovább növelik a kockázatokat
Portugáliában nem a jogszabályok hiányoznak. A szabályok következetes alkalmazása és szigorú ellenőrzése azonban nem mindig valósul meg, ahogy az egyes döntéshozó szervek közötti együttműködés sem.
Az Országos Területrendezési Eszközök Jogállásáról szóló rendelet (Regime Jurídico dos Instrumentos de Gestão Territorial, RJIGT), amely meghatározza a portugáliai területhasználat szervezésének és irányításának szabályait, magában foglalja a Part menti Övezeti Programokat (Programas da Orla Costeira, POC). Ezek többek között előírják egy 500 méter széles parti védősáv kijelölését, amelyet a tengerparttól befelé kell mérni. Ez a sáv akár 1000 méterre is kiterjeszthető, ha fontos part menti ökoszisztémák védelme indokolja.
A part menti urbanizációt a Greenpeace „kritikus kockázatok sokszorozójának” tartja egy olyan időszakban, amikor az éghajlat jelentősen változik, különösen a tengerszint emelkedése miatt.
A jelentés különösen aggasztónak nevezi a helyzetet Sesimbra és Grândola településeken, Setúbal megyében, ahol számos „a védelmi előírások átlépésére szolgáló példa” jelent meg.
A jelentés kiemeli Sesimbra önkormányzatában a Pinhal da Prata, a Pinhal do Atlântico és az Etosoto projekteket, amelyek több mint 260 hektárt foglalnak el védett területeken, és megfelelő környezeti értékelés nélkül haladtak előre.
Tróia térségében a „Na Praia” nevű, 96 hektáros projekt, amelyben luxus üdülőkomplexumot, villákat, spát és helikopter-leszállót terveztek védett parti dűnék fölé, szintén ilyen példa. Az üdülő építése azonban egy környezetvédő egyesület fellépése után felfüggesztésre került, majd 2026 márciusában egy, az építési területen keletkezett tűz tovább késleltette az átadást, amelyet júniusra terveztek.
Comportában a Torre projekt két szállodával, 234 lakóegységgel és egy golfpályával több mint 1000 hektáros beruházást irányoz elő, míg a Costa Terra és a Comporta Dunes golfpályái 500 méternél közelebb kerülnek a vízvonalhoz. Ezeket a Greenpeace jelentése az NGO részéről a parti védelem hiányának és a védett környezeti zónák figyelmen kívül hagyásának rossz példáiként említi.
Záró megállapításaiban az NGO a part és a strandok nyilvános megközelíthetőségének biztosítását is követeli; ez a téma a Comportában található, magántulajdonú, elzárt strandok körüli több vita után került előtérbe.
A tenger előrenyomulása és az egyre erősödő urbanizációs nyomás olyan kihívások, amelyek sürgős választ igényelnek. A Greenpeace jelentése a jogszabályok maradéktalan betartását, a hatósági ellenőrzés megerősítését és szigorúbb politikai döntéseket sürget a lakosság és a part menti ökoszisztémák védelme érdekében a következő évtizedekben.