1976. július 28-án pattant ki a kínai Tangsan városában a 20. század legpusztítóbb földrengése. Az elemi csapás becslések szerint 700 ezer áldozatot követelt, bár a kínai kormányzat "csupán" 242 ezer ember halálát ismerte el.
Ötven éve megremegett a föld a kínai Tangsan városában. A terület az indiai- és az eurázsiai tektonikus lemezek találkozásánál fekszik, így az emberek hozzá voltak szokva a kisebb földmozgásokhoz, arra viszont nem lehetett felkészülni, ami 1976. júliusában történt. Az elemi csapás becslések szerint 700 ezer áldozatot követelt és ezzel a tangsani lett a 20. század legpusztítóbb földrengése.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Pekingtől 150 kilométerre keletre fekvő, mintegy másfél milliós Tangsan lakói békésen aludtak, amikor hajnali 3:42 perckor kipattant a 23 másodpercig tartó, akkor 8,1-es erősségűre becsült, később 7,5 erősségűre módosított földrengés.
Mivel korábban a környéken nem volt ekkora tektonikus tevékenység, a házakat nem úgy építették, hogy ellenálljanak a földrengésnek, ráadásul a város hordalékos talajon fekszik. A földmozgás, amelyet még 700 kilométerrel arrébb is érezni lehetett, pillanatok alatt romba döntötte a várost, az épületek 85 százaléka összedőlt. Az alvó embereknek esélyük sem volt a menekülésre, százezrek haltak meg ágyukban.
Sokan a romok alatt kutatva haltak meg, amikor késő délután, 18:45 perckor egy újabb, 7,1-es erősségű utórezgés rázta meg a környéket, további ezrek vesztették életüket a megsérült gázvezetékek, a gyárakban tárolt gyúlékony anyagok okozta tűzvészben.
A túlélők sem voltak könnyű helyzetben
A katasztrófa nyomában felütötték fejüket a járványok, a tífusz és a vérhas, s mivel a város kórházai a földdel váltak egyenlővé, a betegek kezelése szinte lehetetlen volt. A vasútvonalak és a kommunikációs berendezések is súlyos károkat szenvedtek, az áramszolgáltatás megszakadt, így a mentés megszervezése nehézségekbe ütközött. A nyugati segélyszervezetek felajánlották segítségüket, de a kommunista vezetés ezt elutasította.
Az életben maradottak számára az első napokban repülőgépekről és helikopterekről dobtak le élelmet és gyógyszert, 100 ezer katonát és 30 ezer orvosi személyzetet vezényeltek a helyszínre, emellett számos, de kiképzetlen önkéntes is érkezett, de az utak és a vasút megrongálódása miatt sokan hosszú gyaloglásra kényszerültek.
Az első korabeli kínai híradások 650 ezer halottról szóltak, ez a szám a később közzétett hivatalos jelentésekben 246 ezerre módosult, mert feltehetőleg csak a tangsangi lakosokat vették figyelembe, akiknek neve a városban emelt emlékművön szerepel.
A Kínai Szeizmológiai Intézet már hónapokkal, hetekkel a katasztrófa előtt figyelmeztetett földrengés lehetőségére a térségben. Emellett számos vészjósló jelet észleltek, amelyek minden nagyobb földrengést megelőznek: a patkányok csoportosan másztak fel a villanyoszlopokra, a háziállatok nem ettek, hanem kétségbeesve szaladgáltak, a kutakban hol számottevően megnőtt, hol jelentősen csökkent a vízszint, előző nap este fura fényjelenségeket és robajokat észleltek.
Fel lehetett volna készülni, de a politizálás fontosabb volt
A kulturális forradalom utolsó időszakában, a nagybeteg Mao elnök utódlásáért zajló hatalmi harcok idején azonban a tudósok féltek, hogy pánikkeltéssel vádolhatják meg őket, Pekingben pedig a legszükségesebb intézkedéseket sem hozták meg.
Sőt az elemi csapás után a korábban félreállított Teng Hsziao-ping visszatérését ellenző Négyek Bandáját vezető Csiang Csing, Mao felesége azt nyilatkozta: "Néhány százezer ember meghalt, de Teng ügye 800 millió embert érint".
A várost a kilencvenes évek elejére teljesen újjáépítették, először a gyárakat, bányákat és infrastruktúrát állították helyre, ezt követően került sor a földrengésbiztos lakóházak építésére.
A Tangsani Földrengés Emlékparkja 2008 júliusában nyílt meg, ebben egy 140 négyzetméteres emlékerdő, egy múzeum, valamint egy 500 méter hosszú, gránitból készült emlékfal kapott helyet, amelyre valamennyi ismert áldozat nevét felvésték.
A szeizmológia Kínából ered
Az Indiai-lemez évente mintegy 50 milliméterrel mozog észak felé, és a feszültség földmozgásokban pattan ki. Az ókori kínai filozófusok magyarázata szerint az újra és újra megismétlődő tragédiákat a világegyetemet alkotó alapanyag, az éltető energia (csi) korlátozása okozza.
Az első földrengés-megfigyelő berendezést, amelyről leírás maradt fenn, egy Csang Heng nevű kínai tudós készítette 132-ben: a szeizmoszkóp állítólag képes volt távoli, nem érezhető rengések jelzésére, de működési elvét nem ismerjük.
Az emberiség történetének eddig feljegyzett legpusztítóbb földrengése Kínában, Senhszi tartományban történz 1566. január 23-án, a katasztrófa 830 ezer ember életét követelte.