Az új fordulat azért nevezhető a vámháború felújításának, mert Donald Trump nem mondott le a szinte minden kereskedelmi partnerre kiterjedő vámrendszerről, csupán kénytelen más jogi eszközöket keresni hozzá.
A Trump-adminisztráció teljes gőzzel folytatja a vámok kivetését gazdasági pörölyként világszerte, még azután is, hogy több jogi csatát is elvesztett, amelyek csökkentették kereskedelmi eszköztárát, vagyis veszteségeket okoztak az Egyesült Államoknak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az amerikai legfelsőbb bíróság februárban elutasította azt az érvelést, hogy az elnök rendkívüli gazdasági felhatalmazás alapján általános vámokat vethet ki. A Fehér Ház válaszul egy 150 napig alkalmazható, egységes, 10 százalékos importfelárat vezetett be, amely 2026. július 24-én jár le. A kormányzat most ennek helyére készít elő új, országonként vagy ágazatonként meghatározott vámokat.
A különbség nem pusztán jogtechnikai. Az általános, egyetlen elnöki rendelettel bevezetett vámtarifa helyett Washington most elsősorban az 1974-es kereskedelmi törvény 301. szakaszára, valamint más, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra és nemzetbiztonsági érvekre hivatkozó rendelkezésekre támaszkodhat.
Ezek alkalmazásához vizsgálatokat, meghallgatásokat és részletes indoklást kell készíteniE, vagyis az új rendszer lassabban épül fel, de jogilag ütésállóbb és tartósabb lehet. A várható célpontok között olyan országok szerepelhetnek, melyeket az Egyesült Államok kényszermunka alkalmazásával, túltermeléssel, amerikai technológiák kiszorításával vagy saját piacuk mesterséges védelmével vádol. Ebben az esetben a bírói korlátozások is enyhülhetnek, és az elnök szabadabb kezet kap a világkereskedelemben.
Trump számára a vám továbbra sem elsősorban hagyományos gazdaságpolitikai eszköz, hanem univerzális nyomásgyakorlási módszer. Egyszerre használható amerikai gyárépítések kikényszerítésére, kereskedelmi engedmények megszerzésére, a költségvetési bevételek növelésére és akár külpolitikai viták rendezésére.
Kanada esetében Washington néhány napja már 50 százalékos vámot jelentett be csaknem 20 milliárd dollár értékű termékre, miközben Brazíliával, az Európai Unióval, Mexikóval és több ázsiai exportőrrel szemben is új eljárások vagy vámfenyegetések kerültek napirendre.
Több kongresszusi republikánusok sem repes az ötletért, és a döntés fokozta a feszültséget Trump és Mark Carney kanadai miniszterelnök között is, aki azzal érvelt, hogy a vámok „közvetlenül sértik” az USA-Mexikó-Kanada megállapodást (USMCA), amelyet Trump az első ciklusa alatt kötött.
Az aggodalom oka az, hogy a megújított vámtarifa hullám kockázatosabb lehet a korábbinál
Az amerikai vállalatok és fogyasztók már nem egy egyszeri sokkal, hanem tartós bizonytalansággal szembesülnek. A cégek nem tudhatják, melyik beszállító ország kerül legközelebb célkeresztbe, meddig marad érvényben egy tarifa, illetve milyen feltételekkel lehet mentességet szerezni. A vám formálisan a külföldi árut sújtja, de azt az amerikai importőr fizeti meg, majd megpróbálja áthárítani a vevőkre, beszállítókra vagy munkavállalókra.
Emiatt a kereskedelmi védelem rövid távon segíthet egyes amerikai iparágaknak, miközben drágítja a behozott alkatrészeket, gépeket, gyógyszereket és fogyasztási cikkeket.
Trump számítása szerint a vám látványos, gyorsan bejelenthető, és azt az üzenetet közvetíti, hogy az elnök személyesen kényszeríti térdre az Egyesült Államok kereskedelmi partnereit. A tényleges mérleg ugyanakkor vegyes: egyes vámbevételek emelkedtek, és Kína részaránya több amerikai importkategóriában csökkent, de az amerikai feldolgozóiparban egyelőre nem következett be az a látványos újjászületés, amelyet az elnök megígért.
A vámháború következő szakasza ezért már nemcsak arról szól, hogy Washington képes-e engedményeket kicsikarni, hanem arról is, hogy az amerikai gazdaság meddig viseli el a folyamatos kereskedelmi feszültséget, és mikor válthat vissza a nyugodt és kiszámítható üzemmódra.