Trump várhatóan újra szétszedi a saját kereskedelmi egyezményét – Kína miatt rajzolhatják át Észak-Amerika gazdasági térképét. Washington szerint a jelen helyzet Pekingnek a legkedvezőbb.
Az USMCA-t Trump első elnöksége alatt ünnepelték, mint a megelőző trió igazságosabb utódját. Most ugyanaz a Trump-kormányzat akarja újra szabni az egyezményt, mert Washington szerint Mexikón és Kanadán keresztül túl sok előny jut Kínának.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A megállapodás sorsa azért is fontos, mert Észak-Amerika a világ egyik legnagyobb gazdasági térsége. Az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó együtt olyan ipari, energetikai, mezőgazdasági és fogyasztói blokkot alkot, amelyet Washington egyre inkább stratégiai egységként kezel. A kérdés az, hogy a blokk mennyire marad nyitott, de egyben hogyan válik védett Kína-ellenes gazdasági erőddé.
Donald Trump első elnökségének egyik legfontosabb gazdaságpolitikai győzelme volt, amikor sikerült leváltania a NAFTA-t, az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada 1994 óta működő szabadkereskedelmi rendszerét. A régi megállapodás helyére 2020-ban lépett az USMCA, vagyis az Egyesült Államok–Mexikó–Kanada Egyezmény.
Trump akkor azt állította, hogy ez már nem az amerikai munkahelyeket külföldre kiszervező régi globalizációs alku, hanem egy igazságosabb, amerikaibb, iparbarát rendszer.
Hat évvel később azonban megint ez az egyezmény került célkeresztbe
Az USMCA sajátos időzített szerkezetet állított fel, amely szerint a három országnak hatévente felül kell vizsgálnia, hogy meghosszabbítja-e az egyezmény élettartamát. Ha mindhárom fél rábólint, a megállapodás újabb 16 évre biztos alapot kap. Ha nem, akkor nem omlik össze azonnal, de megindulhat egy hosszú, bizonytalan, akár évekig tartó alkudozás és elszámolás.
A mostani nagy felülvizsgálat hivatalos dátuma 2026. július 1.
A Bloomberg szerint azonban a nagy háromoldalú pillanat várhatóan nem egy ünnepélyes újraindítás lesz, hanem inkább egy nyitott végű konfliktus kezdete. Washington, Mexikóváros és Ottawa nem egyszerű technikai módosításokról vitatkozik, hanem arról, hogy mire való ma egy észak-amerikai kereskedelmi blokk: szabadkereskedelmi övezet, iparvédelmi eszköz, Kína elleni gazdasági védőfal, vagy mindez egyszerre?
A Trump-kormányzat már hónapokkal a hivatalos határidő előtt jelezte, hogy nem tekinti lezárható ügynek az egyezmény felülvizsgálatát. Jamieson Greer amerikai kereskedelmi képviselő áprilisban azt mondta, Washington igyekszik minél több vitás kérdést rendezni július 1-je előtt, de valószínűleg nem sikerül mindent addig lezárni.
Greer szerint Trump elégedetlen az USMCA több következményével, különösen azzal, hogy megnőtt az autóimport Mexikóból, illetve az acél- és alumíniumimport Mexikóból és Kanadából.
A legfontosabb jelzés mégsem ez volt, hanem hogy az Egyesült Államok nem egyszerűen háromoldalú tárgyalásként kezeli a folyamatot. Washington külön protokollokat erőltethet Mexikóval és Kanadával, mert a két ország gazdasági szerepe, ipari szerkezete és politikai viszonya az Egyesült Államokhoz nagyon eltérő.
Mexikóval már el is indultak a külön tárgyalási körök. Az amerikai és mexikói delegációk májusban, júniusban és júliusban egyeztettek, miközben Kanada sokáig látványosan háttérben maradt. A Reuters szerint az amerikai kereskedelmi hivatal májusi közleménye három mexikói tárgyalási fordulót jelentett be, de Kanadát nem említette.
Ez önmagában sokat elárul a jelenlegi észak-amerikai erőviszonyokról
Mexikó Trump számára egyszerre probléma és lehetőség. Probléma, mert az amerikai iparvédő körök szerint túl sok gyártás, beszállítói munka és autóipari kapacitás került oda. Lehetőség, mert ha Washington Kínát akarja kiszorítani az amerikai piac közeléből, akkor Mexikó lehet az a gyártási bázis, amely Kína helyett, de az Egyesült Államokhoz kötve szolgálja ki az észak-amerikai piacot.
Ez a „nearshoring” logikája: nem mindent kell visszavinni az Egyesült Államokba, de amit nem lehet vagy nem érdemes otthon gyártani, azt legalább ne Kínában, hanem a közvetlen amerikai gazdasági övezetben állítsák elő.
Csakhogy éppen itt kezdődik a vita. Washington attól tart, hogy Kína nem kívülről, hanem belülről próbálja megkerülni az amerikai védőfalat. Vagyis kínai cégek, alkatrészek, beruházások és ipari kapacitások jelenhetnek meg Mexikóban vagy Kanadában, majd onnan, immár észak-amerikai termékként, kedvezőbb feltételekkel juthatnak be az amerikai piacra.
Ezért váltak kulcskérdéssé az úgynevezett származási szabályok. Ezek határozzák meg, hogy egy termék mikor számít valóban észak-amerikainak. Az autóiparban ez különösen fontos: nem mindegy, hogy egy Mexikóban összeszerelt autó alkatrészeinek mekkora része származik Észak-Amerikából, és mekkora része Kínából vagy más külső országból.
A kínai szál már az USMCA eredeti megalkotásakor is fontos volt.
A Baker Institute elemzése szerint a 2017–2019-es NAFTA-újratárgyalás egyik amerikai célja éppen az volt, hogy az autóipari származási szabályok szigorításával korlátozzák a Kínából és más külső országokból érkező alkatrészek szerepét. Az egyezménybe bekerült egy olyan rendelkezés is, amely a „nem piacgazdaságokkal” kötött szabadkereskedelmi megállapodásokra vonatkozik, és a célpont egyértelműen Kína volt.
Most ugyanez a vita tér vissza, de sokkal élesebben. Az amerikai és mexikói tárgyalásokon júniusban már kifejezetten szó volt az ipari termékek származási szabályairól, a gazdaságbiztonságról, a mezőgazdaságról, a munkaügyi és környezetvédelmi kérdésekről, valamint az acélról, alumíniumról és autóiparról. Az amerikai kereskedelmi hivatal közleménye szerint a tárgyalások célja annak biztosítása, hogy az egyezmény előnyei elsősorban magukhoz a részes országokhoz kerüljenek.
Ez diplomáciai nyelven azt jelenti: Washington nem akarja, hogy az USMCA előnyeit Kína fölözze le.
Trump szemében ez a rendszer addig hasznos, amíg amerikai munkahelyeket és amerikai ipari fölényt szolgál. Ha viszont úgy látja, hogy Mexikó olcsó munkaerővel, Kanada ipari kapacitással, Kína pedig rejtett beszállítói hálózatokkal húz hasznot belőle, akkor az USMCA már nem sikertörténet, hanem javítandó hiba.
Kanada helyzete másképp bonyolult. Ottawa gazdasága sokkal szorosabban függ az amerikai piactól, mint az Egyesült Államok a kanadaitól, de politikailag Kanada kevésbé kezelhető úgy, mint egy alacsonyabb bérű gyártóbázis. A két ország között az utóbbi időben különösen feszültté vált a viszony a vámok, az acél, az alumínium, az energia, a mezőgazdaság és a tejpiac miatt.
Trump júniusban már azt is mondta, hogy az Egyesült Államok talán jobban járna az USMCA nélkül. Közben amerikai agrárszervezetek éppen az ellenkezőjét kérik: 16 éves hosszabbítást, vámmentes mezőgazdasági kereskedelmet, jobb hozzáférést a kanadai tejpiachoz, valamint erősebb szabályokat a génmódosított kukorica és az amerikai etanol mexikói piacra jutásához.
Ez jól mutatja a belső amerikai ellentmondást. A Trump-féle iparvédő politika keményebb szabályokat akar, az amerikai mezőgazdaság és sok exportőr viszont kiszámítható, nyitott és vámmentes észak-amerikai piacot szeretne. Az USMCA tehát nemcsak külpolitikai alku, hanem amerikai belpolitikai csatatér is.