A Lockheed Martin és a Rheinmetall együttműködése több egyszerű ipari megállapodásnál. A fegyver eddig kizárólag az Egyesült Államokban készült, a német gyártás ezért azt jelenti, hogy először jön létre európai termelési bázisa egy nagy hatótávolságú amerikai rakétának.
A Lockheed Martin amerikai védelmi vállalat új lapot nyit meg az ankarai NATO-csúcs keretében. A német Rheinmetall hadiipari konszernnel egyetértési megállapodást írtak alá ATACMS rakéták közös németországi gyártásáról. Közös nyilatkozatukban a vállalatok kijelentették, hogy az amerikai és a német kormány által támogatott megállapodás célja egy európai központ létrehozása az ATACMS rakéták gyártására, integrációjára és forgalmazására a NATO-tagok és a baráti országok számára.
Az irányított rakétákat a Rheinmetall Unterluess-i (Észak-Németország) tüzérségi üzemében fogják gyártani – közölte Armin Papperger, a Rheinmetall vezérigazgatója.
Az ankarai NATO Ipari Fórumon aláírt memorandum példája az Egyesült Államok és az európai szövetségesek erőfeszítéseinek a védelmi ipari kapacitás bővítésére, valamint jelzi az ukrajnai és közel-keleti konfliktusok által megtizedelt fegyverkészletek feltöltésének fontosságát.
A háttér
Az ATACMS egy földi indítású, nagy pontosságú ballisztikus rakéta, amelyet az M270 MLRS és a HIMARS rakéta-sorozatvetők működtetnek. A különböző változatok 165–300 kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek, inerciális és GPS-irányítással, így néhány méteres pontossággal képesek célba találni.
A fegyver elsődleges feladata nem a frontvonal közvetlen támogatása, hanem az ellenség mélységi infrastruktúrájának támadása: lőszerraktárak, repülőterek, parancsnoki központok, hidak, logisztikai csomópontok és légvédelmi rendszerek megsemmisítése. Egyetlen rakéta távoli stratégiai célpontot is elérhet anélkül, hogy a kilövő jármű elhagyná saját biztonságos hátországát.
Mekkora szerepet játszott Ukrajnában?
Az Egyesült Államok 2023 őszén kezdte átadni az ATACMS-rakétákat Ukrajnának, kezdetben korlátozott mennyiségben. Az első csapások azonnal megmutatták a fegyver értékét: ukrán támadások során jelentős károk érték az orosz légibázisokat Berdjanszkban és Luhanszkban, ahol több harci helikopter semmisült vagy rongálódott meg.
A későbbi hónapokban az ukrán hadsereg rendszeresen alkalmazta az ATACMS-et mélyen az orosz hátországban fekvő lőszerraktárak, légvédelmi ütegek, parancsnoki pontok és logisztikai központok ellen. Az orosz hadvezetés emiatt kénytelen volt számos repülőgépet, helikoptert és készletet távolabb telepíteni a frontvonaltól, ami megnövelte az utánpótlási útvonalakat és lassította a műveleteket.
Nem csodafegyver, hanem "erőszorzó"
Katonai elemzők ugyanakkor rendre hangsúlyozták, hogy az ATACMS önmagában nem változtatja meg egy háború menetét. Hatása akkor a legnagyobb, ha drónfelderítéssel, műholdas hírszerzéssel, elektronikai felderítéssel és más precíziós fegyverekkel kombinálva és összehangoltan alkalmazzák.
Ukrajnában is elsősorban arra szolgált, hogy az orosz hadsereg számára biztonságosnak hitt hátországi területeket tegye sebezhetővé, ezzel növelve az ellenség logisztikai költségeit és csökkentve a hadműveletek rugalmasságát.
Ez már a következő generáció lesz
Érdekesség, hogy miközben Európa most kezdi meg az ATACMS gyártását, az amerikai hadsereg már fokozatosan a leváltására készül. Az utódnak szánt Precision Strike Missile (PrSM) várhatóan legalább 500 kilométeres hatótávolságot ér el, egy indítókonténerben pedig kétszer annyi rakéta fér el, mint az ATACMS esetében. Ugyanazokról a HIMARS és MLRS indítóállásokról indítható, így a NATO hosszabb távon erre a rendszerre kíván átállni.
Többről szól, mint egy rakétáról
A mostani megállapodás jól illeszkedik abba a folyamatba, amelynek során Washington egyre több amerikai fegyver európai gyártását vagy összeszerelését támogatja. Az ankarai NATO-csúcs ipari fórumán nemcsak az ATACMS közös gyártását jelentették be, hanem európai Patriot-rakéta-karbantartó központ, valamint más amerikai rakétarendszerek közös előállításának előkészítését is. A cél, hogy a NATO egy esetleges elhúzódó konfliktusban sokkal gyorsabban tudja pótolni a felhasznált lőszereket és rakétákat, mint ahogyan azt a jelenlegi, jórészt amerikai gyártókapacitás lehetővé teszi.