A Shahedekhez hasonló támadó drónok következő generációja olyan mesterséges intelligenciával lesz felszerelve, amely lehetővé teszi a drón számára, hogy függetlenül felismerjen célpontokat, és úgy döntsön, hogy lecsap rájuk – mondja Ukrajna egyik vezető drónelemzője.
Az amerikai, izraeli és más nyugati hadseregek már alkalmaznak olyan precíziós fegyvereket, amelyek képesek önállóan követni egy célpontot. Az újdonságot főként az jelenti, hogy a korábban rendkívül drága technológia ma már viszonylag olcsó kamerákkal, kereskedelmi processzorokkal és mesterséges intelligencia-szoftverekkel is megvalósítható. Emiatt először válhat lehetővé, hogy ilyen képességek több száz vagy akár több ezer drónban jelenjenek meg - egyszerre.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„A célpontok prioritás szerinti elemzése, a célpont kiválasztása és az önálló támadási döntés kétségtelenül a közeljövőben elérhető lesz a teljes dróncsapat számára” – írta szerdán Szerhij „Villám” Beszkresztnyov, az ukrán védelmi minisztérium drónhadviselésért felelős tanácsadója.
A vezető ukrán szakértő érdeklődésének középpontjában a Shahed állt, egy Irán által tervezett, de Oroszország által kooptált és használt merevszárnyú lőszer. A Kreml minden hónapban több ezer saját Shahed-változatot gyártat, amelyeket Geranoknak neveztek el, és több száz darabos hullámokban lőnek ki ukrán városokra.
Oroszország jellemzően előre beprogramozza ezeknek a drónoknak a repülési útvonalát, de folyamatosan fejleszti őket olyan fejlesztésekkel, mint a zavarásgátló eszközök, a hátrafelé néző kamerák az elfogó repülőgépek észlelésére és elkerülésére, valamint olyan alkatrészek, amelyek lehetővé teszik az emberi operátorok számára a távoli irányítást.
Beszkresztnyov, akit Ukrajnában széles körben elismernek a drónroncsok és felvételek elemzéséért, úgy látja, hogy Oroszország már rendelkezik azzal a technológiával, amellyel a drónok Kínában gyártott fejlett videokamerák segítségével azonosíthatják és kiemelhetik a célpontokat.
„A kamera képes megtalálni a célpontot, és fókuszban tartani. Ez már nem szokatlan” – írja a szakértő. A mesterséges intelligencia segítségével történő segítségnyújtás következő szakasza – egy modell automatikus célpontválasztása és a támadás megindításáról való döntése – azonban még mindig „csak a harci tesztelés első szakaszán megy keresztül” az ukrán és orosz háborúban – tette hozzá.
A szakértők szerint a következő lépcső nem az egyedi autonóm drón lesz, hanem a részben autonóm raj. Ilyenkor több tucat vagy akár több száz eszköz osztja meg egymással az információkat, és közösen dönti el, melyik támadja a légvédelmi rendszert, melyik a radart, és melyik az infrastruktúra más elemeit. Egy ilyen támadás már nem pusztán mennyiségi, hanem minőségi kihívást jelentene a védelem számára.
A GPS-zavarás jelentősége csökkenhet
Az orosz és az ukrán fél az elmúlt években milliárdokat költött elektronikai hadviselésre, vagyis a drónok GPS-jelének zavarására, megtévesztésére vagy blokkolására. Egy valóban autonóm, kamerákra és mesterséges intelligenciára támaszkodó támadó drón azonban a célterület közelében már nem feltétlenül igényel műholdas navigációt. Ha felismeri a keresett objektumot – például egy radarállomást, transzformátor-telepet vagy repülőgépet –, akkor a végső rávezetést önállóan is végrehajthatja. Ez alapjaiban változtathatja meg a légvédelem és az elektronikai harc közötti versenyt.
A valódi kérdés ezért nem a technológia, hanem a gépek döntési jogosultsága
A katonai elemzők egyre gyakrabban nevezik az ukrajnai háborút a drónhadviselés „élő laboratóriumának”. Az első világháború a harckocsik, a második világháború a radar és a stratégiai légierő fejlődését gyorsította fel. A mostani konfliktusban hasonló szerepet töltenek be a pilóta nélküli rendszerek. Olyan technológiák kerülnek harctéri tesztelésre, amelyek békeidőben valószínűleg még évekig csak kísérleti programok maradtak volna.
A technikai akadályok jelentős részét már sikerült leküzdeni. A következő évek legnagyobb vitája várhatóan nem az lesz, hogy egy drón képes-e önállóan felismerni egy célpontot, hanem az, hogy megengedhető-e számára a végső támadási döntés meghozatala emberi jóváhagyás nélkül. Számos katonai és etikai szakértő szerint ez lehet a hadviselés egyik legfontosabb és legsúlyosabb dilemmája a következő évtizedben. Azt viszont már most biztosra vehető, hogy sokan lesznek, akiket az erkölcsi vagy lovagiassági szempontok kevésbé érdekelnek, mint a harctéri pusztítás lehetősége.