100 éve született Norma Jeane Mortenson, aki Marilyn Monroe néven lett a popkultúra egyik első világsztárja. A színésznő életét a sikerei ellenére is végigkísérte a depresszió, az alkohol és a nyugtatók. A halálát hivatalosan öngyilkosságnak minősítették, de máig számos összzeesküvés elmélet terjed.
A maffia segítette JFK kampányát
Az amerikai olasz szervezett bűnözői körökben máig tartja magát a legenda, hogy Joe Kennedy, a Kennedy-klán gátlástalan, multimilliomos feje, 1960-ban segítséget kért a chicagói maffia, az Outfit nevű csoport főnökétől, Sam Giancanától az elnökválasztási kampányhoz. Joe Kennedy tudta, hogy a fia, John – a családon belüli becenevén Jack – sikeréhez szüksége lesz azokra a bűnszervezetekre, amelyek a fontos, ún. csatatér államokban eldönthették egy-egy jelölt sorsát. A találkozót Frank Sinatra, a világhírű színész-énekes, Giancana barátja és üzlettársa hozta össze.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A maffia tagjai máig azt hangoztatják, hogy Joe Kennedy cserébe azt ígérte: az új kormány abbahagyja majd a maffia üldözését, sőt, beavatkozik Kubában és visszaszerzi a kommunisták által lefoglalt amerikai vagyont is, beleértve a maffia kaszinóit is.
Giancana bevonta az ügybe az ország különböző maffiacsoportjait. Így sikerült a korrupt szakszervezeti vezetőt, Jimmy Hoffát, a New Orleans-i maffiavezért, Carlos Marcellót, és a floridai Santo Trafficantét is JFK mellé állítania. A győzelem pedig, minimális különbséggel, de meglett.
Az elnök és a maffiavezér közös szeretője
Hogy a Kennedy-család és a maffia kapcsolata nem fantazmagória, számtalan szemtanú állította. Az egyikük, Judith Exner az 1990-es években kezdett beszélni erről, amikor gyógyíthatatlan rákot diagnosztizáltak nála.
Exner azt mondta, hogy egyszerre volt JFK és a chicagói maffiafőnök, Sam Giancana szeretője. A nő szerelmes volt Kennedybe, a kapcsolatuk még JFK elnökké választása előtt kezdődött. A közismerten szexfüggő John F. Kennedy a brit miniszterelnöknek tett bizalmas kijelentése szerint háromnaponta váltogatta a szeretőit, és egyáltalán nem zavarta, hogy a nő intim viszonyban volt Giancanával is. Sőt, arra kérte Exnert a kampányidőszakban, hogy juttasson el lezárt borítékokat és pénzzel teli táskákat a chicagói maffiavezérnek. JFK elnökké választása után Giancana nem véletlenül hangoztatta:
Sam Giancana és a maffiafőnökök pezsgőt bontottak 1960 novemberében, amikor John F. Kennedy elnök lett, mert a saját emberüknek tekintették a kormányzat új vezetőjét. Azt várták, hogy a Kennedy-klán beváltja majd az ígéretét, és Amerika kiűzi a kommunistákat Kubából. Ezért továbbra is szállították a fiatal hollywoodi színésznőket azokra a partikra, amelyeken szívesen megjelent a két Kennedy-fivér is.
A maffia és Hollywood
A szervezett bűnözés már az 1930-as években kivetette a hálóját a filmiparra. A nagy stúdiók, az MGM, a Paramount vagy a Fox tulajdonosai védelmi pénz fizettek a maffiának, hogy a szakszervezetek ne akadályozzák sztrájkokkal a filmgyártást. A bűnszervezetek kihasználták, hogy a politikusok már akkor is szívesen mutatkoztak a hírességek társaságában.
A Cosa Nostra Las Vegast Hollywood kiterjesztésének, „külvárosának” tekintette, a színésznőket pedig a befolyásos barátoknak járó ingyenes juttatásnak. Így történhetett, hogy pl. a kaszinvóáros akkoriban legnépszerűbb hoteljében, a Sands-ben, a főnököknek és a politikusoknak külön elkerített részen bungalókat építettek, akik a saját medencéjük mellett tárgyalhattak fontos üzletekről. Gianni Russo színész, a maffia futárja visszaemlékezései szerint itt félig vagy teljesen meztelen színésznők szórakoztatták a fontos vendégeket. Russo azt állítja, John F. Kennedy már szenátorként is megfordult a Sands hotelben, az 1950-es években, és pl. Juliet Prowse színésznő meztelen öléről szívta fel a kokaint.
Russo szerint az akkori hírességek közül Ava Gardner színésznő is látogatta a hotelt. Frank Sinatra, a chicagói maffiafőnök barátja is rendszeresen vendégeskedett a Sands kaszinóban, Peter Lawforddal, a színésszel együtt, aki JFK sógora volt, és mint közeli családtag, a Kennedy-klán bizalmas ügyeiben járt el.
A díva és JFK
Norma Jeane Mortenson 1953-ban vette fel hivatalosan a Marilyn Monroe nevet. A maffiózók beszámolói szerint egy Johnny Roselli nevű bűnöző, az egyik szeretője mutatta be a stúdiók vezetőinek, Frank Sinatrának és a sztár közeli barátainak. Monroe Sinatrával és a baráti társasága több tagjával is folytatott viszonyt, majd amikor Sinatra jóvoltából megismerkedett a cikkünk elején már bemutatott chicagói maffiavezérrel, Sam Giancanával, a főnök szeretője lett. Sammy „The Bull” Gravano bérgyilkos, a New York-i Gambino maffiacsalád helyettes vezetője azt mondta erről a viszonyról, hogy ez kapóra jött a gengsztervezérnek.
„Minden nő rá Monroe-ra akart hasonlítani, és minden férfi róla fantáziált, Giancana pedig tudta, hogy milyen érték van a kezében. Ha Monroe-t sikerül jól irányítani, óriási hasznot hozhat a maffiának a szeretőin keresztül, akiket meg lehet zsarolni vagy korrumpálni lehet. Ezért pornófilmeket mutatott Monroe-nak és arra biztatta, hogy onnan tanulja a szex akkor még szokatlan formáit. Ne felejtsük el, hogy a szexuális forradalom még nem érkezett el. Marily őszinte kíváncsisággal vetette bele magát a kísérletezésbe, és még inkább megőrjített minden férfit, így JFK-t is.”
A színésznő 1957-ben már világsztár volt, amikor egy bálon megismerkedett az akkor még csak szenátor John F. Kennedyvel. Bár a sajtó immár majdnem 70 éve szemérmesen találgatja, volt-e közük egymáshoz, és bár Marily Monroe a magyar Wikipedia szerint sem folytatott viszonyt az elnökkel, a kortársak és a szemtanúk azóta számtalan visszaemlékezésben és interjúban állították az ellenkezőjét. Ezt a Pulitzer-díjas Seymour Hersh is megírta a Camelot sötét titkai c. oknyomozó könyvben, amely a Kennedy-családról szól.
Jack Kennedy és Monroe viszonya a memoárok szerint 1961-ben kezdődött, amikor JFK már elnök volt. Peter Lawford, a színész egy partiján találkoztak össze másodszor, a jelenlevők szerint szikrázott közöttük a levegő. Két hét múlva a színésznő Washingtonba utazott, és élt a felhatalmazással: felhívta az elnököt a magánvonalán. Aznap este, nem sokkal később már a Kennedy-család egy közeli barátjának házában találkoztak.
A veszélyes viszony
Amikor a randevúk már rendszeresek lettek, JFK és a színésznő a pl. a New York-i Carlisle hotel 34-ik emeleti lakosztályát használta búvóhelyül. De a maffia szerint a pár Los Angeles-ben is többször randevúzott, a találkáikat Peter Lawford Santa Monica-i birtokán, egy Beverly Hills-i villában, vagy Bing Crosby házában tartották, Palm Springs-ben. De Sam Giancana felségterületén, Chicagóban is
találkoztak 1961 őszén, egy demokrata párti kongresszus idején, a maffiafőnök épp ezért állítólag bepoloskáztatta az Ambassador East hotel elnöki lakosztályát. Sőt, JFK a visszaemlékezések szerint a Fehér Házban, a magánlakosztályában is fogadta a világhírű szeretőjét, amikor a First Lady, Jackie Kennedy épp Floridában nyaralt a gyerekekkel.
A randevúikat titokban megfigyelte az FBI, mert J. Edgar Hoover igazgató mindenről és mindenkiről dossziét vezetett, ráadásul a Kennedy-klánt az ellenségének tekintette. Hoover 1962 nyarán négyszemközti találkozót kért az elnöktől, ahol vélhetően bemutatta a titkos megfigyelések adatait Kennedynek. Akárhogy is történt, a megbeszélés után JFK visszavonta az igazgató elmozdításának már megszellőztetett tervét.
Politikai és nemzetbiztonsági kockázat
A visszaemlékezések szerint JFK és a színésznő viszonya 1962-re túlságosan intenzív lett, ezért az elnök öccse, az igazságügyi miniszter Bobby Kennedy úgy döntött, rábeszéli Monroe-t a szakításra. Az elnökről ugyanis nem derülhetett ki, hogy szeretőt tart, még ha egy filmsztár is az illető. Bobby ekkor többször személyesen találkozott Marilyn Monroe-val, majd a környezetük nagy meglepetésére szeretők lettek. A viszony nem tartott sokáig, mert a színésznő a két fivér közül az elnökbe volt szerelmes. Ezt a jelenlevők szerint ország-világ előtt ki is mutatta, amikor 1962 májusában JFK születésnapi partiján elénekelte a következő dalt:
Ami még ennél is súlyosabb volt: Jack és Bobby Kennedy nyíltan beszélt titkos kormányzati tervekről Monroe jelenlétében. James Lesar ügyvéd, akinek sikerült kiperelni az FBI megfigyelési iratait, ezt mondta:
„Az FBI 1962 tavaszán már rendelkezdett olyan információkkal, amelyek szerint a két Kennedy-fivér és Marilyn Monroe olyan témákról beszélgetett, mint a kísérleti atomrobbantások erkölcsi kérdései és Fidel Castro megbuktatása.”
Mindennek a veszélyét nemsokára az elnök is felismerte. Nem sokkal később, 1962 július elején ezt mondta Monroe-nak a Carlisle hotelben:
A színésznő személyzete szerint Monroe a következő napokban depressziós lett, és a szokásosnál is több nyugtató illetve altatót vett be. Az FBI irattárának anyagai pedig azt mutatják, hogy egy hónap alatt, a haláláig harmincszor hívta fel a Fehér Házat.
Amikor a maffiafőnökök „leülnek”
Sam Giancana, a chicagói maffiafőnök és a többi csoport vezetője ekkor már régóta aggodalommal figyelték a világsztár zuhanását. A korábban idézett bérgyilkos, Sammy Gravano „underboss” így beszélt Marily Monroe függőségéről:
„A drogok okozták Marily bukását. Egyre több tablettát szedett és egyre többet ivott. Az ágyban sem volt már az a tüzes vadmacska mindenkivel, mint eleinte. De a maffiát az ijesztette meg a leginkább, hogy túl feltűnően szerette az elnököt. Giancana attól tartott, hogy ha ez így megy tovább, JFK-nek le kell mondania a hivataláról, és akkor ki fogja visszaszerezni a kubai kaszinókat Fidel Castrótól? Hiába kérték Frank Sinatra baráti körén keresztül, hogy fogja vissza magát, Marilyn nem hallgatott senkire. És amikor elénekelte azt a bizonyos születésnapi dalt, amit Jackie Kennedy, az elnök felesége is kénytelen volt végighallgatni, azzal a több száz emberrel együtt, aki részt vett az ünnepségen, a főnökök kénytelenek voltak egy ún. leülést, egy sit-down-t szervezni. Márpedig abból nem sok jó származik, ha a főnökök leülnek.”
Mindennek nyomán a színésznő kapott egy utolsó figyelmeztetést. A tragikus történet utolsó előtti fejezete a Cal-Neva nevű hotelben zajlott.
A bűnszervezetek és a politikusok búvóhelye
A Cal-Neva szálloda a Tahoe-tó környékén csak fontos vendégeket fogadott, akik a harsány tömeg helyett a nyugodt és védett környezetet kedvelték. Ráadásul, mivel a hotelt épp Kalifornia és Nevada határán építették, és az épületek főleg ez utóbbi állam területére estek, a kaliforniai rendőrség nem járhatott el itt. A nevadai nyomozók persze jogszerűen tarthattak volna akár házkutatást is, de ők közmondásosan az ország legkorruptabb testületéhez tartoztak.
A hotel egyik fontos építménye egy alagút volt, amely még a szesztilalom idején épült. Az 1960-as évekre ez az alagút azt a célt szolgálta, hogy egyes vendégek titokban fogadhassák a szeretőiket.
A hotel telekkönyvi papírjain Frank Sinatra neve szerepelt, a valóságban azonban Sam Giancana, a chicagói Outfit főnöke volt a tulajdonos. Sinatra ide hívta meg Marily Monroe-t 1962 júliusának utolsó hétvégéjére.
A színésznő júl. 28-án, szombaton érkezett meg, valószínűleg Sinatra magángépével, és sofőr vitte a hotelbe. Hogy itt mi történt, sokféle verzióról számoltak be a szálloda dolgozói és az ismerősök. Néhány motívum azonban mindegyik változatban azonos:
- Sam Giancana jelen volt.
- Monroe a szokottnál is több drogot fogyasztott.
- A lakosztályából sokáig kiabálást lehetett hallani, a személyzetet pedig nem engedték be.
- A színésznő teljes depresszióban hagyta el a hotelt másnap, és zavartan viselkedett a hazaúton.
Mi történt a Cal-Neva hotelben?
Sinatra testőre, Joe Langford úgy emlékezett, Monroe július 28-a estéjén már olyan sokat ivott és annyi nyugtatót vett be, hogy Sinatra attól tartott: meghal. Ez olyan kínos lett volna, hogy az énekes utasítást adott a személyzetnek:
Langford szerint Monroe ezért távozott július 29-én, vasárnap este.
Másképp beszélt erről Gianni Russo, akit a chicagói maffiafőnök lefényképezett a hotelben Monroe-val együtt. A Keresztapa színésze szerint a bűnszervezet vezetője azért hívatta meg Monroe-t, hogy titokban lefilmezzék egy hármas szexjelenetben a két Kennedy-fivérrel – ugyanis JFK-t és Bobby-t is ide várták erre a hétvégére.
„A filmet a két testvér zsarolására akarták felhasználni, hogy elérjék az amerikai kormány megígért kubai beavatkozását. Marilyn felháborodott, amikor a Giancana elmondta neki, mi lenne a feladata.”
A színész azt állította, hogy Monroe ekkor jelentette ki: sajtótájékoztatót fog tartani az ügyről, és ezzel aláírta a saját halálos ítéletét.
Egy harmadik beszámoló Don Wolfe íróé, aki szerint a hétvégi meghívás célja az volt, hogy rábeszéljék a színésznőt a hallgatásra.
„Ez a rejtélyes hétvége a Kennedy-klán erőfeszítése volt arra, hogy meggyőzzék Marilynt, felejtse el őket és lépjen tovább.”
A szállodai személyzet tagjai évekig nem mertek beszélni erről a hétvégéről, de aztán többen megszólaltak közülük, és azt mondták, Monroe lakosztályában szombat este többen gyűltek össze, köztük Sam Giancana maffiavezér, Frank Sinatra és Peter Lawford. Senkit nem engedtek be. A szobaszervizt az ajtóban vették át, és amikor a pincér a résnyire nyitott ajtóból megpillantotta Monroe-t, a színésznő karján nagy lila foltokat látott.
Billy Woodfield fotóriporter két nappal később különös negatívok előhívására kapott utasítást Giancanától.
„Előhívtam a képeket, összesen kilenc képkockát. A Cal-Neva hotelben készültek. Ezeken Marilyn Monroe négykézláb állt a szőnyegen, láthatóan nagyon rosszul volt, Giancana pedig a hátán ült, mintha lovagolna. Sam megnézte a fotókat és eltette azokat, majd felgyújtotta a negatívokat az öngyújtójával. Mielőtt elment, annyit mondott nekem, hogy felejtsem el, amit láttam.”
Marilyn Monroe utolsó napjai
A színésznő vasárnap távozott a hotelből, a személyzet szerint meggyötörten és fáradtan, nem úgy, mint aki két napot pihent egy luxusszállodában. Peter Lawforddal együtt utazott vissza Los Angelesbe. A Santa Monica-i repülőtéren limuzin várta őket. Don Wolfe szerint a sofőr azt mondta, Monroe alig tudott lemenni a gép lépcsőjén, tántorgott és csak egy cipőt viselt.
„Útközben Lawford megállította az autót, kiszállt, és 30 percig beszélt valakivel egy nyilvános telefonfülkéből. A sofőrnek azért maradt meg az emlékezetében, mert nem értette, miért az utcáról hívott fel valakit Lawford, miközben már csak pár percre voltak a villájától. Sokkal kényelmesebb lett volna, ha az otthonából telefonál”.
Wolfe a Kennedy-könyvtárban felkutatta ennek a telefonbeszélgetésnek a részleteit. Az iratok szerint Lawford John F. Kennedy-t, az Egyesült Államok elnökét hívta fel az utcáról.
Amikor Monroe magához tért július 29-én, hétfőn, jó hír fogadta. A Fox filmstúdió hosszú viták után ismét szerződtette, dupla gázsiért. Úgy tudni, ez optimizmussal töltötte el. Augusztus 3-án, pénteken felhívta George Barris fotóművészt, aki épp azon a tengerparti fotósorozaton dolgozott, amelyet a Cosmopolitan rendelt meg a színésznőről.
„Marilyn arra kért, hogy azonnal utazzak hozzá Kaliforniába. Mondtam neki, hogy lehetetlen, le kell adnom a fotókat a lapnak, de megígértem, hogy a következő hét elején meglátogatom. A szavamat vette, hogy megyek, mert valami nagyon fontosat akart mondani.”
Marilyn Monroe-t a telefonhívás harmadnapján, augusztus 5-én hajnalban holtan találták a brentwoodi otthonában. A boncolási jegyzőkönyv szerint halálos adag nyugtatót vett be. Az öngyilkosság elméletét azóta is sokan vitatják. Egyesek szerint a maffia gyilkolta meg, mások a Kennedy-klánt teszik felelőssé a haláláért.
Larry Schiller fotóriporter, a színésznő barátja szerint, akármi is történt azon a hajnalon, Marilyn Monroe végzetét az okozta, hogy a nagyhatalmú szeretői, a maffiavezér és a Kennedy-fivérek is csak érdekből udvaroltak neki.
„Marilyn mindig előbbre valónak tartotta mások érdekeit, ezért az ő igényei háttérbe szorultak. Ezért nem volt senki az életében, akinek a vállára hajthatta volna a fejét esténként, és aki igazi szeretettel ölelte volna meg őt.”
A téma iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk a következő, angol nyelvű dokumentumfilmet, amely JFK és a maffia kapcsolatát mutatja be.
Marilyn Monroe életéről és haláláról pedig érdemes megnézni ezt a filmet.