Bár Kharg szigete kicsiny, és civil élet nincs is rajta, birtoklása létkérdés Irán számára, mert innen indul útnak a tengeri olajexport 80-90 százaléka.
„A nem túl távoli jövőben valamikor elfoglaljuk Kharg-szigetet és más olajinfrastruktúra-pontokat, és teljes ellenőrzés alá vesszük (Irán) olaj- és gázpiacait, ahogy azt Venezuelával tettük...” – írta csütörtökön Trump a Truth Social egyik bejegyzésében.
Ezt a kijelentését pár órával később félre tette, szüneteltette, vagy esetleg lemondott róla - az elnöki kommunikáció zűrzavarában ezt nehéz elsőre megállapítani. Elképzelhető, hogy a fenyegetést egy iráni kedvezmény kicsikarására szánta.
Ha Kharg valóban kiesik, Irán olajexportja nem szűnik meg teljesen, de drámaian visszazuhan, mivel itt találhatók a legnagyobb nyersolajtárolók, exportvezetékek végpontjai, mélytengeri olajrakodó terminálok, valamint katonai és légvédelmi objektumok.
A Lágymányosnál kisebb sziget esetleges elfoglalása és tartós birtoklása az iráni gazdaság nyaki ütőerének elszorítását jelentené. A következmények szerint Irán napi közel kétmillió hordós exportkapacitásának jelentős része elveszne, a teheráni kormány bevételeinek fő forrása sérülne, miközben az export átterelése alternatív kikötőkbe hónapokat vagy éveket követelne.
Ezzel az USA közvetlen ellenőrzést szerezne a Perzsa-öböl egyik legfontosabb stratégiai pontja felett, ami Irán számára nem csak politikai presztízsveszteséget jelentene, de lekötné a hadsereg és a Forradalmi Gárda kapacitásait a sziget visszaszerzésére.
Ilyen művelet katonailag lehetséges, és a probléma nem is a sziget elfoglalása lenne, hanem a megtartása
A sziget mindössze körülbelül 25 kilométerre fekszik az iráni partoktól, és az amerikai haditengerészet és tengerészgyalogság számára egy ilyen művelet - elvileg és technikailag - végrehajtható.
Ha valóban létezik ilyen forgatókönyv, annak alapja a sziget légvédelmi rendszerének megsemmisítése, különleges műveleti erők beszivárgása, tengerészgyalogos partraszállás, a légifedezet és a haditengerészeti védelem kiépítése.
Megtartani azért nehéz, mert Kharg közel van a partokhoz, és Irán folyamatosan támadhatná ballisztikus rakétákkal, drónokkal, cirkálórakétákkal, gyorsnaszádokkal, búvárszabotőrökkel és különleges alakulatokkal.
Az amerikaiaknak gyakorlatilag egy apró szigeten kellene fenntartaniuk egy előretolt támaszpontot ellenséges környezetben, ami nem normál megszállás lenne, hanem állandó ostromállapot.
Ugyanez viszont csapda lenne Irán számára is
Ha Irán nagy erejű rakéta- vagy dróntámadásokkal próbálná kiszorítani az amerikai erőket, akkor saját olajtartályait, rakodóberendezéseit, csővezetékeit és kikötői infrastruktúráját is rombolja. Kharg értéke éppen abban rejlik, hogy jelenleg egy működő exportközpont, ami egy intenzív visszafoglalási kísérlet során ipari romhalmaz lehet. Ezzel egy klasszikus stratégiai dilemma állna elő.
Teherán valószínűleg inkább az amerikai utánpótlás, a hadihajók, a tankerforgalom és a térségbeli amerikai támaszpontok elleni aszimmetrikus támadásokkal próbálná növelni a megszállás költségeit, mintsem azzal, hogy saját gazdaságának egyik legfontosabb eszközét csatatérré változtassa.
Van azonban egy fontos ellenérv is. Ha az iráni vezetés úgy ítélné meg, hogy a sziget hosszabb távon elveszett, vagy hogy az amerikai jelenlét a rezsim túlélését fenyegeti, akkor megjelenhetne a színen az úgynevezett „denial strategy”, vagyis a „ha mi nem használhatjuk, más se használja” logika. Hasonló helyzetek az iráni–iraki háború idején is előfordultak.
Egy szélsőséges forgatókönyvben ezért Teherán akár fel is áldozhatná Kharg egy részét, ha úgy látná, hogy ezzel aránytalan veszteséget okozhat az amerikai erőknek vagy politikai nyomást gyakorolhat Washingtonra.
Összesítve a sziget különlegessége éppen az, hogy Irán számára nem pusztán katonai objektum, hanem létfontosságú gazdasági eszköz is. Ez valóban visszafoghatná a közvetlen, nagy erejű visszafoglalási kísérleteket, és a harcok súlypontját várhatóan a Perzsa-öböl egészére, illetve az amerikai regionális jelenlét elleni támadásokra helyezné át.