Május 30-án Budapesten az angol Arsenal és a címvédő francia Paris Saint-Germain csap össze a legrangosabb európai klubsorozat fináléjában. A döntőknek korábban voltak magyar főszereplői is. Lássuk, kik ők!
A budapesti férfi labdarúgó BL-döntőn, május 30-án egy magyar származású futballista, az Arsenal csatára, Viktor Gyökeres is pályára léphet, ennek kapcsán az Euronews számba vette azokat a magyarokat, akik korábban jelentős szerephez jutottak a Bajnokok Ligája, vagy elődje, a Bajnokcsapatok Európa Kupája döntőjében.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Puskástól Bölöniig, BEK-döntős magyar játékosok
Honfitársaink közül először Puskás Ferenc – ki más? – lépett pályára BEK-döntőben. A rajt igencsak jól sikerült: az 1960-as fináléban a magyarok Öcsije, a spanyolok Panchója négy gólt szerzett, vezérletével a Real Madrid 7-3 győzött a nyugatnémet Eintracht Frankfurt ellen a glasgowi Hampden Parkban. Puskásnál több gólt azóta sem szerzett senki a legrangosabb európai kupasorozat döntőjében.
Puskás két évvel később, 1962-ben Amszterdamban igencsak közel járt a rekordbeállításhoz (igaz, a győzelemhez az sem lett volna elég). A Real Madrid 10-esénék három góljával csapata a szünetben még 3-2-re vezetett a Benfica ellen, a portugálok azonban a második félidőben fordítottak és 5-3-ra megnyerték a mérkőzést. Puskás tehát ekkor lemaradt a BEK-serlegről, egy magyar mégis ünnepelhetett – de erről majd később.
Újabb két év elteltével, 1964-ben az akkor már 37 esztendős Puskás ismét érdekelt volt a fináléban, azonban az olasz Internazionale elleni, bécsi döntője volt a legkevésbé emlékezetes. A magyar sztár ezúttal nem lőtt gólt, az Inter 3-1-re győzött.
Puskás első két döntője között ketten is képviselték az 1952-ben olimpiai bajnok magyar aranycsapatot az 1961-es BEK-döntőben. Sőt, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán mellett Kubala László is tagja volt annak az FC Barcelonának, amely szinte lefocizta a pályáról a Benficát. Kocsis (Kocka) gólt fejelt, Czibor (Bolond) a BEK/BL-döntők történetének egyik legnagyobb bombáját zúdította Costa Pereira hálójába, mégis a Benfica nyert – rejtély, hogy hogyan.
Az eredmény és a helyszín is ugyanaz volt, mint az 1954-es NSZK – Magyarország vb-döntőé: 3-2 „nem ide” a berni Wankdorf stadionban. (A „nem idével” persze érdemes csínján bánni, merthogy ugyanaz a magyar már ekkor is a győztes oldalon állt, aki Puskás Real Madridja ellen egy évvel később is.)
1964 és Puskás után arra, hogy újabb magyar játékos szerepeljen BEK-döntőben 14 évet kellett várni. 1978-ban Liverpool – Club Brugge döntőt játszottak Londonban, a belgák összeállításában pedig ott virított a Magyarországot egy évvel korábban illegálisan elhagyó (ahogy akkoriban mondták, disszidáló) olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnoki 4. helyezett korábbi válogatott játékos, Kű Lajos neve is.
A magyar sportmédia persze olyan nagyon nem „hatódott meg” ettől, ami az akkori politikai viszonyok ismeretében cseppet sem meglepő. Amikor a magyar futballista nevének említése kikerülhetetlen volt – például az összeállításoknál, vagy amikor labdába ért – a televíziós közvetítésben csak ennyi hangzott el: „Kű”. A később hazaköltöző, ma is Magyarországon élő futballistát az 58. percben lecserélték, így már nem volt a pályán, amikor a skót Kenny Dalglish megszerezte az angolok győztes gólját (1-0).
Bár nem magyar állampolgárként játszott és nyert is BEK-döntőt, egy magyar futballista nevét mindenképpen meg kell még említeni: a marosvásárhelyi Bölöni László a román Steaua Bucuresti középpályásaként volt részese annak, hogy a sorozat történetében először egy szocialista ország csapata hódította el a BEK-serleget.
A Barcelona és a Steaua sevillai döntőjében a rendes játékidőben, majd a 2-szer 15 perces hosszabbításban sem esett gól. Ekkor lépett elő főszereplővé a románok kapusa, Helmuth Duckadam, aki a büntetőpárbajban négyből négy (!) barcelonai tizenegyest is kivédett, így az utolsó rúgókra már nem is került sor. (A büntetőpárbaj azért nem ért véget már korábban, mert a Steaua is csak két tizenegyest lőtt be, azt pedig fedje jótékony homály, hogy az egyik hibázó Bölöni volt.)
Puskás edzőként is BEK-döntős, de Guttmann, Jenei és Kovács nyert
Nem csak a pályán, a kispadon is feltűntek, sőt maradandó nyomot hagytak maguk után magyarok a BEK-ben. Itt van hát a pillanat, hogy először is felfedjük a Kocsist, Kubalát, Czibort és Puskást is legyőző honfitárs nevét: Guttmann Béla.
Az 1899-ben Budapesten született, Magyarországon az MTK-ban játszó egykori válogatott futballista a nyugati (vagy inkább déli?) világban először Olaszországban edzősködött és már ült olyan világhírű klubok kispadján, mint az AC Milan, a brazil Sao Paulo, vagy a portugál FC Porto, amikor Lisszabonba tette át a székhelyét, ahol a legnagyobb sikereit érte el.
Gutmann a Benficával BEK-győztes lett a már említett finálékban 1961-ben és 1962-ben is, a lisszaboniak – bár a döntőbe még jó néhányszor bejutottak – azóta sem győztek az első számú európai kupasorozatban. Egy legenda szerint ennek oka a „Guttmann-átok”: a második BEK-győzelem után az edző extraprémiumot kért a Benfica klubelnökétől, amit nem kapott meg, ezért megátkozta a klubot, hogy soha többé (más források szerint száz évig) ne nyerjen európai trófeát.
Nagyszerű játékos-pályafutása után Puskás Ferenc edzőként is részese volt BEK- finálénak: 1971-ben a görög Panathinaikószt dirigálta a holland Ajax ellen a londoni Wembley Stadionban. A döntőben a görögök becsülettel helytálltak, de az Ajax 2-0-s sikerét nem tudták megakadályozni. 1971-ben még a későbbi vb-ezüstérmes szövetségi kapitány, a klub korábbi játékosa, Rinus Michels volt a hollandok edzője, a következő két BEK-győzelem alkalmával a következő két évben viszont már Kovács István.
Az 1920 október 2-án Temesváron született, így épphogy csak román állampolgárságú (a trianoni békeszerződés pár hónappal korábban, 1920 június 4-én ítélte Romániának az addig a Magyar Királysághoz tartozó várost) mester 1972-ben az Internazionale (2-0), 1973-ban pedig a szintén olasz Juventus (1-0) ellen vezette győzelemre az Ajaxot.
Szintén román edzőként emelhette magasba a BEK-trófeát a későbbi magyar szövetségi kapitány, Jenei Imre. A bukaresti Steauát korábban játékosként is szolgáló tréner volt az edzője annak a csapatnak, melynek tagjaként Bölöni László is BEK-győztes lett 1986-ban a már említett, Barcelona elleni döntőben.
1973 és 1986 között is volt érdekelt magyar edző BEK-döntőben: Csernai Pál. A Csepeli Vasas, majd a Vasas SC játékosát ugyan nem úgy tartjuk számon, mint az aranycsapat tagját, de kétszer azért szóhoz jutott a magyar válogatottban, mielőtt – Puskásékhoz hasonlóan, az 1956-os forradalom után – távozott Magyarországról, majd az NSZK-ban találta meg új otthonát.
Edzőként Csernai az aranycsapat egykori középhátvédjével, Lóránt Gyulával együtt került a Bayern Münchenhez, amelynek – Lóránt segítőjeként – előbb pályaedzője, majd öt évig a vezetőedzője lett. Erre az időszakra esett az 1982-es BEK-döntő, amelyet a Bayern 1-0-ra elveszített az angol Aston Villával szemben. (A később hazaköltöző Csernainak 12 évvel az elveszített BEK-döntő után a Soproni LC volt az utolsó csapata, amelyet edzőként irányított.)
Ugyan nem vezetőedzőként, de még nemrégiben is volt magyar szakember a BEK jogutódja, a Bajnokok Ligája döntőjében. Mi több! A korábbi válogatott labdarúgó Lőw Zsolt sikert ünnepelhetett alig pár hónappal azután, hogy másodedzőként csatlakozott a Chelsea szakmai stábjához. A londoni csapat a szintén angol Manchester City ellen 1-0-ra nyert a portói döntőben.
Portugália Lőwnek egy évvel korábban nem hozott szerencsét. A magyar szakember akkor is Tomas Tuchel segítőjeként, de még a francia Paris Saint Germainnel volt érdekelt BL-döntőben, a lisszaboni finálét azonban 1-0-ra a Bayern München nyerte a PSG ellen.
Négy magyar bíró öt döntőt vezetett
A BEK/BL-döntőkön több alkalommal is magyar játékvezetők fújták a sípot és magyar partjelzők (mai szóhasználattal játékvezető asszisztensek) lengettek az oldalvonalak mellett.
A sort a játékosként olimpiai bajnok, valamint 1965-ben a Benfica elleni BEK-elődöntőben a Győri Vasas ETO fedezeteként (ma úgy mondanánk: védekező középpályásaként) is szereplő Palotai Károly kezdte, aki két BEK-döntőt is vezethetett. Először az 1976-os, skóciai BEK-döntőt bízták rá (partjelzők: Müncz György és Tátrai László), amelyen a Bayern München 1-0-ra győzött a sokáig francia rekordbajnok St. Étienne ellen. Öt évvel később, 1981-ben megint egy egygólos finálé következett (Kőrös László és Kuti Sándor asszisztálásával): a párizsi Parc des Princes stadionban a Liverpool verte a Real Madridot.
Palotai második bíráskodása után 16 évvel, 1997-ben az addigra már világbajnoki döntőt is vezető (1994, Brazília – Olaszország 0-0, tizenegyesekkel 3-2) Puhl Sándor volt a második magyar játékvezető, aki BL-döntőn (a sorozatot az 1992/93-as szezontól hívják Bajnokok Ligájának) fújhatta a sípot (partjelzők: Hamar László és Bozóky Imre, tartalék játékvezető: Juhos Attila). Puhl a tőle megszokott nagyvonalúsággal és hatodik érzékkel vezette a müncheni Borussia Dortmund – Juventus összecsapást. Ahogy a vb-döntőben úgy itt is, egy alkalommal remek döntést hozva bírálta felül lest intő egyik partjelzőjét, a Dortmund ennek is köszönhetően 3-1-re győzött az esélyesebbnek tartott olasz sztárklub ellen.
A következő magyar bíró, aki BL-döntőt kapott, még nagyobb magyar stábbal utazhatott a 2011-es londoni fináléra. Kassai Viktort partjelzőként Erős Gábor és Ring György, alapvonali játékvezetőként (ez a feladatkör csak rövid ideig létezett a VAR bevezetésének is köszönhetően) Fábián Mihály és Bognár Tamás segítette feladata ellátásában, a tartalék játékvezető Vad II István, a tartalék partjelző pedig Kispál Róbert volt. A névsornál nyilván többen emlékeznek arra, hogy a Barcelona 3–1-re győzött a Manchester United ellen.
Román állampolgárként, de a sort a nagykárolyi születésű Kovács István zárja, aki Münchenben tavaly a PSG – Internazionale (5-0) BL-döntőt vezette.
BL-döntős magyar nők
Bár Budapesten most a férfi BL-döntőt játsszák majd, így ez a cikk főként a férfi sorozat magyar főszereplőiről szól, hatalmas főhajtás jár a magyar hölgyeknek is.
Maradva a játékvezetésnél, BL-döntőt közülük az a Kulcsár Katalin (Kassai Viktor felesége) vezetett, aki – más alkalommal – volt negyedik játékvezető is BL-döntőben. Kulcsár a 2016-os Olympique Lyon – Wolfsburg (1–1, 11-esekkel 4–3) finálé vezetőbírója volt, a munkáját partjelzőként Kulcsár Judit és Hima Andrea, tartalék játékvezetőként Gaál Gyöngyi segítették.
Amikor Kulcsár a Reggio Emilia-i döntőt vezette, már volt magyar győztese a női BL-nek. A német VfL Wolfsburg játékosaként Jakabfi Zsanett kétszer (2013, 2014 – az utóbbi döntőben nem játszott) hódította el a trófeát, majd a Budapesten született Marozsán Dzsenifer nagy sorozata következett, aki – német állampolgárként – nem kevesebb mint ötször emelte magasba a BL-serleget.
A német válogatottban is kulcsember Marozsán a győzelmeit két klub, a német FFC Frankfurt (1 - 2015) és a francia Olympique Lyonnais (4 - 2017, 2018, 2019, 2020) színeiben érte el, és a 2019-es budapesti döntőben gólt is szerzett az FC Barcelona elleni 4-1-es mérkőzésen (a 2017-es 0-0-s PSG elleni fináléban pedig a büntetőpárbajban volt eredményes).
A Puskás Aréna nagy meccsei
Noha sokan reménykedtek abban, hogy a Liverpool döntőbe jutása esetén Szoboszlai Dominik, Kerkez Milos és esetleg Pécsi Ármin személyében idén is lesz magyar szereplője a BL-finálénak, erre még legalább egy évig várni kell.
A döntőt május 30-án az egykori Népstadionban, azaz a Puskás Ferencről elnevezett Puskás Arénában játsszák, amely felújítása óta már Európa-liga döntőnek (2023, Sevilla – Roma), európai szuperkupa mérkőzésnek (2020, Bayern – Sevilla), valamint 2021-ben négy Eb-mérkőzésnek (köztük: Magyarország – Portugália és Magyarország – Franciaország) is otthont adott.