Mintegy 300 kilométer hosszan húzódó felszín alatti vízréteg kapcsolja össze Franciaországot, Németországot és Svájcot. Ez Európa legnagyobb vízkészlete, de egy új tanulmány súlyos szennyezettséget tárt fel benne.
Frankfurttól egészen Bázelig mélyen a föld alatt húzódik egy kincs, amely több mint ötmillió régióbeli lakost lát el ivóvízzel. Ez Európa legnagyobb talajvíz-készlete. Körülbelül 300 kilométer hosszan terül el a föld alatt, és többek között a Felső-Rajnát, illetve számos vizes élőhelyet táplál.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ez a hatalmas talajvíz-tározó azonban erősen szennyezett, ahogy azt egy júniusi tanulmány kimutatta. Növényvédő szerek, gyógyszermaradványok és mesterséges ipari vegyi anyagok, az úgynevezett per- és polifluorozott alkilanyagok (PFAS) szennyezik a talajvizet, nyomnyi mennyiségüket kimutatták.
A 150 milliárd köbméter vizet tartalmazó föld alatti medence nemcsak az ivóvíz miatt fontos, hanem számtalan állat- és növényfaj életét is befolyásolja. Folyamatosan születnek új felfedezések, például a Parabathynella baden-wuerttembergensis nevű forrásrákfajé. Utazás a föld alá Németország, Franciaország és Svájc között.
A föld alatt: láthatatlan folyó a Rajna völgyében
A tározó Frankfurt am Main környékétől a francia országhatáron túl, Strasbourgig, valamint dél felé a svájci Bázelig húzódik. A vízmennyiséget nehéz elképzelni: a 150 milliárd köbméter nagyjából 60 millió olimpiai úszómedencének felel meg.
A Felső-Rajna völgyének talajvíz-tartaléka nagyságrendileg három összefüggő, föld alatti Boden-tónak felel meg. A Boden-tó ugyanis körülbelül 48 milliárd köbméter vizet tartalmaz.
Talajvízről akkor beszélünk, ha a környező talaj tartósan vízzel telített. A felette lévő rétegek nem állandóan nedvesek, ez az úgynevezett telítetlen talajzóna. Az évszaktól és a csapadéktól függően a vízszint süllyedhet vagy emelkedhet.
Az ivóvízellátásra használt talajvíz gyakran csak néhány, legfeljebb néhány száz méteres mélységben található. Van, ahol alig egy méterrel a felszín alatt, lassan észak felé áramlik. A Felső-rajnai árokban azonban már 3 335 méter mélyre is lefúrtak a Föld közepe felé. A Mannheim és Worms között végrehajtott úgynevezett „Frankenthal 10” műveletet tartják eddig a legmélyebb fúrásnak.
A Felső-rajnai árok legmélyebb ismert része az úgynevezett „Heidelberger Loch”, ahol a talajvíz szintje több mint 500 méter mélyen van. Más területekről a kutatók azt mondják, nagyjából annyira feltáratlanok, mint a mélytengerek.
Peszticidek és gyógyszermaradványok: terhelés szennyező anyagokkal
Európa legnagyobb talajvíz-készleteként a Felső-Rajna völgye csaknem ötmillió embert lát el ivóvízzel a vízgyűjtő területén. Emiatt más nagy európai tározókhoz képest ez az egyik legértékesebb talajvíz-rendszer.
A térséget azonban már jó ideje egyre erősebb emberi eredetű terhelés éri. Különösen a műtrágyák és a növényvédő szerek túlzott használata szennyezi egyre inkább a talajvizet, ahogy azt a 2026 júniusában publikált, határokon átnyúló Ermes-II tanulmány (forrás: német) eredményei mutatják.
A Dél-Németország, Észak-Svájc és Kelet-Franciaország közötti Rajna mentén elhelyezkedő 1 500 vizsgált mérőpont 96 százaléka legalább egy mikroszennyező anyaggal terhelt. Fő okként a növényvédő szereket azonosították. A mezőgazdaság mellett azonban a közeli városok, az ipari üzemek és a számos szennyvíztisztító telep is környezeti terhelést okoz.
A vizsgálatok során ugyanakkor a nyers vizet elemzik. Az ivóvizet nem közvetlenül a talajvízből veszik, hanem mielőtt a hálózatba kerül, speciális tisztítási eljáráson megy keresztül. A talajvíz minőségi állapota csak azt határozza meg, milyen mértékben kell a vizet kezelni ahhoz, hogy megfeleljen az egészségügyi hatóságok előírásainak.
Koktélhatás az ivóvízben: mit okoz az anyagkeverék
A tanulmány bemutatásakor közölték: a mérőpontok 59 százalékán legalább egy ivóvíz-határértéket túlléptek. Különösen gyakori például a trifluorecetsav (TFA), amelyet a kutatók „a végső PFAS”-ként emlegetnek.
A PFAS-vegyületek, amelyeket „örök vegyi anyagokként” is ismernek, olyan mesterséges anyagok, amelyeket az ipar számos fogyasztási cikk, például elektronikai eszközök, festékek, autók vagy kozmetikumok gyártásához használ. A TFA a talajvízben leggyakrabban kimutatott PFAS-vegyület, vagyis gyakorlatilag mindenütt jelen van a környezetben.
A tanulmány szakértői emellett úgynevezett „koktélhatásról” beszélnek. Ha bizonyos anyagok vagy anyagcsoportok együtt vannak jelen, mérgező hatásuk felerősödhet, még egészen kis mennyiségek esetén is. Hogy ennek pontosan milyen következményei vannak az egészségre és a környezetre, egyelőre kevéssé ismert.
A három éve zajló kutatás célja a talajvízminőség romlásának okait feltárni. Ennek alapján olyan intézkedéseket dolgoznának ki, amelyek megakadályozzák a további romlást. Rendszeres elemzéseket már 1991 óta végeznek.
„Az eredmények azt mutatják, hogy a talajvíz védelme továbbra is komoly kihívásokkal néz szembe” – jelentette ki Dr. Dirk Grünhoff, a Rajna-vidék–Pfalz tartományi környezetvédelmi hivatalának elnöke. Hozzátette: az adatok szilárd alapot teremtenek ahhoz, hogy szembenézzenek ezekkel a kihívásokkal, és konkrét intézkedéseket dolgozzanak ki.
Mikroorganizmusok veszik át a tisztító szerepet
A tisztítás egy részét eddig maga a természet végezte. A talajvíz-tározóban él az egyik kevés olyan állat egyike, amelynek nevében szerepel Baden-Württemberg tartomány. Ez egy parányi forrásrákfaj, a Parabathynella badenwuerttembergensis. 2013-ban találták meg a talajvízben a koblenz-landaui egyetem kutatói, és különlegesen fontos feladatot lát el: egyfajta „tisztítóosztagként” feldarabolja a szerves anyagokat, és felfalja a baktériumokat.
Ez a forrásrák egy nagyon régi, ősi vonásokat hordozó, már-már bizarrnak tűnő állat egy több mint 200 millió évvel ezelőtti korból – ahogy azt a baden-württembergi környezetvédelmi hivatal 2013-ban közölte. Testfelépítése a feltételezések szerint alig változott az elmúlt millió évek során. A hatóság a talajvizet „élő földtörténeti múzeumnak”, az állatokat pedig „élő kövületeknek” nevezte.