Az Iránban és Ukrajnában dúló háborúk okozta energiaválságból csak a hazai energia jelent kiutat – mondta az EU klímaügyi biztosa, Wopke Hoekstra az Euronewsnak.
Az egyre súlyosbodó energiaválság fényében Wopke Hoekstra klímaügyi uniós biztos szerint az EU-nak fel kell gyorsítania az átállást az alternatív energiaforrásokra.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Ez több villamosítást, több megújuló energiát, több hőszivattyút, több, a tagállamokat összekötő hálózatot, több nukleáris energiát jelent” mondta Hoekstra az Euronews The Europe Conversation című interjúműsorában. „Erre az egész energiamixre szükség van.”
Hoekstra emlékeztetett arra, hogy már az 1970-es évek olajválságai megmutatták Európa sebezhetőségét, tekintettel a kontinens korlátozott energiaforrásaira.
„Az is tanulság, hogy minden korábbi válság után valójában radikálisabbnak, határozottabbnak kellett volna lennünk. Most ezt kell megtennünk” fogalmazott a biztos.
„Valóban ki vagyunk szolgáltatva másoknak. És persze okos lépés volt megszabadulni az orosz gáztól. De ezt csak részben váltottuk ki több megújulóval, ugyanakkor új függőség alakult ki az amerikai, a katari és más forrásból származó cseppfolyós földgáztól. Ez teljesen kockázatmentes megoldás? Azt hiszem, ebben már vannak kételyeink, nem igaz?”
Hoekstra szerint könnyen lehet, hogy ez nem az utolsó geopolitikai feszültség, amellyel Európának szembe kell néznie, és hogy a blokk „adósa” polgárainak és vállalatainak, ezért nem terhelheti őket a következő válság idején még magasabb árakkal. „Hogy ez három, öt vagy tíz év múlva lesz-e, senki sem tudja. Ezt a problémát meg kell oldanunk.”
2026 májusának elejére a Brent típusú kőolaj ára hordónként 100 dollár (mintegy 85 euró) fölé emelkedett a Közel-Keleten kialakult tartós geopolitikai feszültség miatt.
Ez az áremelkedés Európa számára „harmadik olajsokkot” idézett elő, amely jelentősen megdrágítja az energiát és az áramot, komoly terhet róva a vállalkozásokra.
A dráguló üzemanyagárak az európai háztartásokat is erősen nyomás alá helyezik, és nemcsak a benzin és a fűtés, hanem gyakorlatilag minden mezőgazdasági és ipari termék fogyasztói árának emelkedéséhez járulnak hozzá.
Emellett – ahogyan arra az Európai Bizottság is rámutatott – a magas energiaárak növelik az energetikai szegénység kockázatát, ami olyan kezdeményezésekhez vezetett, amelyek célja a rezsiszámlák csökkentése és a kiszolgáltatott fogyasztók védelme.
Hoekstra arra figyelmeztetett, hogy Európának egyelőre továbbra is együtt kell élnie a fosszilis energiahordozóktól való jelenlegi függőséggel.
„A gáz még évekig átmeneti energiahordozó marad, az energia iránti kereslet pedig – az olyan fejlesztések miatt is, mint a mesterséges intelligencia – várhatóan inkább nőni fog, mint csökkenni, még akkor is, ha minden lehetséges energiahatékonysági intézkedést bevezetünk” mondta.
Milliárdok kellenek töltőhálózatokra és villamosenergia-hálózatokra
Arra a kérdésre, miért halad ilyen lassan az infrastruktúra korszerűsítése az EU-ban, Hoekstra elismerte, hogy „még bőven van házi feladatunk”.
Továbbra is több milliárd eurónyi beruházásra van szükség például az elektromos autók töltőhálózatának bővítéséhez és az áramhálózatok megerősítéséhez.
„Még nem érjük el az elvárt szintet” mondta. „Legyünk tehát a lehető legbátrabbak, mert minden, az átállásba fektetett euró jól elköltött pénz, hiszen ennyire kiszolgáltatottak vagyunk.”
A nemzetközi klímapolitika jelenlegi helyzetéről szólva Hoekstra sajnálattal emlékeztetett arra, hogy Donald Trump elnöksége alatt az Egyesült Államok gyakorlatilag teljesen kivonult a globális együttműködésből.
„A valóság az, hogy az amerikaiak kiszálltak ebből a témából, és ez nagyon sajnálatos” mondta. „A világot azonban olyannak kell elfogadnom, amilyen, nem pedig olyannak, amilyennek látni szeretném.”
Hozzátette ugyanakkor, hogy Európa megerősítette együttműködését a hasonlóan gondolkodó országokkal Norvégiától és az Egyesült Királyságtól Kanadáig és Ausztráliáig. Az EU szorosan együttműködik Latin-Amerikával, valamint Afrika és Ázsia egyes országaival is, különösen Japánnal.
Hoekstra szerint a 2023-as, dubaji klímakonferencián „sikerült olyan szupertöbbséget kialakítanunk, amely átlépte az észak-dél megosztottságot, és azt hiszem, ez lesz a jövőben a döntő tényező”.