Moringa: feltételezés szerint ókori egyiptomiak víz fertőtlenítésére használták
Egy évezredek óta ismert víztisztítási technika jelenthet megoldást Európa mikroműanyagokkal terhelt ivóvizére.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Egy friss tanulmány (forrás: angol) szerint a „csodafának” nevezett moringa fa magjai legalább olyan jól, sőt helyenként jobban teljesítenek, mint kémiai megfelelőjük az öregedett PVC-mikroműanyagok kiszűrésében – márpedig a PVC az emberi egészségre legártalmasabb műanyagfajták egyike. Az eredmények a víztisztító telepek számára is zöldebb alternatíva előtt nyithatnak utat.
Az autógumikból, festékekből, textíliákból és lebomló műanyag csomagolásokból származó parányi műanyagrészecskék évtizedek óta halmozódnak a világ vízrendszereiben, és egy csendes, de egyre növekvő egészségügyi kockázatot teremtenek.
Az EU 2024-ben szigorította az ivóvízben található mikroműanyagok ellenőrzésére vonatkozó előírásokat. A kutatók azonban tavaly arra figyelmeztettek, hogy a legapróbb részecskék – amelyek nagyobb eséllyel jutnak át a bélrendszeren a vérbe és a szervekbe – könnyen kicsúszhatnak az ellenőrzés alól.
A moringa tisztításra való használata egyszerre ősi és innovatív: feltételezések szerint már az ókori egyiptomiak is alkalmazták a víz baktériummentesítésére és zavarosságának csökkentésére.
Gyors növekedésének, szárazságtűrésének és csekély vízigényének köszönhetően ez az évelő növény nemcsak kevés ráfordítást igényel, hanem szénnyelőként is működik, jól érzi magát száraz, leromlott talajokban, és támogatja a biodiverzitást.
A moringa sokoldalú felhasználása – az alultápláltság és a betegségek kezelésétől a víztisztításon át az öregedésgátló készítményekig – kiérdemelte számára a „csodafa” elnevezést.
Miért veszélyesek a mikroműanyagok és a szűrési módszerek?
A mikroműanyagok azonnali egészségügyi hatásain túl – amelyek összefüggésbe hozhatók rákkal, szívrohamokkal és reprodukciós problémákkal – ezek az öt milliméternél kisebb műanyag-részecskék más veszélyes szennyező anyagokat is képesek magukba szívni és szállítani az ökoszisztémákon keresztül egészen az élelmiszerláncig.
Jelenleg az európai országok fizikai és kémiai módszereket egyaránt alkalmaznak a mikroműanyagok eltávolítására a szennyvízből.
Az alumínium-szulfát, közismertebb nevén timsó, egy gyakran használt szervetlen só, amelyet koagulánsként vetnek be a vízkezelésben: segít leválasztani a mikroműanyagokat és más szennyezőket az eltávolításukhoz.
Bár a tisztításban hatékony, nem megfelelő alkalmazása megnövekedett alumíniumszinthez vezethet az ivóvízben, amelyet lehetséges neurológiai rendellenességekkel, köztük az Alzheimer-kórral hoznak összefüggésbe.
A timsó a koaguláció során nagy mennyiségű iszapot is termel, amelynek kezelése és ártalmatlanítása nehézkes – általában lerakókba kerül, ahonnan mérgező anyagok szivároghatnak a talajba és a vizekbe.
A timsó előállítása is környezetszennyező: bauxit külszíni fejtését igényli olyan trópusi régiókban, mint Ausztrália, Brazília, Guinea, Guyana és Jamaica, ami erdőirtáshoz és élőhelyvesztéshez vezethet. A nyersanyag finomítása és feldolgozása a késztermékké jelentős hőenergiát igényel, ami klímát fűtő kibocsátásokkal jár.
„Csodafa” magja a mikroműanyagok 98 százalékát távolítja el a vízből
A Gabrielle Batista, a brazíliai São Pauló-i Állami Egyetem (UNESP) kutatója által vezetett, az ACS Omega tudományos folyóiratban megjelent friss tanulmány a „csodafának” is nevezett moringát mutatja be növényi alapú, nem mérgező alternatívaként.
A tanulmány a timsót egy moringából készült, sóalapú kivonattal veti össze. Mindkét koaguláns úgy működik, hogy semlegesíti azt a negatív elektromos töltést, amely miatt a mikroműanyag-részecskék taszítják egymást, és átszöknek a szűrőkön. A töltés semlegesítése után a részecskék nagyobb aggregátumokká – úgynevezett flokkokká – állnak össze, amelyeket már meg tud fogni egy homokszűrő.
A timsó és moringaalapú megfelelője is sikeresen eltávolította a PVC-részecskék több mint 98 százalékát a vízből, a moringa pedig szélesebb pH-tartományban bizonyult egyenletesen megbízhatónak.
A vizsgált részecskék körülbelül 15 mikrométeresek voltak – elég kicsik ahhoz, hogy átjussanak a hagyományos szűrőkön.
Kiderült, hogy a moringa az átfolyó szűrésben éppoly hatékony, mint a közvetlen szűrésnél, ami azt jelenti, hogy kiválthatja a költséges és energiaigényes flokkulációs eljárást, amely a koagulált részecskék összetapadását szolgálja.
A kutatók szerint ugyanakkor további vizsgálatot igényel, hogy a folyamat során kioldódó oldott szerves szén bonyolíthatja-e a későbbi tisztítási lépéseket. A moringa hatékonyságát nagyobb léptékben is tesztelni kell.