Az európai gázárak 70 százalékkal ugranak, a tárolók apadnak, megjelent az ellátási gondok miatti félelem.
Néhány hét leforgása alatt az iráni konfliktus alapjaiban írta át Európa energiaképletét.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az irányadó holland TTF földgázár a hónap eleje óta megawattóránként 38 euróról 54 euróra ugrott – ez 70 százalékos emelkedés, ami 2026 márciusát a 2021 szeptembere óta legerősebb havi drágulással kecsegteti az európai gázpiacon.
Ez az adat messze túlmutat az energiapiacokon.
Európa gázkitettsége egyenlőtlen
Európa eleve sérülékeny helyzetben sodródott bele ebbe a válságba.
A föld alatti gáztárolók töltöttsége március 24-én mindössze 28,4 százalékon, azaz 325 terawattórán állt – 5 százalékponttal az egy évvel korábbi szint alatt, és jóval az ötéves szezonális átlag alatt –, a Kyos European Gas Analytics adatai szerint.
Németország az egyik leginkább kitett, a tárolók csupán 22,3 százalékig teltek meg, ami közel 7 százalékpontos visszaesés éves összevetésben.
Franciaország helyzete hasonló, 22,1 százalékos töltöttséggel.
A kontinensen Hollandia számít a legkritikusabb esetnek: a tárolók szintje ott mindössze 6,0 százalék, azaz 9 TWh – kevesebb mint egyharmada a tavalyi szintnek, és jócskán a történelmi minimum alatt erre az időszakra.
Az Ibériai-félsziget helyzete éles kontrasztot mutat.
Portugália 85,3 százalékig telt tárolókkal néz szembe a válsággal, Spanyolországban pedig 55,5 százalékon áll a töltöttség – mindkét országot segíti a nagyobb LNG-importinfrastruktúra, az áramtermelésben alacsonyabb gázfüggőség, valamint a megújuló energiaforrások felfutása, amely szerkezetileg mérsékelte a nagykereskedelmi gázár-ingadozásoknak való kitettségüket.
Meddig emelkedhetnek az európai gázárak?
A kínálati sokk alapvetően szerkezeti, nem átmeneti jellegű.
Katar – a világ második legnagyobb LNG-exportőre évi 84 milliárd köbméterrel, és kulcsszállítója többek között Olaszországnak, Belgiumnak és Spanyolországnak – megerősítette, hogy az Irán által a hónap elején a Ras Laffan ipari város ellen intézett támadások után már nem tud eleget tenni szerződéses kötelezettségeinek.
A megrongálódott kapacitások helyreállítása akár öt évig is eltarthat.
A Goldman Sachs március 22-én kelt elemzésében a 2026 második negyedévére vonatkozó TTF-előrejelzését 63-ról 72 euróra emelte megawattóránként, arra figyelmeztetve, hogy az európai tárolóknak a versengő ázsiai vevőktől kell majd elcsábítaniuk LNG-szállítmányokat ahhoz, hogy a következő tél előtt megfelelően feltöltődjenek.
Egy kedvezőtlen forgatókönyv – amelyben a Hormuzon áthaladó energiaszállítások nem hat, hanem tíz hétig maradnak visszafogottak – a bank szerint a 2026-os nyári TTF-átlagot 89 euró/MWh fölé tolhatja.
Egy súlyosan kedvezőtlen forgatókönyv, amely tartósabb károkat feltételez a katari infrastruktúrában, az egész nyári hónapokban 100 euró/MWh fölé lökheti a TTF-et.
A Montel News által készített, energiaipari elemzők körében végzett felmérés még élesebben rajzolja ki ezeket a kockázatokat.
Ha a Hormuz-szoros három hónapig maradna lezárva, a következő hónapra szóló TTF-határidős szerződés ára a Wood Mackenzie és a Montel Analytics szerint nagyjából 90 euró/MWh-ig emelkedhetne.
A skála felső végén Ole Hvalbye, a svéd SEB bank nyersanyagpiaci elemzője arra figyelmeztet, hogy ilyen forgatókönyv esetén az árak 115 és 155 euró/MWh között alakulhatnak, mivel mintegy 28,6 milliárd köbméter LNG esne ki a globális piacról.
A felmérés szerint egy hat hónapos lezárás közel 160 euró/MWh-ra lökné fel az átlagos TTF-árat – Hvalbye ezt „a 2022-eshez hasonló vagy annál is súlyosabb szorításnak” nevezte, ahol az árak 145 és 240 euró/MWh között ingadozhatnak, és a következő télre való feltöltés „szinte lehetetlenné” válna.
Összehasonlításképpen: a TTF 2022 augusztusában, Oroszország Ukrajna elleni invázióját követően, 345 euró/MWh-n tetőzött.
Mit jelent mindez a lakossági energiaszámlákra nézve?
Az európai háztartások számára a sokk valós, de az egyes energiaszámlákon eltérő mértékben csapódik le.
Az Euronewsnak adott exkluzív interjúban Giuseppe Moles, az Acquirente Unico vezérigazgatója – ez az olasz állami társaság kezeli a szabályozott piac lakossági energiaellátását – részletesen ismertette, hogyan gyűrűzik végig mindez a számlákon.
A gázszámlákon a hatás közvetlenül jelentkezik. Az olasz szabályozó, az ARERA februárra 35,21 euró/MWh-ban állapította meg a védett fogyasztók gázszámlájának árukomponensét – de figyelmeztetett, hogy ez az érték még nem tükrözi az eszkaláció utáni árrobbanást.
Az áramárak is emelkednek, mivel a magasabb gázköltségek beépülnek a nagykereskedelmi villamosenergia-piacok áraiba, de a kiskereskedelmi szinten a hatás jóval szelídebb.
„Az árampiacon már most megjelenik a gázár-sokk egy része” – mondta Moles, aki a hatást a lakossági számlákon néhány százalékpontra becsüli – ez érezhető, de messze elmarad a nagykereskedelmi gázárak 60–70 százalékos ugrásától.
Az üzemanyagoknál a nyomás nemcsak a nyersolaj árát érinti: a magasabb fuvardíjak, biztosítási díjak és a finomítói kapacitáskorlátok az egész ellátási láncban felhajtják a költségeket.
„A valódi szűk keresztmetszet a finomítás” – fogalmazott Moles.
Olaszország már növeli az algériai gázimportot: ez elég lesz?
Bár Olaszország a tárolói 43,9 százalékos töltöttségével az uniós átlagnál kedvezőbb helyzetben van, Moles arra figyelmeztetett, hogy a közvetlen fenyegetés inkább az árak elszállása, mintsem a fizikai hiány.
Ez a háttér magyarázza Giorgia Meloni miniszterelnök Algéria felé tett közeledését is; az észak-afrikai ország már most is Olaszország legnagyobb vezetéken érkező gázszállítója.
Moles „racionális és fontos döntésnek” nevezte a lépést, kiemelve Algéria szerepét az ellátásbiztonság erősítésében.
Ugyanakkor óva intett a hatás túlértékelésétől is. „Algéria enyhítheti a hatást Olaszország számára, de önmagában nem tudja semlegesíteni egy, az egész Öböl térségét érintő rendszerszintű válság következményeit” – mondta, hangsúlyozva, hogy a Hormuzi-szoros körüli zavarok a kétoldalú kapcsolatoktól függetlenül formálják a globális energiaárakat.
„Nem számítok a 2022-eshez hasonló forgatókönyv megismétlődésére, inkább egy fokozott volatilitással járó időszakra, tartósan magas árkilengésekkel. Sok múlik majd a kínálat ellenálló képességén és a globális kereslet pályáján a következő hónapokban” – tette hozzá Moles.
Milyen hatása lehet mindennek az inflációra?
Véget ért az a dezinflációs időszak, amelyet Európa az elmúlt három évben tapasztalt – legalábbis a rövid távon.
A Goldman Sachs arra számít, hogy az euróövezeti összesített infláció márciusban 2,7 százalékra ugrik éves összehasonlításban a februári 1,89 százalékról – szinte kizárólag az energiaárak miatt, amelyek egyetlen hónap alatt az előrejelzések szerint éves alapon mínusz 3,1-ről plusz 5,9 százalékra fordulnak.
A középtávú pálya éppilyen hirtelen változott meg: a Goldman Sachs most 2,9 százalékos átlagos inflációval számol 2026-ban, amely a második negyedévben 3,2 százalékon tetőzne – ez az év elején még inkább csak kockázati forgatókönyvnek számított volna.
A maginfláció – amely az energiát és az élelmiszereket kiszűri – szintén emelkedő pályára kerülhet, és a harmadik negyedévben elérheti a 2,5 százalékot, ahogyan az energiaárak fokozatosan beépülnek a szolgáltatások és a szállítás költségeibe.
A hatás azonban nem lesz egyenletes: Németországban március végére mintegy 25 százalékos dízelár-sokk alakult ki havi összevetésben, míg Spanyolország részben azzal enyhítette a nyomást, hogy a legtöbb energiahordozóra felére csökkentette az áfát.
„Arra számítunk, hogy a német HICP-főinfláció márciusban 3,0 százalékra emelkedik az egy hónappal korábbi 2,0 százalékról” – írta Katya Vashkinskaya, a Goldman Sachs közgazdásza a héten kiadott elemzésében.
Az irány azonban mindenütt ugyanaz.
Bezárult az az időszak, amikor az EKB még hitelesen állíthatta, hogy a 2 százalékos cél felé tart.
Mit jelent a magasabb infláció a kamatokra és a növekedésre?
Az Európai Központi Bank számára néhány hét alatt teljesen megfordult a helyzet.
Az iráni háború kezdete előtt a piacok 2026-ig további kamatcsökkentéseket áraztak; ez a forgatókönyv most lekerült a napirendről.
A Goldman Sachs és az ABN AMRO egyaránt arra számít, hogy az EKB Kormányzótanácsa április 30-i ülésén, majd júniusban ismét 25 bázisponttal emeli az irányadó kamatokat, így a betéti ráta 2,5 százalékon tetőzhet.
A Bundesbank elnöke, Joachim Nagel már korábban is nyilvánosan sürgetett egy áprilisi emelést arra az esetre, ha az energiaár-nyomás nem enyhülne.
Az előrejelzési piacok szerint 77 százalék az esélye annak, hogy az EKB még az idén kamatot emel.
Kedvezőtlen forgatókönyv esetén a Goldman Sachs számításai szerint összességében 75–100 bázispontos szigorításra lehet szükség; egy súlyosan kedvezőtlen esetben akár 150–200 bázispontos emelés sem kizárt.
Az időzítés rendkívül kedvezőtlen.
A Goldman Sachs az év egészére 0,7 százalékra vágta vissza az euróövezeti GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzését – ez nagyjából fele a konfliktus előtti pályának –, mivel a szigorúbb pénzügyi kondíciók ráerősítenek a magasabb energiaszámlák okozta keresleti sokkra.
Az eurózóna összetett beszerzésimenedzser-indexe (PMI) márciusban alig haladta meg a stagnálást, miközben a vállalatok költségei három éve nem látott ütemben nőttek.
„Az EKB már nincs jó helyzetben” – mondta Chris Williamson, az S&P Global chefközgazdásza a 2026. márciusi gyors PMI-adat kapcsán.
Olyan súlyos ez, mint a 2022-es válság?
Még nem – és lehet, hogy egyáltalán nem is lesz –, állítja Bill Diviney, az ABN AMRO makrogazdasági kutatási vezetője.
„A sokk várhatóan meg sem közelíti a 2022–23-as energiaválság mértékét, és nem is érinti majd olyan egységesen az euróövezeti gazdaságokat, mint akkor” – írta friss elemzésében.
Ennek leglátványosabb jele a villamosenergia-piacon látszik: miközben az év eleje óta a gázárak mintegy 80 százalékkal emelkedtek, az öt legnagyobb euróövezeti gazdaság átlagos nagykereskedelmi áramára alig mozdult a konfliktus kirobbanása óta, és továbbra is nagyjából 14 százalékkal az év eleji szint alatt jár.
Ezt a szétválást az magyarázza, hogy 2022 óta felgyorsult Európában a megújuló kapacitások kiépítése, Franciaország nukleáris flottája pedig ismét teljes kapacitással működik – ez a szerkezeti elmozdulás most részleges védőpajzsként funkcionál.
A fiskális válasz is várhatóan visszafogottabb lesz: a kormányok mozgástere szűkebb, a kötvénypiacok kevésbé elnézőek, a politikai döntéshozók pedig a 2022-esnél jóval tudatosabban kezelik az általános, nem célzott energiapiaci támogatások inflációs kockázatait.
A 2022-es válság rendszerszintű sokk volt, amely felszínre hozta mindazokat a sebezhetőségeket, amelyeket Európa az olcsó orosz gáz évtizedei alatt felhalmozott. A mostani sokk célzottabb, egyenlőtlenebb – és egyelőre kezelhetőbb.
A kérdés az, meddig marad ez így.