Az emelkedő olaj- és gázárak jelentősen növelik az inflációt az eurozónában, a piacok már áraznak egy 2026-os kamatemelési kockázatot.
Hétfőn az olajárak az egy nap alatt a valaha tapasztalt legdrámaibb növekedés egyikét produkálták. Először kilőttek, majd miután Donald Trump amerikai elnök közölte, hogy már látja az Irán elleni hadművelet végét, hirtelen esésnek indultak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az európai benzinkutakon azonban egyelőre a háború miatt aggodalom és az olajár ingadozását érezni.
Hétfő esti sajtótájékoztatóján Trump azt mondta, hogy az amerikai és izraeli erők gyors előrehaladást értek el az Irán elleni hadműveletekben, és hangsúlyozta, hogy Washington nem fogja megengedni a globális energiaellátási útvonalak, köztük a Hormuzi-szoros megzavarását.
„Az olajellátás lényegesen biztonságosabb lesz” – mondta Trump, hozzátéve, hogy az Egyesült Államok szükség esetén kíséretet biztosíthat a tartályhajóknak ezen a stratégiai fontosságú vízi úton.
Arra a kérdésre, hogy a konfliktus napokon belül véget érhet-e, Trump úgy válaszolt: „Úgy gondolom, igen.”
A West Texas Intermediate könnyűolaj ára, amely vasárnap éjjel a Hormuzi-szoros esetleges lezárásától való félelmek miatt hordónként 119 dollárra (110 euróra) ugrott, a hétfői kereskedés végére 90 dollár (83 euró) alá esett, vagyis kevesebb mint 24 óra alatt több mint 30 dollárt zuhant.
A nyersolaj határidős jegyzéseinek meredek fordulata ellenére a nagykereskedelmi olajárak csak késleltetve és nem szimmetrikusan gyűrűznek át a kiskereskedelmi üzemanyagárakba.
Éppen ez a késlekedés az oka annak, hogy a közgazdászok egyelőre nem merik azt mondani, hogy elhárult az inflációs kockázat az euróövezetben.
Európában továbbra is 2 euró körül a literenkénti üzemanyagár
A Fuelo, egy Európa-szerte valós időben üzemanyagárakat követő platform adatai szerint a benzin és a dízel több nagy európai városban továbbra is drága.
Milánóban az ólmozatlan 95-ös benzin literje 1,89 euróba, a dízelé 2,10 euróba kerül, Párizsban a benzin valamivel drágább, 1,92 euró, a dízel pedig kicsit olcsóbb, 2,06 euró literenként.
A három város közül Frankfurt a legdrágább: ott az ólmozatlan 95-ös literje 2,12, a dízelé 2,19 euró.
„Az iráni konfliktusnak az európai növekedésre, inflációra és monetáris politikára gyakorolt hatása elsősorban az energiaárak emelkedésén keresztül érvényesül, mivel a legtöbb európai ország nettó olaj- és gázimportőr” – írta Sven Jari Stehn, a Goldman Sachs vezető európai közgazdásza a múlt héten közzétett elemzésében.
„A legtöbb európai ország nettó olaj- és gázimportőr” – tette hozzá.
A Goldman Sachs ökölszabálya szerint a 10 százalékos olajár-emelkedés mintegy 0,3 százalékponttal növeli az euróövezeti általános inflációt.
A bank ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a nemlineáris hatások felerősíthetik a sokkot, különösen akkor, ha a kőolajtól eltérő dinamikájú gázárak is tartósan magasan maradnak.
Három forgatókönyv az európai inflációra
Ruben Segura-Cayuela, a Bank of America vezető európai közgazdásza három forgatókönyvet vázolt fel attól függően, meddig maradnak magasak az energiaárak.
A legvalószínűbbnek tartott esetben az olaj hordónként nagyjából 80 dollár (74 euró), a holland TTF gáz pedig körülbelül 50 euró/MWh szinten stabilizálódik két hónapra.
Ebben a forgatókönyvben az euróövezeti infláció márciusban és áprilisban rövid időre 2,5 százalék közelébe emelkedne, majd a nyár végére ismét 2 százalék alá süllyedne, miközben a GDP 2026-ban mintegy 1,0 százalékkal bővülne. Ez lassú, de kezelhető növekedést jelentene, és várhatóan nem késztetné az EKB-t szigorításra.
Egy erősebb sokk, amikor az olaj ára 100 dollárra (92 euróra), a gázé 60 euró/MWh-ra emelkedik, sokkal kedvezőtlenebb lenne.
Ilyen esetben az infláció 2026 egészében átlagosan 2,4 százalék lenne, a második negyedévben 3 százalék fölötti csúccsal, a növekedés pedig mintegy 0,8 százalékra lassulna, és az EKB 2 százalékos céljának elérése várhatóan 2027 elejére tolódna.
A harmadik forgatókönyv elhúzódó zavarokat feltételez: még ha az olaj ára 80 dollár körül marad is, egy négy hónapig tartó energiapiaci sokk az éves inflációt nagyjából 2,2 százalékra emelheti, a második negyedévben átlagosan 2,5 százalékos inflációval, miközben az euróövezeti GDP-növekedés körülbelül 0,9 százalékra lassulna, és átmeneti visszaesés kockázata is felmerülne.
Ha az energiaárak magasan maradnak, Segura-Cayuela becslése szerint az EKB-nak összesen 50–75 bázisponttal kellene emelnie a kamatokat, legnagyobb valószínűséggel szeptemberig bezárólag.
„Ha az energiaárak júniusig nem normalizálódnak, az EKB jó eséllyel kamatot emelhet” – mondta.
„A piacok már beárazták ezt a kockázatot.”
Oxford Economics: a régi „nézzünk át rajta” stratégiát már nem lehet alkalmazni
Michael Saunders, az Oxford Economics vezető gazdasági tanácsadója szerint a veszély nem pusztán az olajárak szintjéről szól, hanem arról is, hogy a jegybankoknak megvan-e még a hitelességük ahhoz, hogy beavatkozás nélkül elnyeljék a sokkot.
Saunders egy friss elemzésében azt írta, már nem érvényes az a korábbi feltételezés, hogy a jegybankok egyszerűen „át tudnak nézni” az energiaárak által hajtott infláción. Az új megközelítés szerinte az, hogy a döntéshozók igyekeznek elejét venni annak, hogy az energiaár-sokkok szélesebb inflációs várakozásokba épüljenek be.
Az Oxford Economics globális gazdasági modelljét használva Saunders úgy becsülte, hogy a jelenlegi energiaár-feltételezések alapján az euróövezeti infláció 2026 negyedik negyedévében mintegy 0,5–0,6 százalékponttal magasabb lehet a korábbi előrejelzésnél. Ez nagyobb hatás, mint a legtöbb más fejlett gazdaságban, ami Európa strukturális energiaimport-függőségét tükrözi.
Saunders szerint az EKB a közeljövőben várhatóan változatlanul hagyja a kamatokat, de mivel azok már nagyjából semleges szinten vannak, az idén akár szigorítás mellett is dönthet, ha az energiaárak megugrása tartósnak bizonyul.
Az előrejelzési piacok 42 százalékos EKB-kamatemelési esélyt áraznak
A Polymarket pénzügyi előrejelző platform jelenleg 42 százalékos valószínűséget jelez egy 2026-os EKB-kamatemelésre, szemben a kevesebb mint két hete, az iráni konfliktus kezdete előtt mért 12 százalékkal.
Ez a csaknem háromszorosára emelkedő valószínűség jól mutatja, mennyire újraárazta a piac az EKB várható reakcióját.
A Trump-kormány Irán elleni hadjárata előtt a fejlett világban széles körű egyetértés volt abban, hogy a következő lépés a kamatcsökkentés lesz.
Most azonban, hogy az energiaárak vezérelte drágulás a következő hónapokban ismét 3 százalék fölé tolhatja az euróövezeti inflációt, a befektetők egyre inkább fedezik annak kockázatát, hogy az EKB-t ehelyett ismét szigorításra kényszeríthetik.