A régi háborúkban kutak mérgezésével, magtárak és gabonatáblák felgyújtásával, majd vasútvonalak és hadiüzemek bombázásával rombolták az ellenséges infrastruktúrákat. Ma már inkább az adatközpontok kerültek a támadások célkeresztjébe, mivel ezek szervezik a modern világot.
Az adat fegyver lett
Az elmúlt napokban dróntámadások sorozata károsította az Amazon és más nagy tech-cégek adatforgalmazó létesítményeit az Egyesült Arab Emírségekben, Szaúd-Arábiában és Bahreinben. Az egyik helyi központ vezetője szerint az adatközpontok megtámadása „megbéníthatja a bankokat, a kormányzati hivatalokat és kulcsfontosságú iparágakat”.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az iráni háború során egyre több központ került súlyos vagy kisebb támadás alá, mivel Teherán világos célja a működtetési környezet pusztítása. A koncepció lényege, hogy nem feltétlenül iparvállalatokat vagy vegyiüzemeket kell támadni, hanem azokat a mögöttes rendszereket, amelyek a termelést szervezik és működtetik, vagy intézik a nagyvállalatok finanszírozási ügyeit.
Egyetlen perc leállás is milliókba kerülhet bármely gazdasági szervezetnek. Ez a veszély arra kényszeríti az adatkezelő szolgáltatókat, hogy újragondolják stratégiáikat, beleértve a központok védelmét rakéták vagy drónok ellen. Ez azt jelenti, hogy a polgári tech-intézmények fokozatosan katonai szintre emelkednek, és adott esetben a hadseregek felügyelete alá is kerülhetnek. Egyben jelenti azt is, hogy alá kell vetniük magukat a hírszerzési és elhárítási ügynökségek kontrolljának.
A támadó felek részéről Izrael és az Egyesült Államok legalább két teheráni adatközpontot talált el, amelyek közül az egyik az Iszlám Forradalmi Gárdához kapcsolódik.
Az adatokat tároló és az alapvető digitális szolgáltatásokat nyújtó szerverfarmokat ma már inkább az államhatalom csomópontjainak tekintik, mint semleges kereskedelmi eszközöknek. A védelmi technológia is egyre inkább a mesterséges intelligenciára és a felhőszolgáltatásokra támaszkodik, ami magába foglalja a megfigyelést, a drónnavigációt, valamint a videók és műholdfelvételek valós idejű elemzését.
Amióta Oroszország négy évvel ezelőtt teljes körű támadást indított Ukrajna ellen, szintén rendszeresen támadta az ukrán informatikai struktúrákat. „Az adatközpontok immár természetes célpontot jelentenek” – mondja erről Henry Sutton, a Gulf Data Centre kereskedelmi csoport alapítója.
Az elmúlt években az amerikai technológiai óriások valósággal özönlöttek a Perzsa-öböl térségébe, hogy kihasználják a régió bőséges és olcsó energiakínálatát, a robbanás-szerűen növekvő turizmust és az ingatlanfejlesztési lehetőségeit. Működésük nagy részét helyi adatközpont-cégekkel partnerségben végzik, ezért nem mindig teljesen világos, hogy melyek kapcsolódnak amerikai vállalatokhoz.
A DC Byte kutatóintézet szerint 6 arab országban épült fel vagy áll fejlesztés alatt 230 adatközpont, de közülük csak néhányat üzemeltet teljes egészében valamelyik amerikai technológiai óriás, főként az Amazon. Ezek közül három központot sújtott támadás az elmúlt két napban.
Az bizalmas adatnak számít, hogy a létesítményeket katonai műveletekre használták-e. Az Amazonnak és a Google-nak például 1,2 milliárd dolláros szerződése van az izraeli kormánnyal felhőszolgáltatások és mesterséges intelligencia biztosítására olyan szervezetek számára, mint az Izraeli Védelmi Erők (IDF), de ezek részletei nem ismertek. Ezért Ed Galvin, a DC Byte kutatóintézet alapítója nem gondolja véletlennek, hogy a csapások főként az Amazon központjait érték.
Nem az amerikaiak a legnagyobbak, hanem a helyiek
A vezető cím a Khazna Data Centert illeti meg, amelyet az emirátusi állami vagyonkezelő alapított, a Microsofttal szövetkezve. A szaúdi oldalon a Center3 a királyság legnagyobb telekommunikációs vállalata, amely a sivatagi királyság adatközpontjainak közel felét építette. A Microsoft, a Google és más amerikai vállalatok jellemzően helyi üzemeltetőktől bérelnek adatközpont-kapacitást, hogy felhőszolgáltatásokat nyújtsanak a régióban. Néhányuknak szerződése van az amerikai hadsereggel, ami azzal a kockázattal jár, hogy nem kívánt figyelmet vonz partnereikre. Ez üzletileg is életbevágó, mert például a szaúdi Oxagon projekt már 5 milliárd dollárt emésztette fel.
Az Amazon azt javasolja ügyfeleinek, hogy „hajtsák végre katasztrófa-helyreállítási terveiket, állítsák helyre az adatokat más régiókban tárolt távoli biztonsági mentésekből, és frissítsék alkalmazásaikat”, hogy adataikat ne érintse a konfliktus.
A háború idején több adatközpont egyidejű támadásának veszélye arra kényszeríti a vállalatokat, hogy újragondolják stratégiáikat. Az adatközpontok biztosítása jellemzően a kibertámadások elleni védelemből és annak biztosításából áll, hogy a behatolók ne tudjanak bejutni – de nem a rakéták vagy drónok elleni védekezésből. Ha csak egyetlen központ kialszik, a jól felkészült operátorok korlátozott megszakítással áthelyezhetik a munkaterhelést más létesítményekbe, ami állandó és feszített figyelmet és azonnali intézkedéseket követel.
További aggodalomra ad okot, hogy a konfliktus megemeli a létesítmények biztosítási díjait vagy biztonsági költségeit, legalábbis az Öböl-térségben mindenképpen. A konfliktus azzal fenyeget, hogy kisiklatja azokat a szaúdi és emirátusi törekvéseket, hogy regionális felhő- és MI-szolgáltatások központjaivá váljanak. „Nem lehet teljesen elrejteni az adatközpontokat” – mondja Noah Sylvia, a brit védelmi agytröszt RUSI elemzője. „De légvédelmi rendszereket lehet rájuk telepíteni”.
Ez a logika viszont abba az irányba mutat, hogy a nagy digitális szolgáltatók egyre inkább katonai létesítményként is működnek majd, például saját légvédelemmel és más elhárító eszközökkel. Ez azért is sürgető, mert a központok gigantikus áramigénye jól látható célpontokat teremt, így ezeket is óvni kell, nem csak a számítógépeket.