Irán 1989 óta uralkodó legfőbb vezetője 86 éves korában izraeli-amerikai légitámadásban vesztette életét. Több évtizedes vezetése alatt keményen küzdött az Iszlám Köztársaság modernizációjának megakadályozásáért.
Néha a legapróbb gesztusok a legárulkodóbbak: Ali Hamenei 2021 óta egyre gyakrabban utalt magára, amikor az államról beszélt. 2023 végén pedig azt is mondta, hogy Isten rajta keresztül szól - idézte fel a Deutsche Welle internetes kiadása azt, hogy hogyan inspirálta két évtizeddel korábban a Forradalmi Gárda tisztjeit az ajatollah: "A mindenható Isten szólt! Valójában az én nyelvem forgott, de a szavak Isten szavai voltak. Ez egy rendkívüli találkozás volt” – mondta akkor. Irán legfőbb politikai és vallási vezetője nyilvánvalóan meg volt győződve arról, hogy ő „Isten képviselője a Földön”.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Hamenei 1989-ben, az Iráni Iszlám Köztársaság alapítója, Ali Khomeini ajatollah halála után vette fel a címet, és vált hátralévő életére az ország államfőjévé.
Nem szerette, ha az emberek kérdéseket tettek fel döntéseivel kapcsolatban. Soha nem adott interjút senkinek. 2018-ban egy diákot két év börtönre ítéltek „a vallási vezető megsértése” miatt, miután kamerák előtt megkérdezte az ajatollahtól, hogy egyáltalán lehet-e kérdéseket feltenni a legfőbb vezetőnek.
A sah ellenzéke és a '79 utáni felemelkedés
Ali Hamenei egész életében költőnek és irodalomkritikusnak tartotta magát. Fiatalon verseket írt. Az 1979-es iszlám forradalom előtt többször is börtönbe került, mint az akkori uralkodó, a sah egyik fő bírálója. Az ifjú vallástudós meglehetősen szelíd benyomást keltett a rezsimet kritizáló értelmiségiek körében.
Kattintson a linkre az Euronews főszerkesztője, Kert Attila írásához Ali Hameneiről, amelyben 10+1 érdekes tényt közöl a néhai legfelsőbb vezetőről.
A monarchia megdöntése és az Iszlám Köztársaság megalakulása után viszont gyorsan jutott felfelé a teokrácia ranglétráján. Szókimondó volt, Teheránban rendszeresen prédikációkat tartott. 1981-ben túlélte a Népi Mudzsahidok nevű ellenállási csoport merényletkísérletét, bár sebesülése következtében jobb keze megbénult - megtanult hát bal kézzel írni. Később a vallási intézmény belső vezetői körének tagjává vált .
1981 és 1989 között töltötte be az elnöki tisztséget, az iraki-iráni öbölháború (1980-87) időszakában.
Hamenei ereje: az Iszlám Forradalmi Gárda
Egyszer azt mondta, hogy tudja, milyen érzés diktatúrában, terror alatt élni, utalva ezzel a a sah uralmának idejére - ám közben figyelmen kívül hagyta a saját vezetése alatt elkövetett hatalmas emberi jogi jogsértéseket.
Fő támogatói bázisa az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) volt, egy 1979-ben a „forradalom védelme” érdekében létrehozott félkatonai szervezet. Hamenei vezetése alatt az IRGC jelentősen bővült, és sokak szerint az ország domináns katonai erejévé vált, saját hadsereggel, haditengerészettel és légierővel, valamint saját hírszerző szárnnyal és külföldi missziókra szakosodott különleges egységekkel.
Az IRGC, amely építőipari csoportján, a Khatam al-Anbiya-n keresztül Irán olaj- és gáziparának egy részét is ellenőrzi, állam az államon belül. A félkatonai erő lehetővé tette a legfőbb vezető számára, hogy akaratát az elnök és a parlament megkerülésével érvényesítse.
Az „első számú ellenség": az USA
Ali Hamenei egész életében szerény életmódot folytatott, annak ellenére, hogy környezete jócskán profitált a korrupt gazdasági rendszerből.
A COVID-járvány közepette legközelebbi tanácsadói azt ígérték, hogy iráni vakcinákat fejlesztenek ki a koronavírus ellen. A projekt körülbelül 1 milliárd dollárt (910 millió eurót) emésztett fel, de nem sikerült oltóanyagot előállítani.
A pandémia alatt szeretteiket elvesztett milliók szemében Hamenei volt a felelős az egészségügyi válság katasztrofális kezeléséért. Az ajatollah azt állította, hogy a koronavírus egy genetikailag módosított amerikai biológiai fegyver, amelynek célja Irán megtámadása. Erősítve ezt az álláspontot, megtiltotta az iráni kormánynak az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában kifejlesztett vakcinák importját.
Ali Hamenei az Iszlám Köztársaságot az „imperialista” Nyugat elleni egyetlen igazi ellenállási erőnek tekintette, és egy hatalmas síita Iránról álmodott az iszlám világban. Beszédei tele voltak az „ellenség” kifejezéssel, és a fő ellenség mindig az USA volt. „Amerika a nemzetünk első számú ellensége” – mondta mindig.
Irán ellentmondásos nukleáris programjai az ő vezetése alatt indultak. Az a tény, hogy fatvával, azaz az iszlám vallásjogi döntésével betiltotta a nukleáris fegyverek gyártását és használatát, senkit sem győzött meg a nemzetközi színtéren. Csak akkor engedélyezte az iráni nukleáris program korlátozásáról szóló tárgyalásokat, miután Irán elegendő tapasztalatot és tudást szerzett ahhoz, hogy bármikor újra felgyorsíthassa a programot.
Kompromisszumképtelenségének árát népe fizette meg
Hamenei kompromisszumot nem ismerő álláspontjának árát Irán népe fizette meg, nemzetközi elszigeteltség és szigorú gazdasági szankciók formájában.
A rendszeres, nagyobb politikai és társadalmi szabadságot követelő demonstrációkat, csakúgy mint a gazdasági nyomor okozta zavargásokat rendre brutálisan leverték uralma alatt. A nők elnyomása is új szintre lépett, a fiatal tehetségek és tudósok kivándorlása pedig minden idők legmagasabb szintjét érte el. Az iráni politikai rendszerben bekövetkező változásokra és tartós reformokra vonatkozó minden remény szertefoszlott Hamenei ajatollahságának éveiben.
A legfőbb vallási vezető ráadásul ahogy idősödött, a megbocsátásra egyre képtelenebbé, egyre dühödtebbé vált; bizalmasainak köre pedig egyre szűkült. Semmi sem létezhetett, ami nem tetszett neki. Kritikusai – és nem csak ők – kételkedtek abban, hogy valóban tudatában volt-e annak, mennyire elégedetlenek az emberek a politikai rendszerrel, mennyire megrendült a bizalom a vallási hatóságokban, milyen nehéz gazdasági és társadalmi körülmények között élnek az emberek.