Az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és további két európai állam a müncheni biztonságpolitikai konferencia margóján vádolta meg Oroszországot azzal, hogy az ellenzéki politikust a börtönben megmérgezhették.
Az Alekszej Navalnij 2024-es börtönhalálának okáról szóló találgatások új szintre léptek: már nem csupán közösségi médiában terjedő állításokról van szó, hanem több vezető európai ország hivatalos képviselői is „mérgezést” és „ritka toxint” emlegetnek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Ritka toxin” — utalás egy egzotikus méregre?
A hivatalos megszólalások nem részletezték, milyen anyagról lehet szó. Az utóbbi időben azonban egy nem megerősített elmélet is megjelent, amely szerint egy rendkívül ritka idegméreg, az epibatidin állhat a háttérben. Ez az anyag dél-amerikai nyílméregbékák bőrváladékából származik, és már igen kis mennyiségben is életveszélyes lehet.
Az orosz hatóságok szerint Navalnij 2024. február 16-án hirtelen rosszul lett egy sarkvidéki büntetőkolónián, majd hirtelen szívhalál vitte el. Családja és számos nyugati kormány már akkor politikai felelősséget feltételezett, és független vizsgálatot sürgetett.
A haláleset zárt intézményben történt, a hozzáférés korlátozott volt, és a részletes orvosi adatok nem kerültek nyilvánosságra — mindez hozzájárult a bizonytalansághoz.
Milyen méreg ez?
Az epibatidint termelő faj legismertebb képviselője az Epipedobates tricolor, angolul phantasmal poison frog (fantom nyílméregbéka). Nem nagy (kb. 2–3 cm), de feltűnően élénk színű, ez az úgynevezett figyelmeztető színezés, ami a mérgező állatoknál gyakori.
A hüllő Ecuador nyugati részén őshonos, és vadon élő példányai mérgezőek, míg a fogságban tartottak kevésbé, az étrendtől függően. Ennek bőrváladékában található az epibatidin nevű alkaloid, ami nem büdös, viszont a érintéssel vagy sebbe jutva veszélyes. Általában a dél-amerikai indiánok más fajok toxinját használták nyílmérgezésre, nem ezt.
Nem az első mérgezési ügy
Navalnijt korábban már megmérgezték: 2020 augusztusában rosszul lett egy repülőúton, majd Németországba szállították kezelésre. Nyugati laboratóriumok és a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) később megerősítette, hogy Novicsok-típusú idegméreg került a szervezetébe, ami egy katonai fejlesztésű vegyület és a Szovjetunióból származik.
Ez az eset alapvetően meghatározza a mostani feltételezések értelmezését is, hiszen precedenst teremt arra, hogy az ellenzéki politikus ellen korábban valóban alkalmaztak tiltott idegmérget.
A szovjet–orosz mérgezési mintázat
A hidegháború idején a szovjet titkosszolgálatok külön programot működtettek speciális mérgek fejlesztésére. A cél olyan anyagok létrehozása volt, amelyek, kis mennyiségben is halálosak, nehezen kimutathatók, természetes halálnak tűnő tüneteket mutatnak és kevés közvetlen bizonyítékot hagynak.
Georgi Markov — ricin (1978)
A bolgár disszidens írót Londonban egy esernyőnyélbe rejtett szúró szerkezettel juttatott ricinnel ölték meg. Az akciót a bolgár titkosszolgálat hajtotta végre, feltehetően szovjet támogatással.
Alekszandr Litvinyenko — polónium (2006)
Az egykori FSZB-tisztet Londonban radioaktív polónium-210-nel mérgezték meg. A brit vizsgálat szerint a merénylet nagy valószínűséggel az orosz államhoz köthető.
Szergej Szkripal — Novicsok (2018)
Az egykori hírszerzőt és lányát az angliai Salisbury városában támadták meg Novicsok idegméreggel, ami súlyos diplomáciai válságot okozott.
A korábbi esetek alapján két eltérő stratégia figyelhető meg.
Signature fegyverek: Olyan anyagok, amelyek egyértelműen állami eredetre utalnak — például a Novicsok vagy a polónium. Ezek demonstrálják az elkövető technológiai képességeit, és politikai üzenetet hordoznak.
Tagadható módszerek: Olyan toxinok vagy körülmények, amelyek természetes halálnak vagy megmagyarázhatatlan egészségügyi eseménynek tűnhetnek, így a felelősség nehezebben bizonyítható.
A Navalnij esetében most emlegetett „ritka toxin” inkább az utóbbi kategóriába illeszkedhet.
Miért nincs több információ?
Több tényező is korlátozza a bizonyosságot, vagyis hogy direkt vádat lehessen megfogalmazni.
Elsősorban az, hogy a haláleset egy szigorúan őrzött büntetőtelepen történt, a független szakértők hozzáférése korlátozott volt, a biológiai minták sorsa nem ismert és a részletes orvosi dokumentáció nem nyilvános.
Erős ok lehet, hogy diplomáciai nyilatkozatok esetében a mögöttes hírszerzési információkat - forrásvédelmi okokból - nem hozzák nyilvánosságra. Ennek hiányában a kijelentés csak feltevés vagy erős gyanú lehet.
A müncheni kijelentés után több kulcskérdés marad
Milyen bizonyítékokra épül az öt ország vádja? Léteznek-e nem nyilvános laboreredmények? Azonosítottak-e konkrét anyagot? Lesz-e független nemzetközi vizsgálat? A tisztábban
Az, hogy több vezető európai állam hivatalos képviselői is mérgezést emlegetnek, új politikai súlyt ad Navalnij ügyének. Ugyanakkor részletek és bizonyítékok hiányában a „ritka toxinról” szóló állítás jelenleg inkább diplomáciai vád, mint tudományosan alátámasztott megállapítás. A korábbi mérgezési esetek fényében viszont a lehetőség nem példa nélküli, és nem valószínű, hogy puszta légből kapott vádaskodásról lenne szó.